Sokan várjuk remegve a szeptember elsejét a két és fél hónapnyi nyári szünet után, hogy a gyerekeink végre intézményben legyenek. Aztán megtörténik, elkezdődik a szeptember, és még egy hét sem telik el... sőt, valójában 3 nap sem telik el és.... és nem hiszem el, már köhögnek és folyik az orruk! Persze, nagy bajuk nincs, senki nem lázas, huncutkodni, zsiványkodni, és anya idegein táncolni mindenkinek van ereje – otthon, hiszen köhögnek, és folyik az orruk, ergo betegek, így amíg teljesen meg nem gyógyultak, nem mehetnek közösségbe. Úgyhogy kezdődik az ősztől tavaszig ismétlődő sorminta: 1 hét ovi/bölcsi/iskola-2 hét otthon. Az ember bevethet mindent: mézes teát, C-vitamint, illóolajat, gyógynövényeket, könyöröghet és imádkozhat bárkihez, akiben hisz, a sorminta akkor sem változik. Elő az orrszívóval, elő a vízforralóval és bízzunk a legjobbakban. De hogy mégis hogy telnek ezek az időszakok? Hogy készülünk fel ezekre a beteges hónapokra? Mit teszünk, hogy a lehető legtovább maradjanak egészségesek gyerekeink? És hogy próbálunk meg a lehető legkevesebb lábon kihordott agyvérzéssel túlélni egy taknyos, köhögős, influenzás szezont? A legújabb adásban erről beszélgetünk a Nosiboo sales asszisztensével, Garamvölgyi Adéllal, aki maga is három gyermekes édesanya.

132 - Ha jön a baba, ha nem jön a baba

Legújabb (ITT előjegyezhető) könyvét írja Harmincz Rita, amelyről azt mesélte, hogy egyrészt élete főműve, másrészt pedig terápiás jellegű a számára. Írás közben ugyanis a közben édesanyává vált utazó blogger visszarepül a régi időkbe, amikor még nem volt édesanya, sem feleség, csak egy lány, egy nő, akinek mindene az utazás. És aki akkor utazott, amikor akart. Egy traumatikus szülésélmény után 3 nehéz év várt rá, és sok munka saját magán. Megtanulni anyának lenni és elfogadni például olyan dolgokat, hogy már anyaként nem csinálhatja azt, amit akar, nem utazhat akkor, oda és úgy, ahogy ő akar. Ekapcsán a Mesélj, Anyukám! felvétele során egy olyan vallomást tett nekünk, amelyet még azelőtt soha, senkinek. Rita olyat mondott ki, ami sok édesanyában felmerül, kiben többször, kiben kevesebbszer. A sárga ruhás lány azonban azért beszélt erről, mert elege lett abból, hogy a közösségi médiától kezdve mindenhol az anyaság pozitívumairól beszélnek csak - a "színfalak" mögött rejlő kemény lelki folyamatokról, és munkáról azonban már nem igazán. A legújabb Mesélj, Anyukám! vendége Harmincz Rita, utazó blogger, a sárga ruhás lány volt.

130 - Mi lesz velünk a gyerekek után? Csalfa ösvény, ha a párunkkal a régi időkbe vágyunk vissza

JÁTÉKIDŐ 5. epizód: Fenntarthatóság a gyerekszobában

A negyedik Mesélj, Anyukám! évadot elindító legelső epizódunkban egy gyönyörű, hibrid, napszélsárga Suzuki Vitarában mentünk egy jó nagy kört, Urbán-Váradi Szandrával ( @forherszandra ) kiegészülve és arról beszélgettünk, hogy valóban mi anyák, meg tudunk-e oldani mindent. De mindezek előtt azt, hogy egyáltalán tényleg nekünk kell-e megoldanunk mindent?

127 - A baby brainről, vagyis az anya agyról

126 - Őszintén az anyaság első napjairól

JÁTÉKIDŐ 4. epizód: Mit játsszunk? Szakértő válaszol! Társasjáték ajánló mindenkinek

Miután megnéztük és meghallgattuk az anyukák autós videocastja, bevalljuk őszintén, nekünk is megjött a kedvünk egy ilyen beszélgetéshez. Ezért arra gondoltunk, hogy ha most ők úgyis a műsorral nyári szünetre mentek, meglepetésből mi is beülünk egy Suzukiba, megyünk vele egy kört és beszélgetünk az autókról, vezetésről, autóválasztásról és vásárlásról és minden másról, ami ezzel kapcsolatos – apa, illetve férfi szemmel. Míg a lányok egy napszélsárga, automata Suzuki Vitarában vették fel az évad két utolsó záró epizódját, addig mi egy Suzuki S-CROSS-t próbálunk ki és beszélgetünk egy nagyot közben. Jó szórakozást hozzánk!

JÁTÉKIDŐ 3. epizód: Tatár Csilla vallomása az anyaságról

Azt mondják, hogy a magyar nagyon panaszkodós nemzet. Náluk többet csak az anyák panaszkodnak. „Minek szült az ilyen, ha állandóan panaszkodik?” „Bezzeg más a tíz ujját odaadná, ha legalább egy gyereke lenne.” Mind tudjuk, milyen sokat tud segíteni már az is, ha bizonyos dolgokat, gondolatainkat, szavak formájában kiadjuk magunkból. Ha kimondjuk, ami bennünk van. De lássuk: mennyit panaszkodunk mi? Miről, kinek és mikor szoktunk panaszkodni? Jó-e a panaszkodás – ha mi vagyunk a panaszkodók, vagy akár a panaszt hallgatók? Mennyire káros, ha bent tartjuk a negatív gondolatokat? De mennyire káros az is, ha beindul a panasz cunami? És mégis: mi lehet a panasz leghatékonyabb ellenszere? Erről beszélgetünk ma, a harmadik évadunk utolsó, záróepizódjában.

Hány lóerős a kocsitok? És hány literes a csomagtartója? Még feltehetnénk pár kérdést az autótokkal kapcsolatban, amire valószínűleg a legtöbbünk nem tudja a választ. Nyugi, mi sem. Az viszont tagadhatatlan, hogy a modern, 21. századi anyák nagy többségének elengedhetetlen használati eszköze az autó. Mennyi időt töltünk átlagosan a kormány mögött, anya taxi üzemmódban? Milyen sofőröknek tartjuk magunkat? Mekkora beleszólásunk van az autóválasztásba és vásárláskor melyek a legfőbb szempontok, ami hatására mi letesszük a voksunkat egy adott márka vagy típus mellett? Erről beszélgetünk ma.

Egyre többször foglalkozunk a fenntarthatósággal mi is. Nem véletlen. Ez már nem divathóbort, nem egy jópofa közösségi médiás kihívás. A változásra való hajlandóságunkon a mi és a gyermekeink, utódaink jövője múlik. És ahogy mi tanuljuk (sok esetben újra), hogyan legyünk fenntarthatóak, úgy tanítjuk gyermekeinket is. Legalábbis próbáljuk. Mert a folyamat közben sok a kérdés – a mi részünkről is, de tapasztalat, hogy a legjobb kérdéseket a gyerekek teszik fel. 2021 szeptemberétől már 218 iskolában tanulhatják a diákok a fenntarthatóságot, mint tantárgyat. 2024 májusában pedig akár választott érettségi tantárgyuk is lehet. Az új tárgyról, amelyhez a Zöld Föld névre hallgató tankönyvcsomag és kerettanterv is készült, a tantárgy bevezetését kezdeményező Kék Bolygó Alapítvány munkatársa, Krakkó Ákos mesél.

JÁTÉKIDŐ 2. epizód: Fiús vs. lányos játékok – van egyáltalán ilyen? Szakértőnk, Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus válaszol

Már több adásban is beszélgettünk a koraszülésről és a koraszülött babákról. Nem véletlen, túl sok mindenkit érint, hiszen a statisztikák szerint minden 11. csecsemő jön világra koraszülöttként. Ám eddig mindig a család, de leginkább az anya és a baba oldaláról közelítettük meg a témát. Nem is kérdés, mennyire nehéz lehet a PIC-en töltött időszak a szülők számára. De vajon mi történik a másik oldalon? Kik azok, akik a nap 24 órájában, az év 365 napján küzdenek a PIC-en a sokszor élet-halál között lebegő, sokszor alig pár száz grammos babákért? Mi történik egyáltalán a koraszülött intenzív osztályon? Hányan, kik, hogyan dolgoznak és mit tesznek azért, hogy minél több kisbaba élve és egészségesen hagyja el az osztályt? És mi játszódik le bennük akkor, ha ez nem sikerül? A Generali The Human Safety Net programja a hazai koraszülött-ellátás fejlesztését segíti. Minden számít: a korszerű gépek, a szülők aktív bevonása, a családközpontú módszerek. A The Human Safety Net nemrég egy pályázatot hirdetett, amelyben koraszülők oszthatták meg történeteiket, hogy azokkal olyan szülőket támogassanak, akik éppen most vannak ebben a helyzetben. A beküldött történetekből is kiderült: a PIC-en eltöltött hetek, vagy akár hónapok átvészeléséhez elengedhetetlen az orvosok és nővérek elkötelezett és embert próbáló kemény munkája. Amiért az érinettek rendkívül hálásak. A mai részben ezért két „stábtag” érkezik: Dr. Nádor Csaba neonatológus, osztályvezető főorvos, aki a Semmelweis Egyetem Szülészeti Klinikájának az Üllői úti részlegén vezeti a Perinatális Intenzív Centrumot és Acél Beáta intenzív terápiás szakasszisztens, hogy a PIC kulisszatitkairól meséljenek nekünk.

Nagylabor: vér és vizeletvizsgálat, fogászati ellenőrzés, bőrgyógyászati szűrés, tüdőszűrés, mellellenőrzés, méhnyakrákszűrés. Csak néhány azok közül a vizsgálatok közül, amikre illene évente eljárnunk az egészségünk megőrzése érdekében. Évente közel 1200 nő betegszik meg, és hozzávetőleg 470 halálos áldozatot követel a méhnyakrák Magyarországon. Az ilyen jellegű daganatos megbetegedés nem csak öröklődés alapján alakulhat ki. A humán papillómavírus - közismertebb nevén HPV - felelős lehet olyan rosszindulatú daganatos megbetegedésekért, mint a méhnyakrák, a hímvessző, a hüvely vagy a szeméremtest daganatos elváltozása, bizonyos szájüregi daganatok, valamint a végbélnyílás daganatos elváltozása. A mai adásunk vendége Dr. Krasznai Zoárd szülész-nőgyógyász, egyetemi docens, a debreceni nőgyógyászati klinika igazgatója, akivel egészségről, betegségről és megelőzésről beszélgetünk.

