A szülők számára autóvásárláskor a két legfontosabb kérdés, hogy befér-e egy babakocsi a csomagtartóba és hogy biztonságban lesznek-e a gyerekeink abban a bizonyos járműben. Ám a biztonságosság nagyjából miden más területre is igaz. Biztonságos a játszótér? Az emeletes ágy? A polcok a falon? A biciklije? Az iskola, ahova jár? A közössége? A telefon, amit vettünk neki? Az applikáció, amibe regisztrált? Biztonságban van egyáltalán a gyerekem az online téren? A koronavírus járvány okozta karantén helyzetben sajnos a gyermekek elleni erőszak is felerősödött, ráadásul az online oktatás miatt sokkal korábban vannak jelen már a picik is a digitális világban, a nagyobbak pedig többet, mint valaha. Ennek veszélye pedig, hogy sokkal kevésbé látunk rá mi is, de akár a pedagógusok is a problémákra, konfliktusokra, esetleges bántalmazásokra. Ez a jelenség hívta életre az UNICEF Magyarország és a Magyar Suzuki Zrt. közös kampányát, a KiberKRESZ-t, melynek központi témája a gyermekbántalmazás felismerése és az ellene való küzdelem. Ezért van itt velünk a mai adásban Tari Annamária, klinikai szakpszichológus és Bonnár-Csonka Zsuzsanna, a Magyar Suzuki vállalati kommunikációs vezetője, hogy alaposan átbeszéljük: hogyan lehet biztonságban a gyermekünk az online térben?

A várandósság utolsó heteiben a kismamák többsége a falat kaparja, csak hogy szülessen már meg végre a gyermekük. Évente viszont átlagosan több mint 8000 korababa édesanyja adná oda mindenét azért utólag, ha egyáltalán a 36. hétig eljuthattak volna. A 36. hétnél korábban született babákat nevezzük ugyanis koraszülötteknek. De mi vár ezekre a babákra a PIC-en, azaz a Perinatális Intenzív Központban? Kik és mit tesznek meg azért a nap 24 órájában, hogy ezek a babák épen és egészségesen térhessenek haza a szüleikhez? És mit élnek át az édesanyák az PIC-en túl, akiknek tényleg minden vágyuk, hogy babáikat hazavihessék és a saját karjaikban tartva gyermekeiket végre megtapasztalhassák az anyaság szépségeit és nehézségeit? Ebben, a Pampers által támogatott adásban Földvári Zsuzsanna, a KORE elnöke és Kollányi Zsuzsi énekesnő a vendégeink, akik mindketten korababa anyukák. Ők fognak őszintén mesélni nekünk mindezekről.

A bántalmazás fogalma nagyon komplex. Az elhanyagolástól, a szexuális erőszakon át, a lelki és fizikai bántásokig mind-mind nyomot hagynak. Magyarországon 1 felismert gyermek ellen elkövetett erőszakra 25 fel nem derített eset jut. Ezek a gyermekek felnőve maguk is szülővé válnak. A gyermekkorban bántalmazott felnőttek talán mára már fel sem ismerik magukban azokat a sérüléseket, amiket magukkal hoznak érzések, érzetek, minták formájában. Ők milyen szülőkké válnak? A mai adásban Záborszky Zsófia pszichológus a vendégünk, ő segít nekünk ezt a nehéz témát körbejárni. Hogyan legyünk bántalmazott gyerekből nem bántalmazó szülők?

1 hét bölcsi - 2 hét otthon, 2 hét ovi - 1 hét otthon. Minden édesanya jól ismeri ezt a sormintát, amiben a közösségben töltött napokat betegségek váltják fel. Nem egyszerű az ősztől-tavaszig terjedő időszak. Nem, nem egyszerű. Pláne most a pandémia alatt, amikor a legkisebb köhintésre, tüsszögésre is hazaküldik a gyerekeket. A szülő pedig széttárja a kezét, hogy akkor most mit tegyen: menjenek orvoshoz, vagy elég a meleg tea és a plusz vitaminforrás? Hogyan készítsük fel a gyerekek immunrendszerét? Hogyan küzdjük le leggyorsabban a betegségeket? És mikor szükséges meglátogatnunk a doktort? Ezekre a kérdésekre segít megtalálni a választ Dr. Lengyel Boglárka, gyermekorvos.

