Hihetetlen, de az 50. részéhez érkezett a Mesélj, Anyukám! Sokáig gondolkodtunk, hogy milyen témával is foglalkozzunk ebben a részben... Aztán arra jutottunk, hogy mivel nélkületek, hallgatók nélkül nincs a podcast, ezért ti lesztek a főszereplők! Pár hete meghirdettük, hogy jelentkezhettek ’Az év anyukájának’, illetve nevezhettek ti is olyan anyukát, aki szerintetek megérdemli ezt a címet. Jó pár édesanya jelentkezett és még többet küldtetek ti. Úgyhogy a választás nem volt egyszerű. Végül Dr. Kecht-Gothárd Kingára esett a választás. Nem véletlenül. Ez a rész csak róla fog szólni és a végére érteni is fogjátok, hogy miért őt választottuk.

Mézeskalács illat, ünnepi fényárban úszó ablakok, karácsonyi dalok és a lakás különböző pontjait a család – de leginkább a gyerekek - elől gondosan elrejtett ajándékok. Most már nagyon a finishben vagyunk. Most már csak maximum csomagolópapírért szaladunk el a boltba, mert az utolsó tekercs is elfogyott. Vagy esetleg még egy kis szaloncukorért, mert attól félünk, kevés lesz. De most már mi is próbálunk lassítani. Befejezzük a munkát, az utolsó cikkeket is megírjuk, az utolsó posztokat is beidőzítjük. Helyüket a konyhai sütés főzés váltja fel, pár karácsonyi film a Netflixen, nagy közös családi játékok és persze az elmaradhatatlan összeveszések. Most már teljesen átjár minket a karácsony szelleme, befészkelte magát a bőrünk, a csontjaink alá. Úgyhogy ma csak a karácsonyról fogunk beszélgetni. Hogy milyen volt a mi gyerekkorunkban és milyen most, amikor mi felelünk a gyerekeink felejthetetlen karácsonyi emlékeiért. Így karácsonyozunk mi!

Babaillat, nagy séták a parkban, kacagásokkal teli közös játékok, összebújós esti mese olvasás és végül a nagy „Szeretlek Anya!” vallomás. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, hogy milyennek képzeljük az anyaságot, hát valami ilyesmit lenne. Az anyaság a valóságban azonban egy teljesen más mondatból tevődik össze. Kaka illat, 2 órás készülődés a parkba, sírással végződő közös játékok, órákig tartó altatás és végül a nagy „Nem szeretlek, Anya!” bejelentés. Milyennek képzeltük az anyaságot? És milyen a valóságban? Erről mesélünk ma nektek!

Ha megkérdezzük anyáinkat, nagyanyáinkat, milyen volt az ő idejükben anyának lenni, hogyan szültek, milyen volt a várandósságuk, hogyan készültek az anyaságra, hogyan neveltek gyereket, valószínűleg egészen más dolgokról fognak mesélni, mint amiket mi manapság megélünk. Hát és akkor miről mesélhetnének ük-ük-ük, meg szépanyáink, vagy azok a nők, akik évszázadokkal ezelőtt éltek? Őket már sajnos nem tudjuk megkérdezni, helyettük viszont a mai adásban itt lesz velünk Budai Lotti, a Rizsporos hétköznapok könyvsorozat szerzője, aki legújabb könyvében női életutakat és mindennapokat mutat be a történelemből. Érintve természetesen az anyaság témáját is és minden olyan dolgot, ami ezzel jár. A mai adásban ő segít megválaszolni a műsor címében is található kérdést: Milyen volt anyának lenni évszázadokkal ezelőtt?