Míg a mi generációnk jelentős része olyan verbális visszajelzésekre vágyott tiniként, mint: „szép vagy, okos vagy, ügyes vagy, büszke vagyok rád”, addig a mostani kamaszok számokat néznek. Hány like van egy kép alatt, hányan nézték meg a videót vagy éppen hányan kommentelték a közösségi médiás tartalmaikat. Persze a komment milyensége sem mindegy. Egyetlen picit negatív visszajelzés is felülírhat több száz szívecskét és indíthat el egy lavinát. A Dove Önbizalom Program Magyarországon 2019 óta próbál segíteni a fiataloknak, hogy boldogok legyenek a testükben, hogy úgy szeressék magukat, ahogy vannak. A mai lányok 12 évesen kezdenek el képszerkesztő alkalmazást használni. 12 évesen... A leggyakrabban retusált testrészeik a bőr, az arc és a has. Miről szól a Dove-nak a problémán segíteni próbáló „Fordított szelfi” és a #digitalistorzitasmentes kampánya? Mit tehetünk mi, szülők annak érdekében, hogy olyan gyermeket neveljünk, akinek van önbizalma? Aki magabiztos a testében? Erről beszélgetünk a mai részben, Kovács Orsolya pszichológussal, a Bebalanced Pszichológiai Pont-tól.

Június 15-én véget ér a tanév. Szeptember 1-ig, vagyis a következő év első napjáig ez azt jelenti, hogy 11 hét felügyeletét kell megoldaniuk a szülőknek..... 11 hét. Azaz 77 nap. Azaz 1848 óra. De ki számolja. :D Hát ki? Minden szülő. Aki dolgozik, azért, aki nem, azért. Akinek egy gyereke van, azért, akinek több, azért. Akinek bölcsibe megy azért, akinek oviba, azért, akinek iskolába, azért. De ki hogy oldja meg a nyarat? Ki és miért választ ügyeletet, tábort? Hol mennyit tudnak bevállalni rokonok, nagyszülők? Hogy vesznek ki szabit a szülők, hogy egész nyárra meg legyen biztosan oldva a felügyelet? És ki kényszerül a következő három hónapban újra home office-ra, és a napközben állandó készültség és kiszolgálás miatt éjszakai műszakra? Vagyis:

Néhány adással korábban arról beszélgettünk hármasban, hogy ma anyának lenni mennyivel nehezebb, mint mondjuk 20-30-40 évvel ezelőtt volt. Azzal, hogy fejlődött a technika, és bármiről információhoz juthatunk két kattintás segítségével, sokunkban szül bizonytalanságot a gyermekeink ellátásával, ápolásával, fejlődésével kapcsolatban, különösen a koragyermekkorban. Ilyen esetekben hihetetlen nagy segítséget tud nyújtani egy olyan szakember, aki objektíven látja kívülről a helyzetet, aki tudja, hogy nincs két egyforma gyerek, mindenki más ütemben fejlődik, és nem szabad gyerekeket egymáshoz hasonlítani, ugyanakkor azt is látja, ha további segítségre van szükségünk, és útbaigazít minket, hogy merre indulhatunk. A mai adásunk vendége Dr. Kereki Judit, a Családbarát Magyarország Központ Gyermekút Projektjének szakmai vezetője, aki abban segít nekünk, hogy az ellátórendszerben bolyongó családokat milyen szolgáltatások és ellátások támogathatnak a várandósságtól a kisiskoláskorig.

Valahogy nekünk, nőknek sosem elég, amik vagyunk. Óriás elvárások közepette várunk el magunktól valami még többet. Amit valljuk be: sosem tudunk elérni. Amióta világ a világ, nem volt ekkora teher a nőkön, mint most. Egyedül, segítség nélkül vagy minimális segítséggel dolgozunk, gyereket nevelünk, szexi feleségek vagyunk, táplálkozástudósok, orvosok, lelki segélynyújtók, mindent is megoldó nők vagyunk. Aztán este magunkba fordulunk és nem értjük, hogy miért nem tettünk meg még többet. Hogyan tudnánk jobbak lenni? Jön az önostorozás, meg a bűntudat, hogy holnap jobbak leszünk. Holnap talán elég jók leszünk. Mert Vekerdy is megmondta: elég, ha elég jó vagy. De miért küzd ezzel rengeteg anya? Miért nem engedünk az elvárásainkból? Miért kell nekünk elég jónak lenni? És miért nem hisszük el, hogy elég jók vagyunk? Erről beszélünk ma, hatszemközt.

A fenntarthatóság és a tudatosság 2022-ben már nem csak egy divathullám. Az életünk, a jövőnk. A gyerekeink élete, a gyerekeink jövője. De hogyan öltözködhetünk csinosan, divatosan, egyedien, kényelmesen, alkalomhoz illően fenntarthatóan mi magunk? És hogyan tehetjük ezt meg a gyerekeinkkel? Miért szükségtelen 20 garnitúra új ruha egy újszülöttnek és miért fontos, hogy jó minőségű ruhákat vegyünk ovis vagy iskolás korú gyerekeinknek? Miért válasszunk olyan márkákat, akik tudatosan előállított termékeket árulnak? Mit jelent az organikus pamut és mit az újrahasznosított poliészter? És miért ezek mellett tegyük le voksunkat? Alaposan körbejárjuk az öltözködési témát és a fenntarthatóság fontosságát a divatiparban a mai adásban, amelyet az az F&F támogat, akiknek új, Kids névre hallgató gyerekruha kollekciójuk kiváló minőséget biztosít pénztárcabarát árakon.

A láthatatlan munka az, ami csak akkor tűnik fel, amikor nem végezzük el. Mert egyébként természetes, hogy tiszta a lakás, mindig van tiszta tányér és pohár, amiből lehet enni és inni, a gyerek megkapta az összes oltást, mindig van főtt étel a hűtőben és friss pékáru a spejzban. Hogy mindig van mindenkinek tiszta alsóneműje - is, hogy a szemét nem büdösödik hetekig a kukában, hogy a kedvenc ruha tisztán, kivasalva várja azt, aki másnap azt venné fel, legyen szó kockás ingről vagy csillogós tüllszoknyáról. Hogy szép növények díszítik otthonunk milliőjét és tisztítják a levegőjét, hogy reggelre mindenkit a kedvenc szendvicse várja a konyhapulton, becsomagolva. Hogy minden számla be van fizetve, senki születésnapja nincs elfelejtve és mindenki, még az anyós is azt kapja karácsonyra, amit szeretne. A láthatatlan munkában bátran kijelenthetjük, hogy a legjobbak az édesanyák. Mégis nekik teszik fel – valami hihetetlen érzékkel általában a legnehezebb napok végén, hogy: És mégis mit csináltál ma egész nap? Miben fáradtál el? Hogy miben? Hát a szürke melegítőnadrágunkban.

Kisfiú vagy kislány? Mindegy, csak egészséges legyen - hangzik a válasz. Igen, végső soron azt gondolhatjuk, hogy tényleg csak az a fontos, hogy egészséges legyen. De ez valóban így van? Tényleg tudjuk magunkat függetleníteni attól, hogy szeretnénk fiús vagy lányos anyukák lenni? Tényleg tudjuk őszintén mondani, hogy mindegy a neme a születendő gyermekünknek? És ha mi el is fogadjuk teljes szívvel a gyermekünk nemét, miért kell meghallgatni a nagyapától, hogy ember lesz vagy szolga? Mi az, ami odáig vezetheti az anyósunkat, hogy nem tartja velünk a kapcsolatot, mert kislány unokái születtek? És mi, anyák, ezzel az érzéssel és helyzettel mit tudunk kezdeni? Vendégünk Frankó Betta, szakpszichológus, a @lelkisugo instaoldal megálmodója, aki segít nekünk átbeszélni ezt az abszurd helyzetet, avagy, negyedikre végre lány lett, maradhat?

Egy hallgatónk ültette el a bogarat a fülünkben, aki a kiemelésről mesélt nekünk. Arról, hogy néha nagyon vágyik rá, hogy kicsit kiemelődjön a jelenlegi életéből, az anya szerepéből. Hogy újra az a nő legyen, aki régen, a szülés előtt, az anyává válása előtt. Aki átalussza az éjszakát. Aki nem agyal szakadatlan azon, hogy mi van a gyerekeivel. Akinek nem kell egész nap gyerekeket szórakoztatnia. Akinek nem kell fejből tudnia, hogy melyik gyereket, mikor, milyen oltásra kell vinni. Akinek nem akkor ér véget a munkaidő, amikor a gyerekeiért kell menni. Akinek nem kell újra engedélyt kérnie az anyjától, hogy elmenjen bulizni, csak elmegy. Spontán, bárhova. Vagy aki ha akarja, egész hétvégén ki sem kel az ágyból, sorozat maratont tart és pizzát rendel. Szóval, a kiemelésről beszélgettünk. Nagyon őszintén.

Azt ígértük, hogy a harmadik évadban világkörüli útra indulunk és havonta egyszer egy külföldön élő magyar édesanyával fogunk beszélgetni a világ más-más tájáról. Eddig viszont csupán egy édesanyával sikerült beszélgetnünk, a Balin élő Tóth Mesivel. Kárpótlás gyanánt azonban most rögtön duplázunk. Ezúttal egy testvérpárt, a Mamák külföldön podcast két házigazdáját, az Olaszországban élő Mártit és az Angliában élő Lucát fogjuk kifaggatni arról, hogy milyen babát várni, szülni, családot alapítani, anyának lenni és gyereket nevelni ebben a két országban.