Az általunk is nagyon kedvelt Párnacsata podcast ominózus része óta szerintünk túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egy ország teszi fel a kérdést így: Hogy vagy? De tényleg! Az elmúlt hetekben mi például minden egyes nap feltettük egymásnak. És hihetetlenül sokszor tettétek fel ti is nekünk. Nehéz hetek állnak mögöttünk, fogzás, éjszakázás, növekedési ugrások, mozgásfejlődés, lakásfelújítás, költözés, iskolakezdés, óvoda kezdés, sok-sok munka, párkapcsolati kihívások, elengedések és újrakezdések, teliholdak, újholdak, hihetetlen magasságok és óriási mélységek. Húzós év vége vár ránk, a következő hetekben nagyon fontos témákról fogunk beszélgetni, csodálatos vendégekkel. Ezért arra gondoltunk, hogy mielőtt belecsapunk úgy igazán az év végi hajrába, picit összeülünk, csak mi hárman – na és persze Frida baba – és csak egyetlen egy kérdést teszünk fel egymásnak: Hogy vagy? De tényleg!

Ha máskor nem is, mire szülők leszünk, addigra azért nagyjából mi is rájövünk, hogy milyen fontos a testmozgás. Így amint a gyerekeink elkezdenek járni, szaladni, kismotorozni, labdázni, újabb fontos kérdések merülnek fel bennünk. Mikor sportolhat a gyerek? És ami talán még fontosabb: mit sportoljon? És akkor ott van még a hol, no meg a kivel és sok család esetében, pláne több gyerekes családoknál kardinális kérdés a miből. A mai vendégünk Dr. Paksi Piroska, a Sport For Free (Sport43) programigazgatója, akik kezdeményezésükkel mostanra több tízezer általános iskolásnak nyújtanak ingyenes sportolási lehetőséget országszerte.

Vajon más érzés lenne édesanyának lenni, ha a világ másik felén történik meg velünk az a csoda, hogy világra tudunk hozni egy gyermeket? Úgy döntöttünk, hogy a harmadik évadban utánajárunk ennek a kérdésnek, és terveink szerint minden hónapban egy-egy magyar anyával beszélünk, aki a Föld egy távolabbi pontján él. Amíg nem gyógyítjuk meg a szülést, hogyan gyógyíthatnánk meg a Földet? Ez a kérdés összefoglalja Robin Lim, a világ leghíresebb bábájának életfilozófiáját, aki bár amerikai származású, Balin hozott létre egy szülésházat, ahol a gyöngéd szülést támogatja. A mai vendégünk Tóth Mesi, két gyermekes édesanya, aki a muzulmán Indonézia hindu vallású szigetén, Balin élhette át a lótusz szülés csodáját, kétszer is.

A játékok jók, mert amellett, hogy nem csak szórakoztatják, de akár fejlesztik is gyermekeinket, egy jó játéknak köszönhetően anya akár még melegen is meg tudja inni a kávéját, vagy kicsit rendbe tudja tenni a lakást. Ám maga a játék, mint olyan, ennél még csodálatosabb dolgokra lehet képes. Segíthet kimondatni dolgokat, megoldani problémákat, javíthat a szülő-gyerek kapcsolaton is, és egy nagy, közös, hétvégi legózás vagy társasjátékozás az egész családra jó hatással lehet. Hogyan gyógyíthat a játék, segíthet gyermekünknek jobban megnyílni? És milyen hatással lehet ránk, felnőttekre akár napi pár perc közös játék? Bojti Andrea pszichológussal, a Régió játék szakértőjével beszélgetünk ma a játékok csodálatos erejéről.

