JÁTÉKIDŐ 3. epizód: Tatár Csilla vallomása az anyaságról

Azt mondják, hogy a magyar nagyon panaszkodós nemzet. Náluk többet csak az anyák panaszkodnak. „Minek szült az ilyen, ha állandóan panaszkodik?” „Bezzeg más a tíz ujját odaadná, ha legalább egy gyereke lenne.” Mind tudjuk, milyen sokat tud segíteni már az is, ha bizonyos dolgokat, gondolatainkat, szavak formájában kiadjuk magunkból. Ha kimondjuk, ami bennünk van. De lássuk: mennyit panaszkodunk mi? Miről, kinek és mikor szoktunk panaszkodni? Jó-e a panaszkodás – ha mi vagyunk a panaszkodók, vagy akár a panaszt hallgatók? Mennyire káros, ha bent tartjuk a negatív gondolatokat? De mennyire káros az is, ha beindul a panasz cunami? És mégis: mi lehet a panasz leghatékonyabb ellenszere? Erről beszélgetünk ma, a harmadik évadunk utolsó, záróepizódjában.

Hány lóerős a kocsitok? És hány literes a csomagtartója? Még feltehetnénk pár kérdést az autótokkal kapcsolatban, amire valószínűleg a legtöbbünk nem tudja a választ. Nyugi, mi sem. Az viszont tagadhatatlan, hogy a modern, 21. századi anyák nagy többségének elengedhetetlen használati eszköze az autó. Mennyi időt töltünk átlagosan a kormány mögött, anya taxi üzemmódban? Milyen sofőröknek tartjuk magunkat? Mekkora beleszólásunk van az autóválasztásba és vásárláskor melyek a legfőbb szempontok, ami hatására mi letesszük a voksunkat egy adott márka vagy típus mellett? Erről beszélgetünk ma.

Egyre többször foglalkozunk a fenntarthatósággal mi is. Nem véletlen. Ez már nem divathóbort, nem egy jópofa közösségi médiás kihívás. A változásra való hajlandóságunkon a mi és a gyermekeink, utódaink jövője múlik. És ahogy mi tanuljuk (sok esetben újra), hogyan legyünk fenntarthatóak, úgy tanítjuk gyermekeinket is. Legalábbis próbáljuk. Mert a folyamat közben sok a kérdés – a mi részünkről is, de tapasztalat, hogy a legjobb kérdéseket a gyerekek teszik fel. 2021 szeptemberétől már 218 iskolában tanulhatják a diákok a fenntarthatóságot, mint tantárgyat. 2024 májusában pedig akár választott érettségi tantárgyuk is lehet. Az új tárgyról, amelyhez a Zöld Föld névre hallgató tankönyvcsomag és kerettanterv is készült, a tantárgy bevezetését kezdeményező Kék Bolygó Alapítvány munkatársa, Krakkó Ákos mesél.

JÁTÉKIDŐ 2. epizód: Fiús vs. lányos játékok – van egyáltalán ilyen? Szakértőnk, Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus válaszol

Már több adásban is beszélgettünk a koraszülésről és a koraszülött babákról. Nem véletlen, túl sok mindenkit érint, hiszen a statisztikák szerint minden 11. csecsemő jön világra koraszülöttként. Ám eddig mindig a család, de leginkább az anya és a baba oldaláról közelítettük meg a témát. Nem is kérdés, mennyire nehéz lehet a PIC-en töltött időszak a szülők számára. De vajon mi történik a másik oldalon? Kik azok, akik a nap 24 órájában, az év 365 napján küzdenek a PIC-en a sokszor élet-halál között lebegő, sokszor alig pár száz grammos babákért? Mi történik egyáltalán a koraszülött intenzív osztályon? Hányan, kik, hogyan dolgoznak és mit tesznek azért, hogy minél több kisbaba élve és egészségesen hagyja el az osztályt? És mi játszódik le bennük akkor, ha ez nem sikerül? A Generali The Human Safety Net programja a hazai koraszülött-ellátás fejlesztését segíti. Minden számít: a korszerű gépek, a szülők aktív bevonása, a családközpontú módszerek. A The Human Safety Net nemrég egy pályázatot hirdetett, amelyben koraszülők oszthatták meg történeteiket, hogy azokkal olyan szülőket támogassanak, akik éppen most vannak ebben a helyzetben. A beküldött történetekből is kiderült: a PIC-en eltöltött hetek, vagy akár hónapok átvészeléséhez elengedhetetlen az orvosok és nővérek elkötelezett és embert próbáló kemény munkája. Amiért az érinettek rendkívül hálásak. A mai részben ezért két „stábtag” érkezik: Dr. Nádor Csaba neonatológus, osztályvezető főorvos, aki a Semmelweis Egyetem Szülészeti Klinikájának az Üllői úti részlegén vezeti a Perinatális Intenzív Centrumot és Acél Beáta intenzív terápiás szakasszisztens, hogy a PIC kulisszatitkairól meséljenek nekünk.