A Mennyibe kerül egy gyerek? kérdésre adott összegszerű válasz akkor, amikor még picik, rövid számolgatás után, pár spórolási trükköt is belekalkulálva, nem lesz egy annyira nagy összeg. Még több gyermek esetén sem feltétlenül, mert bár több az éhes száj, de sok mindent nem kell újra megvenni, tudja a kisebb testvér is használni, hordani, 3 gyerektől pedig sok minden lesz kedvezményes, akár ingyenes.De akkor ugorjunk most picit egyet előre az időben. 10 év múlva vagyunk. Amikor már nem jó a tesó levetett ruhája. Amikor már telefon és laptop kell mindenkinek – nem csak anyának és apának. Amikor már mindenki iskolába jár, amikor már továbbtanulási tervek vannak, különórák tömkelege. Amikor hívogatnak a külföldi tanulási lehetőségek és lehet, hogy még távolinak tűnik a gyerek vagy gyerekek kirepülés, valójában tudjuk, hogy egy szempillantás és itt van. Miből fogjuk fizetni az egekbe szökött albérlet árakat? Az egyetemi oktatást? Vagy hogyan tudunk, tudunk-e majd segíteni gyermekeinknek saját lakáshoz jutni? És egyáltalán abban, hogy ne üres zsebekkel vágjanak bele a nagybetűs életnek?És akkor még fel se tettük azt a kérdést, ami minden szülő rémálma: a „Mi lesz velük akkor, ha velünk történik valami?” De most feltesszük, mert ez a beszélgetésünk arról fog szólni, hogyan gondoskodhatunk a gyermekünk jövőjéről most és az elkövetkezendő években. Segítségünkre Schaub Erika, a Generali Biztosító személybiztosításokért felelős igazgatósági tagja érkezett, aki pontosan érti, miről beszélünk, hiszen maga is két gyermek édesanya.

Ebben a 70 percben a Mesélj, Anyukám! 2022-es februári 'hogy vagyunk?' különkiadását hallgathatjátok meg. Egészen pontosan február 28-án, éjjel vettük fel ezt a beszélgetést, online, amit vágatlanul adunk le. Nincs bevezető szignál, mi itt most elkezdünk egy beszélgetést, a tőlünk megszokott őszinteséggel. Ha szeretnétek folytatni, ti is megosztani velünk a gondolataitokat, érzéseiteket, várunk titeket bármelyik platformunkon, akár az Instagramon, akár a zárt Facebook csoportunkban.

Nincs jobb a házi kosztnál – ezt bátran kimondhatjuk. De hogy főz Anya egy szeparációs szorongással, fogzással, növekedési ugrással vagy éppen mindhárommal egyszerre küzdő baba mellett? Pláne a hozzátáplálás kezdetekor, amikor nem csak az alig pár hónapos babának kell bevezetni az új ízeket, megszerettetni vele az ételeket, de ott van egy vagy akár több tesó, na meg Apa és ugye egyáltalán nem utolsó sorban Anya is, aki szívesen enne valami meleget is néha ebédre. Sokan kérdezitek, hogyan oldjuk meg mi a főzést, a család étkeztetését gyerekek mellett? Pláne úgy, hogy ... khm... van köztünk olyan, aki a háta közepére nem kívánja gyereknevelés és munka mellett még a konyhában való robotolást? Erről fogunk nektek mesélni, őszintén, ismét újra hatszemközt.

Pár adással ezelőtt már foglalkoztunk azzal, hogy mi lesz a gyerekünk, ha nagy lesz. Ezért azóta már tudjuk, hogy valószínűleg nem tudjuk, hiszen 10-ből 7 gyerek olyan szakmában fog dolgozni, ami ma még nem létezik. Akkor megígértük, hogy folytatjuk a témát, és most így is teszünk. Az Edisonplatform 21 leckéje kapcsán itt van velünk két nő: Tomsits Tímea, az Éva magazin főszerkesztője, pszichológus, egy felnőtt gyermek anyukája és Herner Dorka, szintén pszichológus, coach, 5 gyermekes édesanya, akikkel a 21-ből egy konkrét leckéről, egy nagyon fontos témáról fogunk beszélgetni. Ez pedig az önismeret. De mit is jelent ez pontosan? Hogyan segíthetünk gyermekeinknek elindulni a magukhoz vezető úton? És miben kell ennek érdekében először nekünk változnunk? Erről beszélgetünk ma vendégeinkkel.

Sajnos a statisztikákból tudjuk: nem kell, hogy egy párnak gyermeke legyen, hiszen 10-ből 7 házasság végződik válással. Ha van gyerek, ha nincs. Ám az előző adás óta azt is tudjuk, hogy nagyjából ugyanilyen arányban viseli meg a párok kapcsolatát az, hogy gyermekük lesz. Szülővé válni önmagában is nagyon nehéz. És egy boldog, jól működő párkapcsolatot fenntartani is szintén az. A kettő együtt viszont életünk egyik legnagyobb kihívása. Sok, túl sok párkapcsolat nem bírja ki a gyermekáldás próbáját. Elmegyünk egymás mellett, és néha olyan távolra kerülünk, hogy nem is tudunk már újra visszatalálni a másikhoz. Valentin-nap lévén azonban egy sikertörténetet hoztunk. Szilágyi Virág, az IkerSiker könyv írója, két ikerfiú anyukája a vendégünk, aki hamarosan ünnepli majd férjével a 10. házassági évfordulójukat, és ez alkalomból újra IGEN-t mondott a férfi lánykérésére és egy újbóli esküvőre. Pedig 1 éve majdnem véget ért a közös történetük. Hogy mi történt? Hogy találtak vissza egymáshoz? Hogyan találhatunk vissza egymáshoz? Illetve mit tehetünk, hogy ne jussunk el idáig? Erről beszélgettünk Virággal.

A család olyan, mint egy ház – amelynek alapjai a szülők. És jól tudjuk, hogy ha az alap rossz, a ház előbb vagy utóbb összedől. A gyerek az első – mondják... mondjuk... de biztos, hogy ez a hozott minta a helyes sorrend? Nem lehet, hogy még ha csak egy hajszállal is, de a gyerekek érdekében a szülőtársunkat és magunkat kellene picit előrébb helyezni? A szülői jóllét elengedhetetlen a gyerekek fejlődéséhez - vallja a Hintalovon Alapítvány, akik Párkapcsolat vagy Szülőség? című kiadványukat azzal a céllal állították össze Yelon programjuk munkatársaival, hogy megpróbáljanak segíteni a szülőknek, hogyan ne csak szülőtársként, hanem újra párként tekintsenek egymásra. Hogyan készült a kiadvány, kik ihlették és miért kifejezetten fontos ez a téma? Arról Ruttner Zsóka pszichológus, a Yelon szakmai vezetője jött mesélni nekünk.

Dobok, harsonák, fanfárok tűznyelők! Ez itt a Mesélj, Anyukám! podcast 100. epizódja! Hisszük, hogy meg kell állni egy-egy mérföldkőnél, és meg kell adni a módját az ünneplésnek.  Éppen ezért a ebben, a szám szerint századik adásban ezt fogjuk tenni. Megállunk, nosztalgiázunk és egy kicsit játszunk.

A tömegközlekedési járművekért rajongó totyogóst már buszvezetőként könyveli el a család, a babák haját ollóval megigazító ovist meg fodrászként. Aztán az iskolába kerülve a lényeg már csak az, hogy jól tanuljon a gyerek, de legalább jó jegyei legyenek, hogy aztán majd egyetemre mehessen és minimum ügyvéd vagy orvos váljék belőle. De 15, 20, 25 év múlva még vajon lesznek ezek a szakmák? Hiszen amikor például én voltam gyerek, ha édesanyámat kérdezték, mi lesz ebből a lányból, biztos nem azt mondta, hogy social media szerkesztő, hiszen még híre hamva sem volt a közösségi médiának. Az Edisonplatform 21 lecke elnevezésű 21 leckéje azoknak a 21. századi szülőknek szól - és segít -, akik szeretnének megismerkedni a jövőben fontos kompetenciák és tudás világával, és a hogyan továbbal. Ennek kapcsán mai vendégeink Veres Rita, az Edisonplatform vezetője és Frankó-Csuba Dea, jövőkutató, a Spark Institue volt vezetője és az Edisonplatform Gondolkodó körének oszlopos tagja, valamint szakértőjük, például a 21 leckében is.

Ha az internet keresőjébe begépeljük, hogy fejlesztés, száz fajta, különböző szakembert és lehetőséget találunk, de, hogy merre induljunk tovább, azt maximum a Google jólirányzott reklámai segíthetik. Ha nem lenne elég anyaként a rengeteg nyomás, itt van nekünk ez is: ismerd fel, hogy a gyermekednek fejlesztésre van szüksége. De hogyan? Merre induljunk? Hogyan igazodjunk el a rengeteg fejlesztési lehetőség között? Ebben az óriási labirintusban segít nekünk kiutat találni Nébald Alexandra 'Torna néni', TSMT terapeuta es mozgásfejlesztő, aki maga is édesanya.

Ha újév, akkor újévi fogadalmak. Vagy mégse? 2022 első Mesélj, Anyukám! adásában arról beszélgetünk, hogy egyéni és műsorszinten milyen fogadalmaink vannak, min változtatnánk, illetve min nem. Ezúttal tízszemközt, Mersével és Fridával. Előre is bocsi.

Hát megint itt vagyunk. Eltelt egy év, és ismét az év utolsó epizódját rögzítjük. Mintha csak néhány hónapja zendült volna fel Michael Bublé albuma. Mintha egy gyorsvonatra pattantunk volna fel 2021-ben. Felnőtt életünk talán legnehezebb évét zárjuk néhány héten belül. Nagy mélységeket és magasságokat éltünk meg együtt, és külön-külön is. Talán éppen ezért várjuk már annyira, hogy lecsukhassuk a laptopunkat, repülőüzemmódra állítsuk a telefonunkat, elfelejtsük, hogy az otthonunkon kívül van más hely is a földön, és a családunknak, a csillagszórónak, a beiglinek és a töltött káposztának adjuk át magunkat teljesen. Hogy vagyunk most? Erről beszélgetünk hatszemközt.

Tervezés, lopakodás, surranás, suttogás, tejivás, kekszevés. Ezek mind-mind a decemberi hónapunk teendőlistájának részei. Hiszen az év végével nem csak anyák, de Mikulások, angyalkák és Jézuskák is leszünk. Aztán egyszer csak megérkeznek a jól értesült kortársak, és huss oda az egész család csoda-várós mesevilága, és vehetjük le a piros jelmezt, mert kiderül, hogy a Mikulás nem is létezik. Csalódás lesz a csemetéinknek, ha rádöbbennek a valóságra? Elkerülhető a kiábrándultság? A mai adásban ismét Bojti Andrea gyerekpszichológus látogatott el hozzánk azért, hogy segítsen tisztán látunk, mi zajlik a kis fejekben?