Az életünk egyik legcsodálatosabb és legfontosabb feladatát látjuk el a napjaink legnagyobb részében: anyák vagyunk. De nem csak anyák vagyunk. Feleségek és nők is vagyunk ugyanúgy, továbbra is. Habár ezt nagyon könnyen el lehet felejteni az egész napos szoptatás, hasfájás, fogzás és gügyögés világában, amikor például ruhát magunknak sem aszerint választunk, hogy miben vagyunk csinosak, mi a szexi, hanem hogy mi a kényelmes, vagy miben lehet könnyen szoptatni. Nap végére nem csoda, ha azt mondjuk: fáj a fejünk, és a rettegett „Na, és ma összehozunk valamit?” kérdés feltételekor inkább úgy teszünk, mintha meg se hallanánk, mintha már mélyen aludnánk. Pedig nagyon fontos megtartani magunkban a nőt, vagy ha már ott tartunk, újra feléleszteni, párunkkal újra egymásra találni, és a testi örömöknek ugyanúgy hódolni, mint kapcsolatunk legelején. De hogyan éljük meg anyaként a szexualitásunkat? A védelmező anyatigrisből hogyan tudjunk könnyen átvedleni szexi vadmacskává? Miért fontos igenis, hogy ezekben az években is ne csak anyák, hanem ugyanúgy nők is legyünk? Oláh Barbival fogunk arcpirítóan őszintén beszélgetni szexről, szexualitásról, testi örömökről és ezek fontosságáról azután, hogy édesanyák, szülők lettünk.

Három féle nő létezik: aki sokat sír, aki keveset és aki egyáltalán. És vannak az anyák, akik sírnak. Többnyire sokat. Pláne anyaságuk első pár hónapjában. Sírni nem rossz dolog. Sőt. Sok esetben kifejezetten jót tud tenni. Meg ugye ne felejtsük el, hogy nem csak fájdalom vagy bánat állhat mögötte, hanem örömkönnyeket is hullajthatunk. Mennyit sírunk mi, mióta anyák vagyunk? Milyen a viszonyunk a sírással? Hogy viseljük, ha más sír? Például a férjeink vagy a gyerekeink? Na és mikor és miért sírtunk utoljára? Erről beszélgetünk ma, hatszemközt.

Hogyan beszélünk el egymás mellett? Mi lehetne a megoldás rá? Vadas János Kispapa coach, párkapcsolati terapeuta, férj és édesapa a vendégünk, aki tanácsaival segít nekünk is rendet tenni a párok közti kommunikációban.

Szoptatni mindenki tud. Hát hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga: táplálni melleinkből a gyermekeinket. Az arcunkba is tolják a számtalan meghitt fotót, videót, meg posztot arról, hogy mennyire csodás és meghitt dolog is ez. A császár utáni nehéz tejbeindításról, a fájdalmas tejbelövellésről, a fejésről, a sajgó, sebes, olykor vérző mellbimbókról, a befelé forduló mellbimbók miatti bimbóvédővel való szoptatásról, a mellgyulladásról, az átszoptatott napokról és éjszakákról, majd a nehézkes leválasztásról azonban valahogy nem igazán beszél senki. Szoptatni jó, a legjobb, a legcsodálatosabb dolog – és ezt úgy mondjuk, hogy jelenleg is mindhárman szoptató édesanyák vagyunk. De akár az anyaság - a csodálatossága mellett számtalan nehéz pillanatot is tartogat. Tényleg szopás a szoptatás? Erről beszélgetünk ma Bocskainé Ircivel, IBCLC laktációs szaktanácsadóval, a Méhemgyümölcse.hu oldal alapítójával, az Életkezdet Szakmai Egyesület alelnökével.

A 80. epizódjához érkezett a Mesélj, Anyukám! , amiről úgy gondoltunk, tökéletes lezárása lehet az új felállásos, avagy a 4 műsorvezetős második évadnak. Ennek apropóján pedig azt találtuk ki, hogy az utolsó egy Q and A, azaz kérdezz-feleek rész lesz. Ti kérdezhettetek minket a különböző platformjainkon, mi pedig igyekszünk a legtöbbetek által feltett és legizgibb kérdéseket megválaszolni. És egy nagy bejelentéssel is készülünk a műsor jövőjét illetően.