Tökéletes testek az óriásplakátokon, tökéletes anyukák az Instagramon, tökéletes modellek a kifutón. Mindennek, ami körülvesz minket, tökéletesnek kell lennie. Tökéletességet várunk el a gyerekeinktől is. Az a jó csak, ha szín 5-ös tanuló, az a jó csak, ha első helyezést ér el a versenyen. A szőke kék szemű a szép gyerek, és ha makk egészséges, nincs rajta semmi furcsa, más, nem megszokott. De a világ, az élet nem ilyen. Pont a tökéletlenségétől olyan szép, csodás, és tökéletes. Attól, hogy nem vagyunk egyformák. Különbözünk, mások vagyunk. És ez így jó. De ezt látnunk kell, nem szabad elrejtenünk! A legújabb Mesélj, Anyukám! részben arról beszélgetünk, hogy miért fontos, hogy nem csak mi, de a gyerekeink is lássanak maguk körül olyat, ami más, ami nem megszokott, hogy mire ők felnőnek, a más ne legyen számukra jelentősségteljes, figyelemreméltó, különleges. A mesékben ne csak mindig a hercegnőt kelljen megmenteni, az óriásplakátokon ne csak lapos hasú nénik szerepeljenek és láthassanak a játszótéren, vagy akár egy pelenka csomagolásán is mondjuk Down-szindrómás gyermekeket, mert csak így lesz számukra megszokott, átlagos, természetes. Ha nem rejtjük el előlük a világ tökéletes tökéletlenségeit.

Amikor ezt az adást felvesszük, még 43-at karácsonyig és 25-öt kell addig aludni, hogy jöjjön a Mikulás. Pontosan tudom, mert minden reggel úgy kelünk, hogy a nagyfiamnak kábé ez az első kérdése. Amikor pedig kimegy ez a felvétel, még közelebb vagyunk mindenhez. Már tervezzük a karácsonyi menüt, írjuk a Jézuskának a kívánságlistát, készülünk az adventi naptárral, karácsonyi dalokat hallgatunk és valaki talán már a lakást is feldíszítette. De hogy készülődünk mi és a családjaink a karácsonyra? Mikortól kap el minket a karácsonyi láz? Mennyire változtatja meg a mindennapjainkat az ünnepre készülődés? Milyen ajándékokkal és hogyan készülünk? És egyáltalán milyen karácsonyra készülünk idén? Erről fogunk ma mesélni nektek – nyolcszemközt.

Magyarországon évente 8000 baba jön a világra túl korán, vagy túl kis súllyal, akiknek emiatt első napjaikat, de akár heteiket is a koraszülött osztályon kell tölteniük. Míg mi aranyórázunk, már éjszakázunk, szenvedünk a sebeinkkel és a tej beindításával, addig sok esetben ezeket a babákat édesanyjuk sokáig meg sem foghatja, karjába sem veheti, amíg nem elég erősek, nem nőnek meg elég nagyra. A súlyosodó járványügyi helyzet miatt ma a beszélgetésben mind online veszünk részt. Így vendégeink is: Szili-Tóth Zsófia, akinek kisfia rekeszizomsérvvel született, ami miatt a szülés után rögtön a Bókay Gyermekklinika Újszülött Intenzív Osztályára került. És Kálmán Annamária is, a Bandussal az élet Instagram írója, akinek kisfia a 26. hétre született, emiatt pedig 3 hónapot töltött a PIC-en, ebből 2-ben édesanyja is vele volt végig, mellette. Ma, november 17-én, a koraszülött babák világnapja alkalmából ők mesélnek nekünk.

Egész életünkben erre vártunk, hogy édesanyák legyünk. Már a fogantatás előtt is arról olvasunk: mire kell figyelni, mit hogy kell csinálni, min változtassunk annak érdekében, hogy gyermekünknek a legjobb legyen. Könyveket olvasunk, tanácsokat kérünk, bújjuk a Facebook csoportokat, kérdezünk és tanulunk, minden nap. Aztán amikor ott vagyunk, egy újszülött gyermekkel a mellkasunkon, hirtelen azt se tudjuk, mihez is kezdjünk vele. Persze, az ösztönök bekapcsolnak és segítenek. És persze, elméletben mindent tudunk arról, hogyan is kellene egy gyereket életben tartani, felnevelni. Ám rengeteg olyan dolog van, amit nem mondanak el a könyvek, sem az 1 évvel előttünk szült barátnőnk, de még a saját édesanyánk sem. Vagy lehet, hogy elmondták, csak valahogy mi siklottunk el felette? Bárhogy is legyen, a Mesélj, Anyukám! podcast legújabb részében mi most elmondjuk! Összeszedtünk nektek pár olyan dolgot, amit mi mindenképp megtanítanánk saját magunknak, ha visszamehetnénk az időben vagy azoknak a leendő édesanyáknak, akik a gyermekvállalás előtt állnak, esetleg nem is olyan soká már egy kisbabával lesz még teljesebb az életük. Kezdve a szoptatástól egészen akár a pelenkázásig, amelyre például 10 nagyon hasznos tanácsot is külön összeszedtünk!