Már csak kevesebb, mint 1 hónap van hátra karácsonyig. Bár a nagy többség mostanra elvileg már beszerezte az összes ajándékot, 10-ből 1 család az utolsó pillanatra hagyta a bevásárlást. Nekik próbálunk segíteni ezzel az adással, amelyben a tökéletes karácsonyi ajándékok nyomába próbálunk járni. Olyan ajándékok nyomába, amik remélhetőleg még jövő karácsonykor is meglesznek és örömmel fognak visszaemlékezni rá gyermekeink. Segítségünkre ezúttal egy apuka érkezett, méghozzá 3 gyermek büszke édesapja, aki nem is akárki, mint Gyaraki Dávid, a REGIO JÁTÉK marketingvezetője. Ha valaki, hát ő tud mesélni nekünk a tökéletes karácsonyi ajándékokról.

A legfrissebb adatok szerint Magyarországon közel 250 ezer nő él bántalmazó kapcsolatban és minden ötödik nőt ért már élete során fizikai bántalmazás a partnere részéről. Ez nagyjából 760 ezer nőt jelent. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy bántalmazottá válhatnak férfiak, idősek, gyermekek, egészségi állapotuk miatt kiszolgáltatott emberek is. Bár nem kifejezetten adventi időszakhoz illő téma, ám mégis aktuális, hiszen pár napja, november 25-én volt a Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Meg, úgy egyébként is... De mit nevezünk kapcsolati erőszaknak? Kiket érinthet? Hol, kitől és milyen segítségre számíthatnak az áldozatok? Többek közt ezeket fogjuk megkérdezni Boglacsik Tímeától, a Családbarát Magyarország Központ szakmai igazgatójától ebben az adásban.

A szülők számára autóvásárláskor a két legfontosabb kérdés, hogy befér-e egy babakocsi a csomagtartóba és hogy biztonságban lesznek-e a gyerekeink abban a bizonyos járműben. Ám a biztonságosság nagyjából miden más területre is igaz. Biztonságos a játszótér? Az emeletes ágy? A polcok a falon? A biciklije? Az iskola, ahova jár? A közössége? A telefon, amit vettünk neki? Az applikáció, amibe regisztrált? Biztonságban van egyáltalán a gyerekem az online téren? A koronavírus járvány okozta karantén helyzetben sajnos a gyermekek elleni erőszak is felerősödött, ráadásul az online oktatás miatt sokkal korábban vannak jelen már a picik is a digitális világban, a nagyobbak pedig többet, mint valaha. Ennek veszélye pedig, hogy sokkal kevésbé látunk rá mi is, de akár a pedagógusok is a problémákra, konfliktusokra, esetleges bántalmazásokra. Ez a jelenség hívta életre az UNICEF Magyarország és a Magyar Suzuki Zrt. közös kampányát, a KiberKRESZ-t, melynek központi témája a gyermekbántalmazás felismerése és az ellene való küzdelem. Ezért van itt velünk a mai adásban Tari Annamária, klinikai szakpszichológus és Bonnár-Csonka Zsuzsanna, a Magyar Suzuki vállalati kommunikációs vezetője, hogy alaposan átbeszéljük: hogyan lehet biztonságban a gyermekünk az online térben?

A várandósság utolsó heteiben a kismamák többsége a falat kaparja, csak hogy szülessen már meg végre a gyermekük. Évente viszont átlagosan több mint 8000 korababa édesanyja adná oda mindenét azért utólag, ha egyáltalán a 36. hétig eljuthattak volna. A 36. hétnél korábban született babákat nevezzük ugyanis koraszülötteknek. De mi vár ezekre a babákra a PIC-en, azaz a Perinatális Intenzív Központban? Kik és mit tesznek meg azért a nap 24 órájában, hogy ezek a babák épen és egészségesen térhessenek haza a szüleikhez? És mit élnek át az édesanyák az PIC-en túl, akiknek tényleg minden vágyuk, hogy babáikat hazavihessék és a saját karjaikban tartva gyermekeiket végre megtapasztalhassák az anyaság szépségeit és nehézségeit? Ebben, a Pampers által támogatott adásban Földvári Zsuzsanna, a KORE elnöke és Kollányi Zsuzsi énekesnő a vendégeink, akik mindketten korababa anyukák. Ők fognak őszintén mesélni nekünk mindezekről.

A bántalmazás fogalma nagyon komplex. Az elhanyagolástól, a szexuális erőszakon át, a lelki és fizikai bántásokig mind-mind nyomot hagynak. Magyarországon 1 felismert gyermek ellen elkövetett erőszakra 25 fel nem derített eset jut. Ezek a gyermekek felnőve maguk is szülővé válnak. A gyermekkorban bántalmazott felnőttek talán mára már fel sem ismerik magukban azokat a sérüléseket, amiket magukkal hoznak érzések, érzetek, minták formájában. Ők milyen szülőkké válnak? A mai adásban Záborszky Zsófia pszichológus a vendégünk, ő segít nekünk ezt a nehéz témát körbejárni. Hogyan legyünk bántalmazott gyerekből nem bántalmazó szülők?

1 hét bölcsi - 2 hét otthon, 2 hét ovi - 1 hét otthon. Minden édesanya jól ismeri ezt a sormintát, amiben a közösségben töltött napokat betegségek váltják fel. Nem egyszerű az ősztől-tavaszig terjedő időszak. Nem, nem egyszerű. Pláne most a pandémia alatt, amikor a legkisebb köhintésre, tüsszögésre is hazaküldik a gyerekeket. A szülő pedig széttárja a kezét, hogy akkor most mit tegyen: menjenek orvoshoz, vagy elég a meleg tea és a plusz vitaminforrás? Hogyan készítsük fel a gyerekek immunrendszerét? Hogyan küzdjük le leggyorsabban a betegségeket? És mikor szükséges meglátogatnunk a doktort? Ezekre a kérdésekre segít megtalálni a választ Dr. Lengyel Boglárka, gyermekorvos.

Az általunk is nagyon kedvelt Párnacsata podcast ominózus része óta szerintünk túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egy ország teszi fel a kérdést így: Hogy vagy? De tényleg! Az elmúlt hetekben mi például minden egyes nap feltettük egymásnak. És hihetetlenül sokszor tettétek fel ti is nekünk. Nehéz hetek állnak mögöttünk, fogzás, éjszakázás, növekedési ugrások, mozgásfejlődés, lakásfelújítás, költözés, iskolakezdés, óvoda kezdés, sok-sok munka, párkapcsolati kihívások, elengedések és újrakezdések, teliholdak, újholdak, hihetetlen magasságok és óriási mélységek. Húzós év vége vár ránk, a következő hetekben nagyon fontos témákról fogunk beszélgetni, csodálatos vendégekkel. Ezért arra gondoltunk, hogy mielőtt belecsapunk úgy igazán az év végi hajrába, picit összeülünk, csak mi hárman – na és persze Frida baba – és csak egyetlen egy kérdést teszünk fel egymásnak: Hogy vagy? De tényleg!

Ha máskor nem is, mire szülők leszünk, addigra azért nagyjából mi is rájövünk, hogy milyen fontos a testmozgás. Így amint a gyerekeink elkezdenek járni, szaladni, kismotorozni, labdázni, újabb fontos kérdések merülnek fel bennünk. Mikor sportolhat a gyerek? És ami talán még fontosabb: mit sportoljon? És akkor ott van még a hol, no meg a kivel és sok család esetében, pláne több gyerekes családoknál kardinális kérdés a miből. A mai vendégünk Dr. Paksi Piroska, a Sport For Free (Sport43) programigazgatója, akik kezdeményezésükkel mostanra több tízezer általános iskolásnak nyújtanak ingyenes sportolási lehetőséget országszerte.

Vajon más érzés lenne édesanyának lenni, ha a világ másik felén történik meg velünk az a csoda, hogy világra tudunk hozni egy gyermeket? Úgy döntöttünk, hogy a harmadik évadban utánajárunk ennek a kérdésnek, és terveink szerint minden hónapban egy-egy magyar anyával beszélünk, aki a Föld egy távolabbi pontján él. Amíg nem gyógyítjuk meg a szülést, hogyan gyógyíthatnánk meg a Földet? Ez a kérdés összefoglalja Robin Lim, a világ leghíresebb bábájának életfilozófiáját, aki bár amerikai származású, Balin hozott létre egy szülésházat, ahol a gyöngéd szülést támogatja. A mai vendégünk Tóth Mesi, két gyermekes édesanya, aki a muzulmán Indonézia hindu vallású szigetén, Balin élhette át a lótusz szülés csodáját, kétszer is.

A játékok jók, mert amellett, hogy nem csak szórakoztatják, de akár fejlesztik is gyermekeinket, egy jó játéknak köszönhetően anya akár még melegen is meg tudja inni a kávéját, vagy kicsit rendbe tudja tenni a lakást. Ám maga a játék, mint olyan, ennél még csodálatosabb dolgokra lehet képes. Segíthet kimondatni dolgokat, megoldani problémákat, javíthat a szülő-gyerek kapcsolaton is, és egy nagy, közös, hétvégi legózás vagy társasjátékozás az egész családra jó hatással lehet. Hogyan gyógyíthat a játék, segíthet gyermekünknek jobban megnyílni? És milyen hatással lehet ránk, felnőttekre akár napi pár perc közös játék? Bojti Andrea pszichológussal, a Régió játék szakértőjével beszélgetünk ma a játékok csodálatos erejéről.

Az életünk egyik legcsodálatosabb és legfontosabb feladatát látjuk el a napjaink legnagyobb részében: anyák vagyunk. De nem csak anyák vagyunk. Feleségek és nők is vagyunk ugyanúgy, továbbra is. Habár ezt nagyon könnyen el lehet felejteni az egész napos szoptatás, hasfájás, fogzás és gügyögés világában, amikor például ruhát magunknak sem aszerint választunk, hogy miben vagyunk csinosak, mi a szexi, hanem hogy mi a kényelmes, vagy miben lehet könnyen szoptatni. Nap végére nem csoda, ha azt mondjuk: fáj a fejünk, és a rettegett „Na, és ma összehozunk valamit?” kérdés feltételekor inkább úgy teszünk, mintha meg se hallanánk, mintha már mélyen aludnánk. Pedig nagyon fontos megtartani magunkban a nőt, vagy ha már ott tartunk, újra feléleszteni, párunkkal újra egymásra találni, és a testi örömöknek ugyanúgy hódolni, mint kapcsolatunk legelején. De hogyan éljük meg anyaként a szexualitásunkat? A védelmező anyatigrisből hogyan tudjunk könnyen átvedleni szexi vadmacskává? Miért fontos igenis, hogy ezekben az években is ne csak anyák, hanem ugyanúgy nők is legyünk? Oláh Barbival fogunk arcpirítóan őszintén beszélgetni szexről, szexualitásról, testi örömökről és ezek fontosságáról azután, hogy édesanyák, szülők lettünk.