Azt mondják, hogy ha gyereked van, a nyaralás gyakorlatilag nem is nyaralás. Csupán egy másik helyen csinálod ugyanazt, amit egész évben: vigyázod és neveled a gyerekeidet. Hogy így gondoljuk-e mi is? Hogyan nyaralunk, mióta gyerekeink vannak? Hova és hogyan készülünk idén nyáron? Erről mesélünk a mai részben, nyolcszemközt: így nyaralunk mi!

Vajon jó anya vagyok, ha gyorsan belenézek pár percre a kedvenc sorozatomba, amikor a gyerkőc éppen nyugodtan eljátszik? Ha ételt rendelek, mert nincs kedvem aznap főzni? Ha nem megyünk ki sétálni, helyette inkább mesét nézünk? Jó anya vagyok, ha néha elmennék meginni egy kávét egyedül vagy babysittert hívnék, hogy kettesben randizhassunk? Az anyai dilemmák már a gyermekünk érkezése előtt ott motoszkálnak bennünk, hiszen teljesen megváltozik minden és immár nekünk kell gondoskodnunk egy kis ember életéről, ami hatalmas felelősségel jár. Nem csoda, hogy a lehető legjobban akarjuk csinálni és akár egészen apró dolgok miatt is rosszul tudjuk magunkat érezni. De miért érezzük úgy, hogy elrontunk valamit, vagy nem vagyunk elég jók? Miért van lelkiismeretfurdalásunk, ha olykor lazítunk a gyeplőn és csak felszabadulva élvezzük az anyaság és a gyermeknevelés mindennapjait? Hogyan állunk mi az anyai lelkiismeret furdalással? Mitől szólal meg az a hang bennünk, ami azt kérdezi: Vajon jó anya vagyok, jól csinálom? Ma erről beszélgetünk Kollár Anna coach-al.

Az én gyerekem biztos nem fog tévét nézni. Azért pláne nem, hogy megihassak egy ültő helyemben, még melegen egy bögre kávét. Természetesen cukrosat se ehet, legalább 3 éves koráig. Babakaját se fogok adni neki, csak olyat, amit magam párolok, főzök és pépesítek. És csak bio-t. Az meg egyenesen kizárt, hogy a mi, vagyis a felnőttek ágyában aludjon! Csak pár fogadalomtétel vagy nevezzük elvnek a sok közül, amit megfogadtunk, hogy mi biztosan nem fogunk csinálni, megengedni a saját gyerekeinknek. Persze, voltak elveim.... Csak hogy aztán megszülettek a gyerekeim – mondják a már rutinos anyukák. Mondtuk mi mi is, akik már csak legyintünk, ha hasonló elvekről hallunk. De mit fogadtunk meg mi? Milyen kőbe vésett elveink voltak, amiket sikerült betartanunk, és mely fogadalmainkat rúgtuk fel a könnyebb mindennapok érdekében? Erről mesélünk ma, nyolcszemközt.

Anyának lenni, anyává válni, gyermeket nevelni, lavírozni a számtalan feladat között, nem könnyű. Tudják ezt az apukák is. De mi a helyzet velük, az apákkal? Az igazság az, hogy apának lenni, apává válni, és apaként gyereket nevelni sem egyszerűbb. Hogy mennyire nem az, arról ebben a részben a Mesélj, Anyukám! műsorvezetőinek férjei: Dóri férje: Takács Áron, Timi férje: Endrész Előd és Rozi férje: Zubor Imre fognak mesélni nektek ebben az apák napi különkiadásban, őszintén, hatszemközt.

Valószínűleg nincs olyan kisgyerekes édesanya, akinek az estéi ne meseolvasással telnének. Így volt ezzel Dr. László Tímea is. Ám az ingatlanjogász édesanya két kislánya után úgy érezte, hogy a meseírás neki is menne. De miről vagy kiről szóljanak a mesék? „Anya, hát rólunk!” Így született meg az ’Olívia, Nonó és Beni kutya’ mesekönyv, ami nem csak a lányokat, de azóta egyre több kisgyereket megbabonázott.