Ha valaki képes tényleg mindent bevetni annak érdekében, hogy az ősztől tavaszig tartó időszak ne csak arról szóljon, hogy valamelyik gyerek állandóan beteg – vagy épp egyszerre az összes -, aztán valamelyik szülő is, hát az egyértelműen Anya. Illóolajat párologtatunk és masszírozunk a mellkasba, cseppentünk a fürdővízbe vagy akár a teánkba, csak hogy erősítsük a saját és az egész család szervezetét. Vagy ha már lebetegedtünk, akkor gyógyítsuk meg. Ám az illóolajok nem csak erre jók. De még mennyire, hogy nem! Az illóolajok ahogy képesek javítani a család tagjainak hangulatát, úgy tudnak a nap végén segíteni az ellazulásban, a megnyugvásban, majd az elalvásban. De számtalan más, szinte minden családban fellelhető problémákra vannak megfelelő illóolajok, legyen szó visszérről, fejfájásról, narancsbőrről vagy éppen a fiús anyák idézőjeles kedvencézéről – a letapadt fityma bőrről. A mai adásunk támogatója a Panarom, vendégünk pedig Feller Adrienne, a Panarom márka alapítója, nemzetközi aromaterapeuta szakoktató, a Panarom Aromaterapeuta Intézet vezetője, akivel átbeszéljük, hogyan is készüljünk fel a téli nagy hidegekre, az influenza szezonra, milyen illóolaj jó az immunrendszerünk megerősítésére, a légúti megbetegedésekre, melyek a legjobb vírus- és baktériumölő, vagy éppen fertőtlenítő olajok. De nagyon sok minden mást is megkérdezünk még Adrienne-től, hiszen most mi magunk is majdnem mind, mint illóolaj használó családok képviselőiként is vagyunk jelen. És még ha most amatőr szinten is, de kihasználjuk, hogy eljött hozzánk Adrienne, akivel megpróbáljuk professzionális szintre emelni a tudásunkat – és ezzel együtt a tiéteket is!

Amikor még csak egy gyerekünk van, azt hisszük, hogy sosem voltunk, de talán már nem is leszünk ilyen fáradtak az életben. Majd megérkezik a második, esetleg a harmadik gyerek is, és hirtelen nem is tudjuk, hogy ugyan miben fáradtunk el 1-2 gyerekkel azelőtt? Az első gondolata általában mindenkinek az, hogy áhh, egy gyerekkel minden könnyebb. Hiszen egy helyre mész vele reggel, egy gyereket etetsz, egy gyereket öltöztetsz és és eggyel játszol. Egy gyerek igényeit kell csak figyelned. De ha jobban belegondolunk, hosszú távon azért több szempontból is meglehet az előnye egy vagy több testvérnek is. Egy állandó játszópajtás, aki néha levált, vagy akár egy kis segítség, aki legalább pár percig figyel a tesóra, amíg mondjuk mi egyedül elmegyünk a mellékhelyiségbe. Mai vendégünk a 4 gyermekes Tóth-Tenkő Bernadett, aki 3 kislánynak és egy kisfiúnak az édesanyja. Vele fejtegetjük a több gyerekes létünk kérdéseit, elevenítjük fel, hogy milyen is volt egy gyerekkel, és beszélünk arról, hogy szerintünk melyik a könnyebb, egy vagy több gyerekkel az élet.