Nagylabor: vér és vizeletvizsgálat, fogászati ellenőrzés, bőrgyógyászati szűrés, tüdőszűrés, mellellenőrzés, méhnyakrákszűrés. Csak néhány azok közül a vizsgálatok közül, amikre illene évente eljárnunk az egészségünk megőrzése érdekében. Évente közel 1200 nő betegszik meg, és hozzávetőleg 470 halálos áldozatot követel a méhnyakrák Magyarországon. Az ilyen jellegű daganatos megbetegedés nem csak öröklődés alapján alakulhat ki. A humán papillómavírus - közismertebb nevén HPV - felelős lehet olyan rosszindulatú daganatos megbetegedésekért, mint a méhnyakrák, a hímvessző, a hüvely vagy a szeméremtest daganatos elváltozása, bizonyos szájüregi daganatok, valamint a végbélnyílás daganatos elváltozása. A mai adásunk vendége Dr. Krasznai Zoárd szülész-nőgyógyász, egyetemi docens, a debreceni nőgyógyászati klinika igazgatója, akivel egészségről, betegségről és megelőzésről beszélgetünk.

Míg a mi generációnk jelentős része olyan verbális visszajelzésekre vágyott tiniként, mint: „szép vagy, okos vagy, ügyes vagy, büszke vagyok rád”, addig a mostani kamaszok számokat néznek. Hány like van egy kép alatt, hányan nézték meg a videót vagy éppen hányan kommentelték a közösségi médiás tartalmaikat. Persze a komment milyensége sem mindegy. Egyetlen picit negatív visszajelzés is felülírhat több száz szívecskét és indíthat el egy lavinát. A Dove Önbizalom Program Magyarországon 2019 óta próbál segíteni a fiataloknak, hogy boldogok legyenek a testükben, hogy úgy szeressék magukat, ahogy vannak. A mai lányok 12 évesen kezdenek el képszerkesztő alkalmazást használni. 12 évesen... A leggyakrabban retusált testrészeik a bőr, az arc és a has. Miről szól a Dove-nak a problémán segíteni próbáló „Fordított szelfi” és a #digitalistorzitasmentes kampánya? Mit tehetünk mi, szülők annak érdekében, hogy olyan gyermeket neveljünk, akinek van önbizalma? Aki magabiztos a testében? Erről beszélgetünk a mai részben, Kovács Orsolya pszichológussal, a Bebalanced Pszichológiai Pont-tól.

Június 15-én véget ér a tanév. Szeptember 1-ig, vagyis a következő év első napjáig ez azt jelenti, hogy 11 hét felügyeletét kell megoldaniuk a szülőknek..... 11 hét. Azaz 77 nap. Azaz 1848 óra. De ki számolja. :D Hát ki? Minden szülő. Aki dolgozik, azért, aki nem, azért. Akinek egy gyereke van, azért, akinek több, azért. Akinek bölcsibe megy azért, akinek oviba, azért, akinek iskolába, azért. De ki hogy oldja meg a nyarat? Ki és miért választ ügyeletet, tábort? Hol mennyit tudnak bevállalni rokonok, nagyszülők? Hogy vesznek ki szabit a szülők, hogy egész nyárra meg legyen biztosan oldva a felügyelet? És ki kényszerül a következő három hónapban újra home office-ra, és a napközben állandó készültség és kiszolgálás miatt éjszakai műszakra? Vagyis:

Néhány adással korábban arról beszélgettünk hármasban, hogy ma anyának lenni mennyivel nehezebb, mint mondjuk 20-30-40 évvel ezelőtt volt. Azzal, hogy fejlődött a technika, és bármiről információhoz juthatunk két kattintás segítségével, sokunkban szül bizonytalanságot a gyermekeink ellátásával, ápolásával, fejlődésével kapcsolatban, különösen a koragyermekkorban. Ilyen esetekben hihetetlen nagy segítséget tud nyújtani egy olyan szakember, aki objektíven látja kívülről a helyzetet, aki tudja, hogy nincs két egyforma gyerek, mindenki más ütemben fejlődik, és nem szabad gyerekeket egymáshoz hasonlítani, ugyanakkor azt is látja, ha további segítségre van szükségünk, és útbaigazít minket, hogy merre indulhatunk. A mai adásunk vendége Dr. Kereki Judit, a Családbarát Magyarország Központ Gyermekút Projektjének szakmai vezetője, aki abban segít nekünk, hogy az ellátórendszerben bolyongó családokat milyen szolgáltatások és ellátások támogathatnak a várandósságtól a kisiskoláskorig.

Valahogy nekünk, nőknek sosem elég, amik vagyunk. Óriás elvárások közepette várunk el magunktól valami még többet. Amit valljuk be: sosem tudunk elérni. Amióta világ a világ, nem volt ekkora teher a nőkön, mint most. Egyedül, segítség nélkül vagy minimális segítséggel dolgozunk, gyereket nevelünk, szexi feleségek vagyunk, táplálkozástudósok, orvosok, lelki segélynyújtók, mindent is megoldó nők vagyunk. Aztán este magunkba fordulunk és nem értjük, hogy miért nem tettünk meg még többet. Hogyan tudnánk jobbak lenni? Jön az önostorozás, meg a bűntudat, hogy holnap jobbak leszünk. Holnap talán elég jók leszünk. Mert Vekerdy is megmondta: elég, ha elég jó vagy. De miért küzd ezzel rengeteg anya? Miért nem engedünk az elvárásainkból? Miért kell nekünk elég jónak lenni? És miért nem hisszük el, hogy elég jók vagyunk? Erről beszélünk ma, hatszemközt.

A fenntarthatóság és a tudatosság 2022-ben már nem csak egy divathullám. Az életünk, a jövőnk. A gyerekeink élete, a gyerekeink jövője. De hogyan öltözködhetünk csinosan, divatosan, egyedien, kényelmesen, alkalomhoz illően fenntarthatóan mi magunk? És hogyan tehetjük ezt meg a gyerekeinkkel? Miért szükségtelen 20 garnitúra új ruha egy újszülöttnek és miért fontos, hogy jó minőségű ruhákat vegyünk ovis vagy iskolás korú gyerekeinknek? Miért válasszunk olyan márkákat, akik tudatosan előállított termékeket árulnak? Mit jelent az organikus pamut és mit az újrahasznosított poliészter? És miért ezek mellett tegyük le voksunkat? Alaposan körbejárjuk az öltözködési témát és a fenntarthatóság fontosságát a divatiparban a mai adásban, amelyet az az F&F támogat, akiknek új, Kids névre hallgató gyerekruha kollekciójuk kiváló minőséget biztosít pénztárcabarát árakon.