Anya mindent megold. Főz, mos, takarít, gyereket nevel, hol óvodapedagógus, hol szakácsnő, hol anyatigris, hol szexi vadmacska, ha kell, fejlesztő, takarítónő, egy két lábon járó naptár és jegyzetfüzet, és amikor már semmire nem elég a GYED, akkor pénzkereső, dolgozó nő is. De hol van mindezek mögött A szerepek és feladatok mögött a nő? A nő, aki néha kikapcsolódna, énidőzne, olvasna, 3 óránál többet aludna – még akár több részletben is? Aki elmenne néha a barátnőivel kávézni vagy apával kettesben vacsizni? Aki elfárad, aki töltődésre vágyik, aki néha átadná a terhet, vagy legalább osztozna vele picit mással? Miért akarunk mindent egyedül megoldani? Miért olyan nehéz segítséget kérnünk? Miért van lelkiismeretfurdalásunk, ha csak egy órára ott hagyjuk a gyereket apára, amíg elmegyünk futni vagy a fodrászhoz? Neked van segítséged? És kérsz segítséget? Családtagét, barátét? Vagy akár olyanét, akinek fizetni kell? Miért érzed magad ettől rossz anyának és miért vagy pont hogy jobb anya ettől? Ma erről a segítségről és a segítségkérésről beszélgetünk, nyolcszemközt.

„A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad játék.” – mondta dr. Vekerdy Tamás, amivel mi is teljesen egyetértünk. De mivel, mit és hogyan játsszon a gyermek? Milyen a jó játék? Egyedül játsszon, testvérével vagy, szülőkkel? Szükséges, hogy mindig fejlesztő játékokkal játsszon? És miért fontos, hogy néha unatkozzon a gyermek, hogy ne szórakoztassuk őt mindig valamivel, hogy egyedül is megtanuljon játszani? És mindenre hogyan tudjuk megtanítani őt? A mai részben a REGIO JÁTÉK szakértője, Bojti Andrea, kétgyermekes anyuka, klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus érkezett segítségünkre, hogy megválaszolja ezt a sok-sok kérdést.

Az anyukák egyik legnagyobb dilemmája, hogy jól csinálják-e. Jó anya vagyok? Elég jó anya vagyok? Nem rontom el? Milyen hatással lesznek a tetteim, a döntéseim a jövőjére? Milyen gyereket nevelek? Az egészben a legrosszabb, hogy a választ nem is rögtön most kapjuk meg, hogy esetleg korrigáljunk, amíg még időben vagyunk. Hanem majd 20-30 év múlva, amikor gyerekeink már felnőttek lesznek. Szandi nem csak az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb énekesnője, de 3 csodálatos gyermek édesanyja, akik mind fantasztikus emberekké cseperedtek, miközben irigylésre méltó kapcsolatuk van édesanyjukkal is, és egymással is. De hogyan csinálta? Hogyan érte ezt el? Milyen anya volt? Milyen elvek szerint nevelt gyereket? Mennyire volt szigorú vagy épp engedékeny? Nagy megtiszteltetésünkre Szandi eljött hozzánk, méghozzá Blanka lányával, hogy ők maguk meséljenek erről.

Szülőként fontos feladatunk, hogy olvasó gyerekeket neveljünk. Hogy akár már majd tizenévesként előbb fogjon a kezébe egy könyvet, mintsem üljön a gép elé játszani vagy nyomkodja értelmetlen célból a telefonját. És mert az olvasás és a könyvek olyan élményeket adhatnak nekik is, amihez nincs fogható. Illetve mert mindeközben a könyvek tanítják és fejlesztik őket – már egész pici kortól. De mikor és hogyan kezdjünk neki csemeténk és a könyvek közötti jó kapcsolat kialakításának? Melyik életkorban, milyen gyermekkönyvet érdemes beszereznünk? Mire figyeljünk mesekönyv vásárlásakor? Klasszikus vagy kortárs alkotást válasszunk? Miért kiemelten fontos, hogy minden nap olvassunk KÖZÖSEN, együtt a gyermekünkkel? Pláne a járvány miatti maradjotthon időszakban? És hogyan igazodjunk el a mostanában oly színes gyerekkönyv kínálatban? A Bookline együtt olvasunk – gyerekkönyves kampány alkalmából Kövesiné Schmidt Krisztina óvódapedagódussal, mentálhigiénés szakemberrel, pszichodráma asszisztenssel, a Bookline szakértőjével beszélgettünk, aki a mai napig hallgat és olvas meséket a saját magam szórakoztatására és hisz benne, hogy a mese a szimbólumok nyelvén tanítja a gyerekeket megküzdeni az élet nehézségeivel, ezért ő maga szívesen vállal szerepet a mese és a mesélés fontosságának népszerűsítésében.