Amikor megszületik a gyermekünk és édesanyává válunk, hirtelen nagyon sok minden megváltozik az életünkben és egy sor olyan képességgel kell felruháznunk magunkat, amire korábban nem is gondoltunk volna. A végeláthatatlannak tűnő éjszakák után az energiáink feltöltése egy bögre kávéval, a türelmünk, amivel rengetegszer képesek vagyunk elmagyarázni ugyanazt a dolgot a csemeténknek és a kreativitás, amivel egy-egy kitörni készülő hisztit előzünk meg. Vagy éppen azok az apró hazugságok, amiket mi magunk között szólva csak anyai huncutságoknak hívunk! Ebből sajnos nem ehetsz, mert csípős! Nem, persze nincs benne zöldség! A Mikulás és a Húsvéti nyuszi is látja, ha nem fogadsz szót! Sajnos elromlott a TV, ma nem tudsz mesét nézni! Csupán pár azok közül a mondatok közül, amiket mi magunk is mondunk a gyermekeinknek. Nem akarunk mi rosszat, de néha valljuk be, becsúszik egy-egy ilyen vagy ehhez hasonló anyai huncutság! A mai adásban ezekről az apró, ártalmatlan hazugságainkról fogunk mesélni nektek, amiket a gyermekeinknek mondunk, ha meg akarunk úszni egy rizikós helyzetet szülőként.

Nem minden kislány szeret babázni és nem minden kislány álma, hogy ha nagy lesz, anyuka lesz. Sőt, felnőttként sem álmodozik gyermekvállalásról, az anyaságról minden nő. Így volt ezzel Bánhidi Dóra, a Jógakaland alapítója is. Aztán az élet átírta a forgatókönyvet. Megérkezett az életébe kisfia, Ármin, aki alapjaiban változtatott meg Dóri körül és Dóriban is mindent. Az anyaság hatására egy új nő született, aki már tudja, már látja, hogy az anyaság nem elvesz sem belőlünk, sem az életünkből, hanem pont hogy hozzátesz. Erre Dóri és a Jógakaland története az egyik legjobb példa! De mit szólt hozzá, amikor kiderült, hogy kisbabát vár? Milyen volt az első találkozás? Milyen a kapcsolata a kisfiával és miben változott a véleménye az anyaságról most, hogy már ő maga is édesanya? Ezekről faggattuk Dórit.

Bármely szerettünk elvesztése felfoghatatlan és elviselhetetlen fájdalom, de talán mondhatjuk azt, hogy mind közül az egyik legnehezebb, amikor a saját gyermekünket veszítjük el. Pedig sajnos nagyon sok, túlságosan is sok szülőnek, édesanyának kell megtapasztalnia ezt a hihetetlen fájdalmat. A statisztikák szerint minden negyedik terhesség végződik spontán vetéléssel, azaz minden orvos által megállapított várandósság 25 százalékából nem születik gyermek. Vagy nem élve születik meg. Október 15. a perinatális gyász világnapja, vagy ahogy itthon jobban ismerik: a babagyász világnapja, amely apropóján Jeszenszky Éva és Markó-Nagy Julianna jöttek hozzánk ma mesélni. Mert sajnos van miről mesélniük. Évi a várandóssága 36. hetében, Julcsi pedig az 5. hónapban elveszített gyermekekét gyászolja.

Egy anya számára 1 nap 72 órából áll. Legalább. Bár valljuk be őszintén: mi magunk közben nem így érezzük. Mi ugyanis azt érezzük, hogy ha valamiből soha nincs elég, hát az az időnk. Anyák vagyunk, feleségek vagyunk, tanítónők vagyunk és szakácsok vagyunk, takarítónők és házvezetőnők, sokunk dolgozó nő is, barátok, lányok, testvérek és kollégák, de ha kell, ápolónők vagyunk, cirkuszi bohócok, LEGO nindzságók, Barbie babák, Bogyó vagy Babóca, de akár Sky is a Mancs őrjáratból. Ja, meg néha szimplán csak egy átlagos nők vagyunk, aki elnyúlna az ágyban, egyik kezében egy finom pohár borral, másik kezében pedig egy jó könyvvel és olvasnánk hajnalig. Ha nem is jut időnk minden nap mindenre, vagy bizonyos dolgokra olyan sűrűn, mint amennyiszer valójában szeretnénk, de valahogy azért mégis megoldjuk. Amit pedig mégse sikerül beszuszakolni a 72 órás napjainkba, azt most jól megkérdezzük Hegyi Tímea időgazdálkodási tanácsadótól, hogy hogyan lesz még arra is időnk.