Három féle nő létezik: aki sokat sír, aki keveset és aki egyáltalán. És vannak az anyák, akik sírnak. Többnyire sokat. Pláne anyaságuk első pár hónapjában. Sírni nem rossz dolog. Sőt. Sok esetben kifejezetten jót tud tenni. Meg ugye ne felejtsük el, hogy nem csak fájdalom vagy bánat állhat mögötte, hanem örömkönnyeket is hullajthatunk. Mennyit sírunk mi, mióta anyák vagyunk? Milyen a viszonyunk a sírással? Hogy viseljük, ha más sír? Például a férjeink vagy a gyerekeink? Na és mikor és miért sírtunk utoljára? Erről beszélgetünk ma, hatszemközt.

Hogyan beszélünk el egymás mellett? Mi lehetne a megoldás rá? Vadas János Kispapa coach, párkapcsolati terapeuta, férj és édesapa a vendégünk, aki tanácsaival segít nekünk is rendet tenni a párok közti kommunikációban.

Szoptatni mindenki tud. Hát hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga: táplálni melleinkből a gyermekeinket. Az arcunkba is tolják a számtalan meghitt fotót, videót, meg posztot arról, hogy mennyire csodás és meghitt dolog is ez. A császár utáni nehéz tejbeindításról, a fájdalmas tejbelövellésről, a fejésről, a sajgó, sebes, olykor vérző mellbimbókról, a befelé forduló mellbimbók miatti bimbóvédővel való szoptatásról, a mellgyulladásról, az átszoptatott napokról és éjszakákról, majd a nehézkes leválasztásról azonban valahogy nem igazán beszél senki. Szoptatni jó, a legjobb, a legcsodálatosabb dolog – és ezt úgy mondjuk, hogy jelenleg is mindhárman szoptató édesanyák vagyunk. De akár az anyaság - a csodálatossága mellett számtalan nehéz pillanatot is tartogat. Tényleg szopás a szoptatás? Erről beszélgetünk ma Bocskainé Ircivel, IBCLC laktációs szaktanácsadóval, a Méhemgyümölcse.hu oldal alapítójával, az Életkezdet Szakmai Egyesület alelnökével.

A 80. epizódjához érkezett a Mesélj, Anyukám! , amiről úgy gondoltunk, tökéletes lezárása lehet az új felállásos, avagy a 4 műsorvezetős második évadnak. Ennek apropóján pedig azt találtuk ki, hogy az utolsó egy Q and A, azaz kérdezz-feleek rész lesz. Ti kérdezhettetek minket a különböző platformjainkon, mi pedig igyekszünk a legtöbbetek által feltett és legizgibb kérdéseket megválaszolni. És egy nagy bejelentéssel is készülünk a műsor jövőjét illetően.

Azt mondják, hogy ha gyereked van, a nyaralás gyakorlatilag nem is nyaralás. Csupán egy másik helyen csinálod ugyanazt, amit egész évben: vigyázod és neveled a gyerekeidet. Hogy így gondoljuk-e mi is? Hogyan nyaralunk, mióta gyerekeink vannak? Hova és hogyan készülünk idén nyáron? Erről mesélünk a mai részben, nyolcszemközt: így nyaralunk mi!

Vajon jó anya vagyok, ha gyorsan belenézek pár percre a kedvenc sorozatomba, amikor a gyerkőc éppen nyugodtan eljátszik? Ha ételt rendelek, mert nincs kedvem aznap főzni? Ha nem megyünk ki sétálni, helyette inkább mesét nézünk? Jó anya vagyok, ha néha elmennék meginni egy kávét egyedül vagy babysittert hívnék, hogy kettesben randizhassunk? Az anyai dilemmák már a gyermekünk érkezése előtt ott motoszkálnak bennünk, hiszen teljesen megváltozik minden és immár nekünk kell gondoskodnunk egy kis ember életéről, ami hatalmas felelősségel jár. Nem csoda, hogy a lehető legjobban akarjuk csinálni és akár egészen apró dolgok miatt is rosszul tudjuk magunkat érezni. De miért érezzük úgy, hogy elrontunk valamit, vagy nem vagyunk elég jók? Miért van lelkiismeretfurdalásunk, ha olykor lazítunk a gyeplőn és csak felszabadulva élvezzük az anyaság és a gyermeknevelés mindennapjait? Hogyan állunk mi az anyai lelkiismeret furdalással? Mitől szólal meg az a hang bennünk, ami azt kérdezi: Vajon jó anya vagyok, jól csinálom? Ma erről beszélgetünk Kollár Anna coach-al.

Az én gyerekem biztos nem fog tévét nézni. Azért pláne nem, hogy megihassak egy ültő helyemben, még melegen egy bögre kávét. Természetesen cukrosat se ehet, legalább 3 éves koráig. Babakaját se fogok adni neki, csak olyat, amit magam párolok, főzök és pépesítek. És csak bio-t. Az meg egyenesen kizárt, hogy a mi, vagyis a felnőttek ágyában aludjon! Csak pár fogadalomtétel vagy nevezzük elvnek a sok közül, amit megfogadtunk, hogy mi biztosan nem fogunk csinálni, megengedni a saját gyerekeinknek. Persze, voltak elveim.... Csak hogy aztán megszülettek a gyerekeim – mondják a már rutinos anyukák. Mondtuk mi mi is, akik már csak legyintünk, ha hasonló elvekről hallunk. De mit fogadtunk meg mi? Milyen kőbe vésett elveink voltak, amiket sikerült betartanunk, és mely fogadalmainkat rúgtuk fel a könnyebb mindennapok érdekében? Erről mesélünk ma, nyolcszemközt.

Anyának lenni, anyává válni, gyermeket nevelni, lavírozni a számtalan feladat között, nem könnyű. Tudják ezt az apukák is. De mi a helyzet velük, az apákkal? Az igazság az, hogy apának lenni, apává válni, és apaként gyereket nevelni sem egyszerűbb. Hogy mennyire nem az, arról ebben a részben a Mesélj, Anyukám! műsorvezetőinek férjei: Dóri férje: Takács Áron, Timi férje: Endrész Előd és Rozi férje: Zubor Imre fognak mesélni nektek ebben az apák napi különkiadásban, őszintén, hatszemközt.

Valószínűleg nincs olyan kisgyerekes édesanya, akinek az estéi ne meseolvasással telnének. Így volt ezzel Dr. László Tímea is. Ám az ingatlanjogász édesanya két kislánya után úgy érezte, hogy a meseírás neki is menne. De miről vagy kiről szóljanak a mesék? „Anya, hát rólunk!” Így született meg az ’Olívia, Nonó és Beni kutya’ mesekönyv, ami nem csak a lányokat, de azóta egyre több kisgyereket megbabonázott.

Anya mindent megold. Főz, mos, takarít, gyereket nevel, hol óvodapedagógus, hol szakácsnő, hol anyatigris, hol szexi vadmacska, ha kell, fejlesztő, takarítónő, egy két lábon járó naptár és jegyzetfüzet, és amikor már semmire nem elég a GYED, akkor pénzkereső, dolgozó nő is. De hol van mindezek mögött A szerepek és feladatok mögött a nő? A nő, aki néha kikapcsolódna, énidőzne, olvasna, 3 óránál többet aludna – még akár több részletben is? Aki elmenne néha a barátnőivel kávézni vagy apával kettesben vacsizni? Aki elfárad, aki töltődésre vágyik, aki néha átadná a terhet, vagy legalább osztozna vele picit mással? Miért akarunk mindent egyedül megoldani? Miért olyan nehéz segítséget kérnünk? Miért van lelkiismeretfurdalásunk, ha csak egy órára ott hagyjuk a gyereket apára, amíg elmegyünk futni vagy a fodrászhoz? Neked van segítséged? És kérsz segítséget? Családtagét, barátét? Vagy akár olyanét, akinek fizetni kell? Miért érzed magad ettől rossz anyának és miért vagy pont hogy jobb anya ettől? Ma erről a segítségről és a segítségkérésről beszélgetünk, nyolcszemközt.

„A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad játék.” – mondta dr. Vekerdy Tamás, amivel mi is teljesen egyetértünk. De mivel, mit és hogyan játsszon a gyermek? Milyen a jó játék? Egyedül játsszon, testvérével vagy, szülőkkel? Szükséges, hogy mindig fejlesztő játékokkal játsszon? És miért fontos, hogy néha unatkozzon a gyermek, hogy ne szórakoztassuk őt mindig valamivel, hogy egyedül is megtanuljon játszani? És mindenre hogyan tudjuk megtanítani őt? A mai részben a REGIO JÁTÉK szakértője, Bojti Andrea, kétgyermekes anyuka, klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus érkezett segítségünkre, hogy megválaszolja ezt a sok-sok kérdést.

Az anyukák egyik legnagyobb dilemmája, hogy jól csinálják-e. Jó anya vagyok? Elég jó anya vagyok? Nem rontom el? Milyen hatással lesznek a tetteim, a döntéseim a jövőjére? Milyen gyereket nevelek? Az egészben a legrosszabb, hogy a választ nem is rögtön most kapjuk meg, hogy esetleg korrigáljunk, amíg még időben vagyunk. Hanem majd 20-30 év múlva, amikor gyerekeink már felnőttek lesznek. Szandi nem csak az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb énekesnője, de 3 csodálatos gyermek édesanyja, akik mind fantasztikus emberekké cseperedtek, miközben irigylésre méltó kapcsolatuk van édesanyjukkal is, és egymással is. De hogyan csinálta? Hogyan érte ezt el? Milyen anya volt? Milyen elvek szerint nevelt gyereket? Mennyire volt szigorú vagy épp engedékeny? Nagy megtiszteltetésünkre Szandi eljött hozzánk, méghozzá Blanka lányával, hogy ők maguk meséljenek erről.