A láthatatlan munka az, ami csak akkor tűnik fel, amikor nem végezzük el. Mert egyébként természetes, hogy tiszta a lakás, mindig van tiszta tányér és pohár, amiből lehet enni és inni, a gyerek megkapta az összes oltást, mindig van főtt étel a hűtőben és friss pékáru a spejzban. Hogy mindig van mindenkinek tiszta alsóneműje - is, hogy a szemét nem büdösödik hetekig a kukában, hogy a kedvenc ruha tisztán, kivasalva várja azt, aki másnap azt venné fel, legyen szó kockás ingről vagy csillogós tüllszoknyáról. Hogy szép növények díszítik otthonunk milliőjét és tisztítják a levegőjét, hogy reggelre mindenkit a kedvenc szendvicse várja a konyhapulton, becsomagolva. Hogy minden számla be van fizetve, senki születésnapja nincs elfelejtve és mindenki, még az anyós is azt kapja karácsonyra, amit szeretne. A láthatatlan munkában bátran kijelenthetjük, hogy a legjobbak az édesanyák. Mégis nekik teszik fel – valami hihetetlen érzékkel általában a legnehezebb napok végén, hogy: És mégis mit csináltál ma egész nap? Miben fáradtál el? Hogy miben? Hát a szürke melegítőnadrágunkban.

Kisfiú vagy kislány? Mindegy, csak egészséges legyen - hangzik a válasz. Igen, végső soron azt gondolhatjuk, hogy tényleg csak az a fontos, hogy egészséges legyen. De ez valóban így van? Tényleg tudjuk magunkat függetleníteni attól, hogy szeretnénk fiús vagy lányos anyukák lenni? Tényleg tudjuk őszintén mondani, hogy mindegy a neme a születendő gyermekünknek? És ha mi el is fogadjuk teljes szívvel a gyermekünk nemét, miért kell meghallgatni a nagyapától, hogy ember lesz vagy szolga? Mi az, ami odáig vezetheti az anyósunkat, hogy nem tartja velünk a kapcsolatot, mert kislány unokái születtek? És mi, anyák, ezzel az érzéssel és helyzettel mit tudunk kezdeni? Vendégünk Frankó Betta, szakpszichológus, a @lelkisugo instaoldal megálmodója, aki segít nekünk átbeszélni ezt az abszurd helyzetet, avagy, negyedikre végre lány lett, maradhat?

Egy hallgatónk ültette el a bogarat a fülünkben, aki a kiemelésről mesélt nekünk. Arról, hogy néha nagyon vágyik rá, hogy kicsit kiemelődjön a jelenlegi életéből, az anya szerepéből. Hogy újra az a nő legyen, aki régen, a szülés előtt, az anyává válása előtt. Aki átalussza az éjszakát. Aki nem agyal szakadatlan azon, hogy mi van a gyerekeivel. Akinek nem kell egész nap gyerekeket szórakoztatnia. Akinek nem kell fejből tudnia, hogy melyik gyereket, mikor, milyen oltásra kell vinni. Akinek nem akkor ér véget a munkaidő, amikor a gyerekeiért kell menni. Akinek nem kell újra engedélyt kérnie az anyjától, hogy elmenjen bulizni, csak elmegy. Spontán, bárhova. Vagy aki ha akarja, egész hétvégén ki sem kel az ágyból, sorozat maratont tart és pizzát rendel. Szóval, a kiemelésről beszélgettünk. Nagyon őszintén.

Azt ígértük, hogy a harmadik évadban világkörüli útra indulunk és havonta egyszer egy külföldön élő magyar édesanyával fogunk beszélgetni a világ más-más tájáról. Eddig viszont csupán egy édesanyával sikerült beszélgetnünk, a Balin élő Tóth Mesivel. Kárpótlás gyanánt azonban most rögtön duplázunk. Ezúttal egy testvérpárt, a Mamák külföldön podcast két házigazdáját, az Olaszországban élő Mártit és az Angliában élő Lucát fogjuk kifaggatni arról, hogy milyen babát várni, szülni, családot alapítani, anyának lenni és gyereket nevelni ebben a két országban.