Papa-Mama-Gyerekek... 1 lakás, 2 gyerek, 4 kerék... Számtalan, ezekhez hasonló, bevésődött közhelyet hallva nőttünk fel, vagy nevelkedtünk, melyek lényege, hogy egy család egy apából, egy anyából és azok gyermekeiből állhat. Csak és kizárólag. 2020-ban azonban már tudjuk és bátran ki is jelenthetjük, hogy ’klasszikus’ családmodell nincs. Családok vannak. Egyszülős családok. Egy gyerekes családok. Nagycsaládok. Elvált családok. Mozaik családok. Szülő nélkül maradt családok. Gyerek nélküli családok. Speciális igényű gyermeket nevelő családok. Többnyelvű családok. Örökbefogadó családok. Szivárványcsaládok. CSALÁDOK. Ebben az adásunkban vendégünk két anya, Rebeka és Judit, akik egy párként, egy szülőpárként nevelik hamarosan 2 éves ikerlányaikat. Hogyan lettek egy család? Miként telnek a mindennapjaik? Milyen nehézségekkel kellett és kell nap mint nap megküzdeniük? Erről és még sok minden másról fognak nekünk mesélni.

Fiú vagy lány? Mindegy, csak egészséges legyen... De mi jön azután, ha kiderül, hogy nem egészséges? Hogy kacifántos? Ahogy én magam általában mondani szoktam? Ezekről általában nem beszélünk. Az érintettnek nyilván fáj beszélni róla, a kívülálló pedig nem mer kérdezni. Ha meg merünk, akkor nem tudjuk, hogy hogyan kell, mit lehet, egyáltalán mit illik kérdezni. A mai adásban Dóri kicsit a vendégünk is lesz, akinek ugyanis második gyermeke, Zoárd Down-szindrómával született. Ő erről fog mesélni. És meghívtuk még közénk Berkeiné T. Petrát is, aki Olívia lányáról, a kislány állapotáról és arról fog mesélni, hogy milyen is egy speciális igényű gyermek anyukájának lenni.

Ahány gyerek, annyi féle képpen esznek. Ismerünk, sőt, nekünk magunknak is vannak a fényevőtől kezdve a mindenevőn át olyan gyerekünk, aki csak üres tésztát hajlandó enni, vagy éppen csak pizzát, aki zöldséget nem akar enni vagy bármit, ami pépes. De hallottunk már olyanról is, aki a zöld színű ételeket kerüli, aki már pár hónaposként utálja húst, tehát aki csak egészen kicsit vagy akár extrém módon válogatós. Ebben az adásban mi is mesélünk arról, hogy mit esznek vagy éppen nem esznek a saját gyerekeink, de a hozzátáplálás hazai nagykövetét, a Manó Menüs Ambrus Évit is meghívtuk, akinek első könyve, az Anya, kérek még! után nemrég jelent meg a Válogatós gyerekek című könyve, amelyben Évi tippekel, praktikákkal és sok-sok recepttel próbál segíteni a kétségbeesett szülőknek, hogyan hozzák meg rosszul vagy akár sehogy sem evő gyerekeik kedvét az evéshez.

Mintha manapság divat lenne a házasság utáni, de különösen a szülés utáni szexről – egészen pontosan annak a nem létéről beszélni. Amit tény, hogy a gyermekvállalás után nehezebb megoldani, és valószínűleg nem is szexelünk már napi kétszer, mint kapcsolatunk hajnalán. A női-férfi szerepek mellé bejönnek az anyai-apai szerepek és az ezzel járó feladatok, ami bizony elég sok időnket és energiánkat veszi el, így nem biztos, hogy annyi időnk jut egymásra. Sőt, egy fárasztó, hisztivel, szoptatással, dacoló gyerekkel, kakis pelusokkal teli nap után nem is biztos, hogy egyáltalán kívánjuk az együttlétet. De az is lehet, hogy pont arra vágyunk! Hogy változik a szexuális életünk onnantól, hogy gyermekünk megfogan? Milyen nagy pocakkal szexelni? Kívánósabb-e a kismama? Milyen 6 hét gyermekágy után az első együttlét? És hogy lehet megoldani az együttléteket 2 vagy akár 3 gyerek mellett is? Erről beszélgetünk ma, vendégül pedig Horváth Melittát hívtuk, aki a Natural Baby Birth oldal megalapítója és két gyermeke apjával nagyon odafigyelnek a rendszeres házaséletre. Olyannyira, hogy ha lányaik nagyon belemerülnek a játékba, kihasználják és akár napközben is elvonulnak pár percre a fürdőszobába, hogy együtt legyenek.