Szülőként fontos feladatunk, hogy olvasó gyerekeket neveljünk. Hogy akár már majd tizenévesként előbb fogjon a kezébe egy könyvet, mintsem üljön a gép elé játszani vagy nyomkodja értelmetlen célból a telefonját. És mert az olvasás és a könyvek olyan élményeket adhatnak nekik is, amihez nincs fogható. Illetve mert mindeközben a könyvek tanítják és fejlesztik őket – már egész pici kortól. De mikor és hogyan kezdjünk neki csemeténk és a könyvek közötti jó kapcsolat kialakításának? Melyik életkorban, milyen gyermekkönyvet érdemes beszereznünk? Mire figyeljünk mesekönyv vásárlásakor? Klasszikus vagy kortárs alkotást válasszunk? Miért kiemelten fontos, hogy minden nap olvassunk KÖZÖSEN, együtt a gyermekünkkel? Pláne a járvány miatti maradjotthon időszakban? És hogyan igazodjunk el a mostanában oly színes gyerekkönyv kínálatban? A Bookline együtt olvasunk – gyerekkönyves kampány alkalmából Kövesiné Schmidt Krisztina óvódapedagódussal, mentálhigiénés szakemberrel, pszichodráma asszisztenssel, a Bookline szakértőjével beszélgettünk, aki a mai napig hallgat és olvas meséket a saját magam szórakoztatására és hisz benne, hogy a mese a szimbólumok nyelvén tanítja a gyerekeket megküzdeni az élet nehézségeivel, ezért ő maga szívesen vállal szerepet a mese és a mesélés fontosságának népszerűsítésében.

A legtöbb szülő megfogadja, hogy többek közt a családi harmónia és mi magunk érdekében is, semmin nem fogunk változtatni, csak mert gyerekeink születnek. És ez az otthonukra is igaz lesz. A mi lakásunk nem lesz tele játékokkal. Nem lesznek gyerekrajzok a falra ragasztva. Nem lesz tele játékokkal a fürdőszoba és nem lesznek autós meg pónilovas matricák minden bútorra ragasztva. A Pinterest kompatibilis családi otthon azonban legtöbbünk esetében csak álom. Addig legalábbis biztosan, amíg a gyerekek bele nem lépnek abba a korba, amikor beköltöznek a saját szobájukba és azt „csinosítgatják” saját ízlésüknek megfelelően. Addig viszont maradnak a kisnyuszis éjjeli lámpák, az Elzás takaró a kanapén, a soha el nem fogyó, száradó ruhák látványa és a Minnie egeres étkészlet. Mert ugye van, van, aki csak abból hajlandó inni és enni...

Gyermekem lesz, anya leszek. Olyan sokan képzeljük el az anyaságot a 9 hónap alatt, aztán amikor megszületik a babánk és a kezünkbe adják, rá kell jönnünk, hogy mostantól ennek az apró lénynek az életben tartása a mi feladatunk. Van, akinek megy, mint a karikacsapás, mintha mindig is ezt csinálta volna és van, akiknek kicsit nehezebben megy az összeszokás a babával. Az anyává válás során annyi gyönyörű pillanat van, de lehetnek olykor huppanók is, amiket lehet, hogy éppen nem így képzeltünk el. Olykor elbizonytalanodunk, vagy nem megy minden úgy, ahogy terveztük. Ettől senki sem lesz kevesebb vagy rosszabb édesanya. Mindannyian mások vagyunk, más-más kihívásokkal, feladatokkal, amikor megszületik a gyermekünk. Erről beszélgetünk ma humorosan, de nagyon is őszintén Ráskó Eszter humoristával, aki elárulja milyen volt számára az anyaság első hónapjaiban arra a bizonyos lelki hullámvasútra felülni.

Mennyit híztál a terhesség alatt? Visszahúzódott már a hasad? Lettek csíkjaid? Sikerült visszafogynod? Mikor kezded a fogyókúrát? Tervezed megműttetni a melleidet szoptatás után? Kérdések, amelyek hol jobban, hol kevésbé burkoltan, mégis egy olyan testet és annak átalakulását minősítik, amely egy csodát hoz, vagy hozott nemrég létre. És igen, lehet, hogy ezzel épp a tökéletességét áldoztuk fel. Nem kéne, hogy zavarjon minket, nem kéne, hogy már 2 héttel szülés után úgy nézzünk ki, mint Heidi Klum a Victoria’s Secret divatbemutatón. Teljesen normális, hogy hetek, hónapok, akár évek kellenek ahhoz, hogy visszaszerezzük a régi formánkat. És az is teljesen normális, ha nem ugyanabban a formában kapjuk vissza. Mert a szép test, a szép anyatest, amely 9 hónapig egy magzatnak adott otthont, majd egy gyermeket hozott világra, nem csak vékonyan, feszesen, kockásan, laposan, tigriscsík-mentesen tökéletes. Az úgy tökéletes, ahogy van. Erről beszélgetünk ma két különleges vendéggel: Kulcsár Vajda Enikővel, az Anyatest Projekt alapítójával és Gőbel-Szabó Szandrával, a Szeretest projekt egyik tagjával.

Bár egyre többen szülnek otthon, ma mégis ritkaságnak számít, ha valaki bábával, dúlával, otthon, családja, szerettei körében szül. Míg régen: nagyanyáink, dédanyáink idejében teljesen szokványos volt mindez. Manapság a nagyjából éves szinten kilencvenezer babából csupán pár száz látja meg a napvilágot otthon. Akik pedig a kórház falai között születnek, azoknak 40%-a születik császármetszéssel. Arról nem is beszélve, hogy hányan élik meg a napot, amely életük egyik legszebb napjának kellene lennie, traumaként. Ezt pedig a számtalan nehézséggel és kihívással járó 6 hetes, sok esetben igen magányos gyermekágyi időszak követ. Nem kevésszer szülés utáni depresszióval. De nem volt ez mindig így. Mai vendégünk Miskovics-Kobza Zsuzsanna Meső, perinatális családtámogató, akivel arról beszélgetünk, hogyan is lehet a modern, számunkra megszokott módokon kívül felkészülni egy szülésre testileg és lelkileg, hogyan lehet életet adni egy babának, majd segítséggel túlélni az első heteket, hónapokat.

Húszat ütött az óra, térjünk mi is nyugovóra. Máris csak még leszedem az asztalt, bepakolok a mosogatógépbe, kiteregetek. Leviszem a kutyát sétálni. Tekerek öt kilométert a szobabiciklin. Összeszedem a nappaliban hagyott legókat. Visszateszem a plüssállat hadsereget a tárolóba. Nyugovóra? Végre elaludtak a gyerekek, úgyhogy most betestápolózhatom a testüket, és a telefonom fényénél levághatom a körmüket. Előkészítem a holnapi ruhácskáikat, két szettet is, hogy biztosan tudjanak majd választani. Bepakolok a táskákba és letisztítom a cipellőket. Meg kell írnom egy cikket. Holnap dél a leadási határidő. Be kell időzítenem egy tucat Facebook és Instagram posztot. Öt olvasatlan email várja, hogy megválaszoljam őket. Ki kellene állítanom egy számlát, ezt a másik kettőt meg át kellene utalnom. Engedek egy hatalmas kád habos vizet, gyújtok három mécsest, elindítok egy vezetett meditációt, mert a saját gondolataimat sem hallom. Aztán olvasnék két fejezetet a könyvből, amit már két hete elkezdtem. Hajat szeretnék mosni. Egy hete készülök epilálni. Készítenék egy szolid manikűrt is. Nyílik a dugi csokoládékat rejtő fiók, pukkannak a palackok, csörrennek a boros poharak. Aludni? Bújjunk össze a kanapén, nézzünk meg egy filmet. Tudod azt, amit régen is úgy szerettünk. Vagy indítsuk el a most legnépszerűbb sorozatot és daráljuk le egy éjszaka alatt az egészet. Vagy ne indítsunk el semmit, csak élvezzük egy mást társaságát. Ha érted mire gondolok… A sor végeláthatatlan. Amint elcsendesedik a ház, beindul Anya titkos élete. Az, amire délután fél négy óta várt. Az, amiről a gyerekei mit sem sejtenek. Erről beszélgetünk ma nyolcszemközt.

Biztosan sokan ismeritek a mondást, hogy "szeretnék úgy aludni, mint egy kisbaba". Nos, én inkább szeretnék úgy aludni, mint a férjem, aki reggelente halálos nyugalommal és mosolyogva mondja, mikor rám tekint, hogy "milyen szép esténk volt, alig ébredt a gyerek!" Hasfájás, fogzás, szeparációs szorongás, oltások, betegségek, frontok és növekedési ugrás, később pedig a rémálmok, a pisilni kell, a szomjas vagyok és társaik. Mindig akad valami, amiért mozgalmasak az éjszakák egy anya számára. És ami miatt szépen lassan megtanuljuk, hogy szinte minimális alvással és annál több kávéval bizony túl lehet élni egy napot. De mivel érdemes felfrissíteni magunkat egy nehéz éjjel után? Milyen praktikákat alkalmazunk mi, hogy ne csak zombi üzemmódban éljünk túl egy napot, hanem fáradtan is anyák, nők és feleségek legyünk nap, mint nap!

A féltékenység érzése egy teljesen természetes, születésünk óta velünk lévő életösztönünk. Szerepe a fajfenntartás kapcsán létszükséges, a természetes versengés kapcsán lép életbe. A féltékenységnek számos fajtáját ismerjük. Szerelmi féltékenységgel például szinte már mindannyian találkoztunk, melynek alapja az önbecsülés sérülése vagy a csalódottságtól való félelem lehet. De mi a helyzet a testvérek közötti féltékenységgel? Milyen érzések gyötrik a gyermeket, ha például testvére születik? Hogyan tudjuk segíteni a lelkét, hogy feldolgozza a változásokat? Mit tehetünk mi anyaként, hogy könnyen kezelje a gyermekünk a féltékenység érzését? Erről beszélgetünk a mai napon Bojti Andrea gyermekpszichológussal.