A Mennyibe kerül egy gyerek? kérdésre adott összegszerű válasz akkor, amikor még picik, rövid számolgatás után, pár spórolási trükköt is belekalkulálva, nem lesz egy annyira nagy összeg. Még több gyermek esetén sem feltétlenül, mert bár több az éhes száj, de sok mindent nem kell újra megvenni, tudja a kisebb testvér is használni, hordani, 3 gyerektől pedig sok minden lesz kedvezményes, akár ingyenes.De akkor ugorjunk most picit egyet előre az időben. 10 év múlva vagyunk. Amikor már nem jó a tesó levetett ruhája. Amikor már telefon és laptop kell mindenkinek – nem csak anyának és apának. Amikor már mindenki iskolába jár, amikor már továbbtanulási tervek vannak, különórák tömkelege. Amikor hívogatnak a külföldi tanulási lehetőségek és lehet, hogy még távolinak tűnik a gyerek vagy gyerekek kirepülés, valójában tudjuk, hogy egy szempillantás és itt van. Miből fogjuk fizetni az egekbe szökött albérlet árakat? Az egyetemi oktatást? Vagy hogyan tudunk, tudunk-e majd segíteni gyermekeinknek saját lakáshoz jutni? És egyáltalán abban, hogy ne üres zsebekkel vágjanak bele a nagybetűs életnek?És akkor még fel se tettük azt a kérdést, ami minden szülő rémálma: a „Mi lesz velük akkor, ha velünk történik valami?” De most feltesszük, mert ez a beszélgetésünk arról fog szólni, hogyan gondoskodhatunk a gyermekünk jövőjéről most és az elkövetkezendő években. Segítségünkre Schaub Erika, a Generali Biztosító személybiztosításokért felelős igazgatósági tagja érkezett, aki pontosan érti, miről beszélünk, hiszen maga is két gyermek édesanya.

Ebben a 70 percben a Mesélj, Anyukám! 2022-es februári 'hogy vagyunk?' különkiadását hallgathatjátok meg. Egészen pontosan február 28-án, éjjel vettük fel ezt a beszélgetést, online, amit vágatlanul adunk le. Nincs bevezető szignál, mi itt most elkezdünk egy beszélgetést, a tőlünk megszokott őszinteséggel. Ha szeretnétek folytatni, ti is megosztani velünk a gondolataitokat, érzéseiteket, várunk titeket bármelyik platformunkon, akár az Instagramon, akár a zárt Facebook csoportunkban.

Nincs jobb a házi kosztnál – ezt bátran kimondhatjuk. De hogy főz Anya egy szeparációs szorongással, fogzással, növekedési ugrással vagy éppen mindhárommal egyszerre küzdő baba mellett? Pláne a hozzátáplálás kezdetekor, amikor nem csak az alig pár hónapos babának kell bevezetni az új ízeket, megszerettetni vele az ételeket, de ott van egy vagy akár több tesó, na meg Apa és ugye egyáltalán nem utolsó sorban Anya is, aki szívesen enne valami meleget is néha ebédre. Sokan kérdezitek, hogyan oldjuk meg mi a főzést, a család étkeztetését gyerekek mellett? Pláne úgy, hogy ... khm... van köztünk olyan, aki a háta közepére nem kívánja gyereknevelés és munka mellett még a konyhában való robotolást? Erről fogunk nektek mesélni, őszintén, ismét újra hatszemközt.

Pár adással ezelőtt már foglalkoztunk azzal, hogy mi lesz a gyerekünk, ha nagy lesz. Ezért azóta már tudjuk, hogy valószínűleg nem tudjuk, hiszen 10-ből 7 gyerek olyan szakmában fog dolgozni, ami ma még nem létezik. Akkor megígértük, hogy folytatjuk a témát, és most így is teszünk. Az Edisonplatform 21 leckéje kapcsán itt van velünk két nő: Tomsits Tímea, az Éva magazin főszerkesztője, pszichológus, egy felnőtt gyermek anyukája és Herner Dorka, szintén pszichológus, coach, 5 gyermekes édesanya, akikkel a 21-ből egy konkrét leckéről, egy nagyon fontos témáról fogunk beszélgetni. Ez pedig az önismeret. De mit is jelent ez pontosan? Hogyan segíthetünk gyermekeinknek elindulni a magukhoz vezető úton? És miben kell ennek érdekében először nekünk változnunk? Erről beszélgetünk ma vendégeinkkel.