„Tervezett volt?” „Most aludd ki magad!” „Ne vedd fel rögtön, mert elkényezteted!” „Jó baba?” Bántó mondatok, kéretlen tanácsok és nem illendő kérdések, amiket akár napi szinten is megkap egy édesanya. Ha akarja, ha nem. Egy közeli családtagtól épp úgy, mint az utca emberétől. Pedig azt hihetnénk, felnőtt emberek lévén tudjuk már, hogy mi illik. De nem. Még mindig nem. Ebben az epizódban összeszedtük az idézőjelben kedvenc mondatainkat, amelyektől talán már ti is, de mi már biztosan a falnak megyünk.

5 és fél éve vagyok édesanya, és úgy nagyjából 5 éve arra a kérdésre, hogy ’Hogy vagyok?’ – már nem is mondom azt, hogy fáradtan. Ez ugyanis elég hamar az alapállapotom lett – és maradt is, mióta már két gyermekes anyuka vagyok. És úgy látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Mert egy anyának nincs olyan, hogy leül egy kicsit olvasni, pihenni. Nincs olyan, hogy itt a hétvége és akkor kialudjuk magunkat. Sőt, van, hogy hétfőn úgy érezzük, hogy a hétvégét a munkahelyünkön, munkával fogjuk kipihenni. És akkor még nem is firtattuk azt a kérdést, hogy van-e lehetőségünk ténylegesen pihenni néha, van-e segítségünk, aki legalább néha át tud venni tőlünk ezt azt, hogy tudunk-e úgy nyaralni, hogy az tényleg nyaralás legyen és ne ugyanolyan gyerekfelügyelet, csak egy másik városban, országban. Ebben a részben a vendégünk két bevallottan fáradt édesanya: az 1 évesen is éjjelente legalább 4-szer, de akár 15-ször is ébredő Jojó édesanyja: Vighné Boóc Judit és Héda Veronika, a Gyerekekkel csavargó blog szerzője, akinek a fáradtságáról 3 gyermeke gondoskodik: 9 és 4 éves lányai és lassan 2 éves kisfia.

Vannak, akiknek simán megy, vannak, akiknek csak sokadszori próbálkozásra jön össze, és vannak olyanok is, akiknek orvosi segítségre van szükségük ahhoz, hogy teherbe essenek. A friss statisztikák szerint évente több száz olyan újszülött jön a világra, akik ezeknek az orvosi módszereknek köszönhetik életüket. A mesterséges megtermékenyítés, mint téma pedig ma már nem tabu, de így is egy-egy személyes történet biztosan sok nőnek adhat erőt. Éppen ezért vendégeink ebben a részben saját szülőségükhöz vezető útjukról mesélnek. Csík Heni, kiadónk, a Marquard Media Mo. Kft. brand menedzsere, a hamarosan 5 éves ikrek: Dani és Dorina anyukája, inszeminációval esett teherbe, Salamon Adrienn, a 4 éves Bibi és hamarosan 1 éves Zakariás anyukája, aki a lombikbébi programig ment, hogy édesanya lehessen.

Hogy menjen-e bölcsibe a gyerek vagy ne, egy olyan kérdés, ami súlyos gondolatokat, akár szorongást és görcsöket is okozhat egy édesanya számára. Mert itthon valahogy még mindig él az a vélemény, hogy egy gyereknek minimum 2, de inkább 3 éves koráig az anyja mellett a helye, hogy nem kell neki a társaság, mert ilyenkor még úgysem együtt, hanem inkább egymás mellett játszanak. De a sokszor kéretlen tanácsok is azt mondják, hogy “szaranya” vagy, ha úgy döntesz, vagy ha úgy tudod megoldani az életed, hogy bölcsödébe jár a gyereked. Persze szuper, ha egy anyuka otthon tud és akar maradni és úgy adni meg mindent a gyerekének. De valóban rosszabbul jár az, akinek bölcsibe kell menni? Egyáltalán van-e a témában jó vagy rossz, nem inkább a gyerek és a saját személyiségünket kell megvizsgálni, mielőtt mások mondatai a saját valóságaink fölé kerülnének? A témában beszélgetőtársaink Domján Mia a satnamjoga.hu alapítója, jógaoktató egy két éves kislány Lili anyukája és Záborszky Zsófia az Anyatükör nevű oldal alapítója, pszichológus egy 2 éves kisfiú anyukája.