Ha együtt alszunk a gyerekkel az a baj, ha külön alszunk, az a baj. Ha egy szobában alszunk vele az a baj, de ha külön szobában, akkor meg az a baj. Számtalan olyan téma van az anyukák körében, ami garantáltan vitát tud elindítani a véleménykülönbségek miatt. Ilyen az együtt alvás kontra külön alvás kérdése is. Aludjunk-e együtt a gyerekkel? Mikortól? Meddig? Egy ágyban aludjon velünk? Vagy csak az ágyunk mellett? Ha velünk alszik picinek, akkor örökké ott is marad? És ha nem alszik velünk, akkor az egyenlő azzal, hogy rossz anyák vagyunk? A mai részben ennek járunk utána.

Első hullám, második hullám, harmadik hullám. Egy éve gyökeresen megváltozott az életünk. A COVID-19 járvány és az abból eredő karantén, kifordította sarkaiból a világunk. A bezártság, a távolságtartás, a korlátozások, a maszkos, arcnélküli embertársak látványa, lassan megszokottá válik mindannyiunknak. Tudjuk, hogy a kijárási tilalom a járvány terjedésének lassítása, megállítása érdekében történik, azonban egyre erősebben érezhető a negatív hatása: az elzártság, a magány, az egyedüllét, a gyermekek ellátása, otthoni oktatása, hatalmas pszichikai terhet jelent a szülők számára. Sokszor érezzük azt, hogy nem bírjuk tovább, hogy elfáradtunk. Pihenni szeretnénk és nem csak szünetet tartani egy-egy óra erejéig. A hosszútávú érzelmi megterhelés, a mindennapos stresszhatások mentális kimerüléshez vezetnek. A kiégés veszélye fenyeget minket. Igen, minket is, épp úgy ahogy bármely szülőt. Sokáig talán szégyelltük az ezekből fakadó gondolatainkat, óvatosan fogalmaztunk még egymás között is a bennünk lévő feszültségről vagy a kiborulásainkról. A mai adásban azonban őszintén, tabuk nélkül beszélgetünk. Nyolcszemközt.

Nem lepődnénk meg, ha gyereknevelés és anyaság témakörökben a legtöbb keresés a Google-ben a ’hiszti’, ’hisztikezelés’ vagy a ’tippek hiszti ellen’ szavakra érkezett volna. Már csak azért sem, mert az elmúlt pár évben mi magunk is nem egyszer kerestünk rá ezekre kétségbeesésünkben. Szoptatni, hozzátáplálni, éjszakázni, nem aludni, fogzást túlélni, cumiról leszoktatni, szobatisztaságra nevelni – talán mindezek együtt sem olyan idegörlőek, mint amikor imádott, cuki kis totyogónk belép a dackorszakba és határozatlan ideig, de jó pár hónapig biztosan értelmetlen, indokolatlan, megmagyarázhatatlan és váratlan hisztik nehezítik meg a mindennapjainkat. Félbetörted a banánt? Belenyaltál a majdnem lecsöpögő fagyiba? Piros pólót adtál rá? Nem piros pólót adtál rá? Ránéztél? Nem néztél rá? A pokol bárhol és bármikor elszabadulhat, a hiszti bármikor kitörthet. Az úttest közepén, a supermarketben, a játszótéren, az orvosi rendelőben, a kocsiban és természetesen otthon is. De mit tehet a szülő, ha hisztizik a gyerek? Mi áll egyáltalán a hisztik mögött? Hogyan csökkenthetjük le a hisztik számát vagy rövidíthetjük le az idejüket? És hogyan éljük túl a hisztis dackorszakot mi, szülők ép ésszel, gyakorlatilag napi idegösszeroppanások nélkül? Bojti Andrea gyermekpszichológus válaszolja meg a kérdéseinket és lát el minket tanácsaival!

Külön kassza vagy közös kassza? Jó, de kinek a pénze? A tiéd? Az enyém? A miénk? Ki mit fizet? Tabu téma, nem szeretünk róla beszélni, de közben meg ha szóba kerül, mindenkinek megered a nyelve. Mindenki máshogy csinálja, mindenki úgy, ahogy neki jó. De ki, hogy csinálja? Miért pont úgy? Kinek mi vált be? A családi kassza témát járjuk körül most nagyon alaposan és őszintén – nyolcszemközt.

Az ÉvaMagazin.hu-nak adott interjújában arról mesélt, hogy rocksztárság ide vagy oda, neki nincs házvezetőnője. Pásztor Anna főz, mos, takarít, gyereket nevel, közben próbál dolgozni, nő maradni, barátnő lenni. Él bennünk egy sok szempontból téves elképzelés arról, hogyan is él, hogyan is telnek a mindennapjai egy hírességnek, méghozzá egy híres nőnek, egy rocksztár édesanyának Magyarországon. De Anna eljött hozzánk, hogy őszintén, TABU-k nélkül meséljen arról: milyen is a rocksztár anyaság, hogyan telnek a mindennapjai, és hogyan, mivel próbál meg töltődni, vagy ahogy ő mondja: jutifalatokat dobálni saját magának.

A zárt Facebook csoportunkban gyakran kérdezünk meg titeket, hogy mit szeretnétek, miről beszélgessünk. Legutóbb egy nagyon érdekes témát dobtatok be: segíteni választ találni a következő kérdésre azután, hogy életet adtunk első gyermekünknek: Ki vagyok én? Ezúttal S. Tóth Márta coach-csal fogunk beszélgetni arról, hogyan találjuk meg újra önmagunkat szülés után.

Amikor megszületik a gyermekünk és anyává válunk, rózsaszín felhőben és babaillattól mámorosan élünk meg minden napot. Ahogy cseperedik a gyermekünk, büszkeséggel telve nézzük, mennyire ügyes és milyen sokat fejlődik. Majd szépen lassan rájövünk, hogy akadnak bőven kihívások és nehéz napok is anyai létünk során. Sőt akadnak olyanok, amikor nem napsugaras minden pillanat. Van, amit nem mondanak el előre az anyaságról. Hogy lesznek fárasztó, sőt olykor idegőrlő napok. Amikor aggódunk vagy félünk, amikor a gyermekünk próbára teszi a türelmünket és kitartásunkat, vagy amikor úgy érezzük, nem vagyunk jó anyák. Amikor rácsodálkozunk, hogy ezt miért nem mondta el senki sem az anyaságról korábban? Vagy amikor vennünk kell egy jó nagy levegőt vagy forró fürdőt, hogy folytatni tudjuk tovább? Amikor titokban sírunk a fürdőszobában és úgy érezzük nem bírjuk tovább. És ezek lehet, hogy azok a pillanatok, amit nem igazán szeretnénk, hogy az anyasággal együtt járjon vagy legalábbis nem számítottunk rá, hogy lesz részünk ilyenekben is. Ebben a részben ezekről a pillanatokról fogunk beszélgetni őszintén és tabuk nélkül.

Miután édesanyává válunk, a munkahelyi feladatokat felváltja a babáról való gondoskodás: az etetés, az altatás, a pelenkázás, később pedig a játékok folytonos pakolása, a hinta lökdösése, a kismotor után szaladgálás és a végeláthatatlan meseolvasások. Az anyák többségénél azonban előbb vagy utóbb eljön az az idő, amikor vágynak vissza a munka világába. Amikor elkezd hiányozni a felnőtt társaság és Bogyót, meg Babócát szívesen visszacserélnék egy hétfő reggeli meetingre. Aztán léteznek olyan anyák is, akik annyira szeretik a munkájukat, hogy el sem tudnák képzelni, hogy évekig a homokozó szélén üljenek, hiszen a munkájuk teljes egészében az identitásuk része, ugyanakkor a gyerekvállalásra sem mondanának nemet. Karrier vagy család? Család vagy karrier? Lehet, illetve kell egyáltalán választani? Hogyan lehet a két területet egyensúlyban tartani? Erről beszélünk ma nyolcszemközt.

Még a mi anyáink, nagyanyáink igen nagy százaléka húszas éveik elején már legalább egy gyermekes édesanyák voltak, ma már egy ilyen korú anyuka kifejezetten fiatalnak számít – negatív értelemben. Sőt, ebben a korban azt várják el tőlünk, hogy tanuljunk még, vagy ami a kedvencünk: éljünk. Mintha gyerek mellett nem lehetne élni vagy a szülés után egész egyszerűen véget is érne az életünk. Emiatt sokaknál ki is tolódott a gyermekvállalás ideje, átlagosan 30 éves koruk körül vállalják a nők az első gyermeküket, és már nem kizárt, ha valaki akár 45 évesen válik anyává. Ennek ellenére mégis sokan, sőt, talán újra egyre többen mernek belevágni a gyerekvállalásba fiatalon, mint vendégünk, Nyári Dia, aki 24 évesen lett várandós. Mindig is arról álmodozott, hogy fiatalon legyen anya? Milyen volt a terhessége? Jobban bírta-e huszonévesen a szülést, az éjszakázást, mint idősebb anyatársai? És milyen egyáltalán ilyen fiatal édesanyának lenni? Erről mesél nekünk ma Nyári Diána, színésznő, a 2,5 éves Zétény anyukája.

Azt mondják, akkor jössz rá, kit utálsz csak igazán, amikor nevet választasz a gyerekednek. Akkor nincs mese, rögtön jön egy érzés, amit a név és az az ember vált ki belőled, akiével megegyezőt adnál a saját csemetédnek. Hogyan zajlott nálunk a névválasztási folyamat? Miért pont azokat a neveket adtuk gyerekeinknek, amin ma végül szólítjuk őket? Melyek manapság a legnépszerűbb nevek, amiket szülők adnak gyermekeiknek? És melyek azok a különleges nevek, amiket akár adhatnánk is – de talán nem is gondolunk rá? Erről beszélgetünk ma – ismét – nyolcszemközt.

Jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, betegségben-egészségben, fogzás, dackorszak, tinédzserkor közepette, első lépések, ölelések, diplomaosztók örömében, míg a halál el nem választ. De van az úgy, hogy a fáradságtól, kialvatlanságtól eltompult elme elfeledteti velünk az oltár előtt tett eskünket, elfelejtjük, hogy életünk párjával egy csapatban játszunk, és nem egymás ellen. Villanó tekintetek, makacs némaságba burkolózó órák, ajtócsapkodások, tányértörések, hangos szavak. Anya és Apa is bizony veszekszik olykor-olykor, néha pedig minden nap. Szülőnek lenni nem könnyű, de milyen a szülői szerep mellett férjnek és feleségnek maradni? Megváltozik a szülők közötti kapcsolat? Hogyan kezeljük a konfliktusokat? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat, ezekről mesélünk ma nyolcszemközt.