Sajnos a statisztikákból tudjuk: nem kell, hogy egy párnak gyermeke legyen, hiszen 10-ből 7 házasság végződik válással. Ha van gyerek, ha nincs. Ám az előző adás óta azt is tudjuk, hogy nagyjából ugyanilyen arányban viseli meg a párok kapcsolatát az, hogy gyermekük lesz. Szülővé válni önmagában is nagyon nehéz. És egy boldog, jól működő párkapcsolatot fenntartani is szintén az. A kettő együtt viszont életünk egyik legnagyobb kihívása. Sok, túl sok párkapcsolat nem bírja ki a gyermekáldás próbáját. Elmegyünk egymás mellett, és néha olyan távolra kerülünk, hogy nem is tudunk már újra visszatalálni a másikhoz. Valentin-nap lévén azonban egy sikertörténetet hoztunk. Szilágyi Virág, az IkerSiker könyv írója, két ikerfiú anyukája a vendégünk, aki hamarosan ünnepli majd férjével a 10. házassági évfordulójukat, és ez alkalomból újra IGEN-t mondott a férfi lánykérésére és egy újbóli esküvőre. Pedig 1 éve majdnem véget ért a közös történetük. Hogy mi történt? Hogy találtak vissza egymáshoz? Hogyan találhatunk vissza egymáshoz? Illetve mit tehetünk, hogy ne jussunk el idáig? Erről beszélgettünk Virággal.

A család olyan, mint egy ház – amelynek alapjai a szülők. És jól tudjuk, hogy ha az alap rossz, a ház előbb vagy utóbb összedől. A gyerek az első – mondják... mondjuk... de biztos, hogy ez a hozott minta a helyes sorrend? Nem lehet, hogy még ha csak egy hajszállal is, de a gyerekek érdekében a szülőtársunkat és magunkat kellene picit előrébb helyezni? A szülői jóllét elengedhetetlen a gyerekek fejlődéséhez - vallja a Hintalovon Alapítvány, akik Párkapcsolat vagy Szülőség? című kiadványukat azzal a céllal állították össze Yelon programjuk munkatársaival, hogy megpróbáljanak segíteni a szülőknek, hogyan ne csak szülőtársként, hanem újra párként tekintsenek egymásra. Hogyan készült a kiadvány, kik ihlették és miért kifejezetten fontos ez a téma? Arról Ruttner Zsóka pszichológus, a Yelon szakmai vezetője jött mesélni nekünk.

Dobok, harsonák, fanfárok tűznyelők! Ez itt a Mesélj, Anyukám! podcast 100. epizódja! Hisszük, hogy meg kell állni egy-egy mérföldkőnél, és meg kell adni a módját az ünneplésnek.  Éppen ezért a ebben, a szám szerint századik adásban ezt fogjuk tenni. Megállunk, nosztalgiázunk és egy kicsit játszunk.

A tömegközlekedési járművekért rajongó totyogóst már buszvezetőként könyveli el a család, a babák haját ollóval megigazító ovist meg fodrászként. Aztán az iskolába kerülve a lényeg már csak az, hogy jól tanuljon a gyerek, de legalább jó jegyei legyenek, hogy aztán majd egyetemre mehessen és minimum ügyvéd vagy orvos váljék belőle. De 15, 20, 25 év múlva még vajon lesznek ezek a szakmák? Hiszen amikor például én voltam gyerek, ha édesanyámat kérdezték, mi lesz ebből a lányból, biztos nem azt mondta, hogy social media szerkesztő, hiszen még híre hamva sem volt a közösségi médiának. Az Edisonplatform 21 lecke elnevezésű 21 leckéje azoknak a 21. századi szülőknek szól - és segít -, akik szeretnének megismerkedni a jövőben fontos kompetenciák és tudás világával, és a hogyan továbbal. Ennek kapcsán mai vendégeink Veres Rita, az Edisonplatform vezetője és Frankó-Csuba Dea, jövőkutató, a Spark Institue volt vezetője és az Edisonplatform Gondolkodó körének oszlopos tagja, valamint szakértőjük, például a 21 leckében is.