Egy test, ami legalább egyszer az életében már kihordott, táplált egy másik életet. Ami átment a szülés fájdalmán és gyönyörűségén, ami szolgálatot tett anyának és gyermekének. Egy test, ami visszaalakult - vagy nem… ezzel okozva akár lelki és fizikai fájdalmat, könnyeket, önbizalomvesztést. Mi anyukák mások vagyunk, de számos dolog közös bennünk, mint például az, hogy szülés után valamennyiünk teste megváltozik. És ez így természetes. De hogyan viszonyulnak anyák saját, a várandósság és a szülés utáni külsejükhöz? Akik a testükről mesélnek, Sándor Orsi televíziós műsorvezető, modell, egy 5 és egy 6 éves kisfiú anyukája és egy visszatérő vendégünk: Bitay Andi, blogger, egy mindjárt 6 éves kisfiú, Dávid anyukája.

Nagyon nehéz heteken van túl minden dolgozó és nem dolgozó, vállalkozó és alkalmazott édesanya. Ám úgy gondoljuk, hogy kifejezetten nehéz lehetett ez az időszak a vezető pozícióban lévő anyák számára is. Akikről bár azt feltételezzük, hogy könnyű dolguk van, hiszen bébiszitterek, takarítónők és titkárnők tömkelege segít nekik, illetve old meg helyettük nagyon sok dolgot, még ha ez egyébként így is van – de a beszélgetés során erről is mesélnek majd -, a koronavírus járvány idején ők sem vehették igénybe ezeket a segítségeket. Hiszen még a saját szüleinkkel, nagyszüleinkkel sem találkozhattunk az egészségük megóvása érdekében, a kijárási korlátozás, a karantén miatt, nem hogy idegenekkel. De hogyan vezettek hónapokig otthonról egy egész céget, menedzselték a home ovit és a home schoolt és törődtek magukkal, maradtak nők a vezetői, az anyai és a feleség pozíciók mellett? Erről is beszélgetünk két meghívott vendégünkkel: Csoknyainé Gertivel, a magyarországi dm ügyvezetőjével, aki egy 14 éves nagylány édesanyja és Óhidi Zsuzsival, kiadónk, a Marquard Media Magyarország Kft. ügyvezető igazgatójával, aki a 7 éves Félix édesanyja és a 9 éves Soma édes mostohája.

A lányok többnyire – tisztelet persze a kivételnek – babáznak, egész pici koruktól fogva. Ha megkérdezünk akár egy 3-4 éves kislányt, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, akkor 10-ből 8 azt mondja: anyuka. Bezzeg a fiúk. Ők autóznak, rendőrök, űrhajósok és buszvezetők szeretnének lenni, és például az én kisfiam nemrég azt mondta, hogy neki én leszek a felesége, a kishúga pedig az ő nagy szerelme. Nem tud egyelőre más családban gondolkodni, még a jövőre nézve sem. Nincs is ezzel baj, így vagyunk kitalálva. De aztán mégis eljön a fiúknál, vagyis hát a férfiaknál is, kinél előbb, kinél később az idő, amikor saját családra vágynak, gyermekekre. És aztán apukák lesznek. Minden évben június harmadik vasárnapja apák napja és arra gondoltunk, hogy ez alkalomból ezúttal egy Mesélj, Apukám! Különkiadással jelentkezünk. Vendégeink két édesapa: Bus István, az Apa magazin főszerkesztője, egy 9 éves kislány, Stefi apukája és Zubor Imre, zenész, trombitatanár, egy 2 éves kislány – Emma, és egy 5 éves kisfiú, Máté apukája – talán már kitaláltátok: Rozi férje és gyermekeinek apukája.