A legtöbb szülő megfogadja, hogy többek közt a családi harmónia és mi magunk érdekében is, semmin nem fogunk változtatni, csak mert gyerekeink születnek. És ez az otthonukra is igaz lesz. A mi lakásunk nem lesz tele játékokkal. Nem lesznek gyerekrajzok a falra ragasztva. Nem lesz tele játékokkal a fürdőszoba és nem lesznek autós meg pónilovas matricák minden bútorra ragasztva. A Pinterest kompatibilis családi otthon azonban legtöbbünk esetében csak álom. Addig legalábbis biztosan, amíg a gyerekek bele nem lépnek abba a korba, amikor beköltöznek a saját szobájukba és azt „csinosítgatják” saját ízlésüknek megfelelően. Addig viszont maradnak a kisnyuszis éjjeli lámpák, az Elzás takaró a kanapén, a soha el nem fogyó, száradó ruhák látványa és a Minnie egeres étkészlet. Mert ugye van, van, aki csak abból hajlandó inni és enni...

Gyermekem lesz, anya leszek. Olyan sokan képzeljük el az anyaságot a 9 hónap alatt, aztán amikor megszületik a babánk és a kezünkbe adják, rá kell jönnünk, hogy mostantól ennek az apró lénynek az életben tartása a mi feladatunk. Van, akinek megy, mint a karikacsapás, mintha mindig is ezt csinálta volna és van, akiknek kicsit nehezebben megy az összeszokás a babával. Az anyává válás során annyi gyönyörű pillanat van, de lehetnek olykor huppanók is, amiket lehet, hogy éppen nem így képzeltünk el. Olykor elbizonytalanodunk, vagy nem megy minden úgy, ahogy terveztük. Ettől senki sem lesz kevesebb vagy rosszabb édesanya. Mindannyian mások vagyunk, más-más kihívásokkal, feladatokkal, amikor megszületik a gyermekünk. Erről beszélgetünk ma humorosan, de nagyon is őszintén Ráskó Eszter humoristával, aki elárulja milyen volt számára az anyaság első hónapjaiban arra a bizonyos lelki hullámvasútra felülni.

Mennyit híztál a terhesség alatt? Visszahúzódott már a hasad? Lettek csíkjaid? Sikerült visszafogynod? Mikor kezded a fogyókúrát? Tervezed megműttetni a melleidet szoptatás után? Kérdések, amelyek hol jobban, hol kevésbé burkoltan, mégis egy olyan testet és annak átalakulását minősítik, amely egy csodát hoz, vagy hozott nemrég létre. És igen, lehet, hogy ezzel épp a tökéletességét áldoztuk fel. Nem kéne, hogy zavarjon minket, nem kéne, hogy már 2 héttel szülés után úgy nézzünk ki, mint Heidi Klum a Victoria’s Secret divatbemutatón. Teljesen normális, hogy hetek, hónapok, akár évek kellenek ahhoz, hogy visszaszerezzük a régi formánkat. És az is teljesen normális, ha nem ugyanabban a formában kapjuk vissza. Mert a szép test, a szép anyatest, amely 9 hónapig egy magzatnak adott otthont, majd egy gyermeket hozott világra, nem csak vékonyan, feszesen, kockásan, laposan, tigriscsík-mentesen tökéletes. Az úgy tökéletes, ahogy van. Erről beszélgetünk ma két különleges vendéggel: Kulcsár Vajda Enikővel, az Anyatest Projekt alapítójával és Gőbel-Szabó Szandrával, a Szeretest projekt egyik tagjával.