Babát vár, állapotos, várandós, áldott állapotban van, terhes, de hallottuk már a felcsinálták és a bekapta a legyet jelzőket is erre az állapotra. Van, aki kikéri magának a terhes jelzőt, aztán a kilencedik hónapot taposva rájövünk, hogy van az része, amikor már tényleg nincs ennél jobb szó rá. De milyen is tényleg várandósnak lenni? Hogy telik valójában az a 9 áldott hónap? A 40 hétből mennyi szól a túlélésről és mennyi élvezhető? Kielemezzük mind a három trimesztert. Vendégünk pedig nem más lesz, mint Fatima Panka, aki őszintén mesélt arról, hogy milyen is volt ikreivel a 9 hónap várandósság – áldott állapot vagy terhesség?

2020 nem volt egy hagyományos év. Sokszor csúszott ki a kezeink közül, vált irányíthatatlanná, és csak sodródtunk az árral, az eseményekkel, várva, hogy véget érjen ez az őrületes sz@rcunami. A járvány hatására történ változások, lezárások, korlátozások, a karantén, a munkahelyek megszűnése, az óvodák, bölcsődék és iskolák megszűnése, a szórakozási lehetőségek leredukálása, a social distancing, mind olyan nem várt kihívások elé állították a szülőket, amire ha időnk van felkészülni is nehéz. Idén azonban időnk se volt. Az összezártság, a feszültségek, a bizonytalanság, a nem tudni, mi lesz holnap érzés és a szülőkre zúduló rengeteg feladat nagyon megterhelő volt. Nehéz volt türelmesnek és jó szülőnek maradni. Sokszor nem is sikerült. Az okos ember, az okos szülő azonban tanul a hibájából. Belátja, hol vétkezett és megpróbál változtatni rajta. Milyen évünk volt nekünk? Milyen hibákat követtünk el szülőként? Mit csináltunk jól? Mit szeretnénk 2020-ba elengedni, nem csinálni és miben szeretnénk jobbak lenni 2021-ben? Erről beszélgetünk ma Palya Bea énekesnővel karöltve, őszintén.

Hihetetlen, de az 50. részéhez érkezett a Mesélj, Anyukám! Sokáig gondolkodtunk, hogy milyen témával is foglalkozzunk ebben a részben... Aztán arra jutottunk, hogy mivel nélkületek, hallgatók nélkül nincs a podcast, ezért ti lesztek a főszereplők! Pár hete meghirdettük, hogy jelentkezhettek ’Az év anyukájának’, illetve nevezhettek ti is olyan anyukát, aki szerintetek megérdemli ezt a címet. Jó pár édesanya jelentkezett és még többet küldtetek ti. Úgyhogy a választás nem volt egyszerű. Végül Dr. Kecht-Gothárd Kingára esett a választás. Nem véletlenül. Ez a rész csak róla fog szólni és a végére érteni is fogjátok, hogy miért őt választottuk.

Mézeskalács illat, ünnepi fényárban úszó ablakok, karácsonyi dalok és a lakás különböző pontjait a család – de leginkább a gyerekek - elől gondosan elrejtett ajándékok. Most már nagyon a finishben vagyunk. Most már csak maximum csomagolópapírért szaladunk el a boltba, mert az utolsó tekercs is elfogyott. Vagy esetleg még egy kis szaloncukorért, mert attól félünk, kevés lesz. De most már mi is próbálunk lassítani. Befejezzük a munkát, az utolsó cikkeket is megírjuk, az utolsó posztokat is beidőzítjük. Helyüket a konyhai sütés főzés váltja fel, pár karácsonyi film a Netflixen, nagy közös családi játékok és persze az elmaradhatatlan összeveszések. Most már teljesen átjár minket a karácsony szelleme, befészkelte magát a bőrünk, a csontjaink alá. Úgyhogy ma csak a karácsonyról fogunk beszélgetni. Hogy milyen volt a mi gyerekkorunkban és milyen most, amikor mi felelünk a gyerekeink felejthetetlen karácsonyi emlékeiért. Így karácsonyozunk mi!

Babaillat, nagy séták a parkban, kacagásokkal teli közös játékok, összebújós esti mese olvasás és végül a nagy „Szeretlek Anya!” vallomás. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, hogy milyennek képzeljük az anyaságot, hát valami ilyesmit lenne. Az anyaság a valóságban azonban egy teljesen más mondatból tevődik össze. Kaka illat, 2 órás készülődés a parkba, sírással végződő közös játékok, órákig tartó altatás és végül a nagy „Nem szeretlek, Anya!” bejelentés. Milyennek képzeltük az anyaságot? És milyen a valóságban? Erről mesélünk ma nektek!

Ha megkérdezzük anyáinkat, nagyanyáinkat, milyen volt az ő idejükben anyának lenni, hogyan szültek, milyen volt a várandósságuk, hogyan készültek az anyaságra, hogyan neveltek gyereket, valószínűleg egészen más dolgokról fognak mesélni, mint amiket mi manapság megélünk. Hát és akkor miről mesélhetnének ük-ük-ük, meg szépanyáink, vagy azok a nők, akik évszázadokkal ezelőtt éltek? Őket már sajnos nem tudjuk megkérdezni, helyettük viszont a mai adásban itt lesz velünk Budai Lotti, a Rizsporos hétköznapok könyvsorozat szerzője, aki legújabb könyvében női életutakat és mindennapokat mutat be a történelemből. Érintve természetesen az anyaság témáját is és minden olyan dolgot, ami ezzel jár. A mai adásban ő segít megválaszolni a műsor címében is található kérdést: Milyen volt anyának lenni évszázadokkal ezelőtt?

Tökéletes testek az óriásplakátokon, tökéletes anyukák az Instagramon, tökéletes modellek a kifutón. Mindennek, ami körülvesz minket, tökéletesnek kell lennie. Tökéletességet várunk el a gyerekeinktől is. Az a jó csak, ha szín 5-ös tanuló, az a jó csak, ha első helyezést ér el a versenyen. A szőke kék szemű a szép gyerek, és ha makk egészséges, nincs rajta semmi furcsa, más, nem megszokott. De a világ, az élet nem ilyen. Pont a tökéletlenségétől olyan szép, csodás, és tökéletes. Attól, hogy nem vagyunk egyformák. Különbözünk, mások vagyunk. És ez így jó. De ezt látnunk kell, nem szabad elrejtenünk! A legújabb Mesélj, Anyukám! részben arról beszélgetünk, hogy miért fontos, hogy nem csak mi, de a gyerekeink is lássanak maguk körül olyat, ami más, ami nem megszokott, hogy mire ők felnőnek, a más ne legyen számukra jelentősségteljes, figyelemreméltó, különleges. A mesékben ne csak mindig a hercegnőt kelljen megmenteni, az óriásplakátokon ne csak lapos hasú nénik szerepeljenek és láthassanak a játszótéren, vagy akár egy pelenka csomagolásán is mondjuk Down-szindrómás gyermekeket, mert csak így lesz számukra megszokott, átlagos, természetes. Ha nem rejtjük el előlük a világ tökéletes tökéletlenségeit.

Amikor ezt az adást felvesszük, még 43-at karácsonyig és 25-öt kell addig aludni, hogy jöjjön a Mikulás. Pontosan tudom, mert minden reggel úgy kelünk, hogy a nagyfiamnak kábé ez az első kérdése. Amikor pedig kimegy ez a felvétel, még közelebb vagyunk mindenhez. Már tervezzük a karácsonyi menüt, írjuk a Jézuskának a kívánságlistát, készülünk az adventi naptárral, karácsonyi dalokat hallgatunk és valaki talán már a lakást is feldíszítette. De hogy készülődünk mi és a családjaink a karácsonyra? Mikortól kap el minket a karácsonyi láz? Mennyire változtatja meg a mindennapjainkat az ünnepre készülődés? Milyen ajándékokkal és hogyan készülünk? És egyáltalán milyen karácsonyra készülünk idén? Erről fogunk ma mesélni nektek – nyolcszemközt.

Magyarországon évente 8000 baba jön a világra túl korán, vagy túl kis súllyal, akiknek emiatt első napjaikat, de akár heteiket is a koraszülött osztályon kell tölteniük. Míg mi aranyórázunk, már éjszakázunk, szenvedünk a sebeinkkel és a tej beindításával, addig sok esetben ezeket a babákat édesanyjuk sokáig meg sem foghatja, karjába sem veheti, amíg nem elég erősek, nem nőnek meg elég nagyra. A súlyosodó járványügyi helyzet miatt ma a beszélgetésben mind online veszünk részt. Így vendégeink is: Szili-Tóth Zsófia, akinek kisfia rekeszizomsérvvel született, ami miatt a szülés után rögtön a Bókay Gyermekklinika Újszülött Intenzív Osztályára került. És Kálmán Annamária is, a Bandussal az élet Instagram írója, akinek kisfia a 26. hétre született, emiatt pedig 3 hónapot töltött a PIC-en, ebből 2-ben édesanyja is vele volt végig, mellette. Ma, november 17-én, a koraszülött babák világnapja alkalmából ők mesélnek nekünk.

Egész életünkben erre vártunk, hogy édesanyák legyünk. Már a fogantatás előtt is arról olvasunk: mire kell figyelni, mit hogy kell csinálni, min változtassunk annak érdekében, hogy gyermekünknek a legjobb legyen. Könyveket olvasunk, tanácsokat kérünk, bújjuk a Facebook csoportokat, kérdezünk és tanulunk, minden nap. Aztán amikor ott vagyunk, egy újszülött gyermekkel a mellkasunkon, hirtelen azt se tudjuk, mihez is kezdjünk vele. Persze, az ösztönök bekapcsolnak és segítenek. És persze, elméletben mindent tudunk arról, hogyan is kellene egy gyereket életben tartani, felnevelni. Ám rengeteg olyan dolog van, amit nem mondanak el a könyvek, sem az 1 évvel előttünk szült barátnőnk, de még a saját édesanyánk sem. Vagy lehet, hogy elmondták, csak valahogy mi siklottunk el felette? Bárhogy is legyen, a Mesélj, Anyukám! podcast legújabb részében mi most elmondjuk! Összeszedtünk nektek pár olyan dolgot, amit mi mindenképp megtanítanánk saját magunknak, ha visszamehetnénk az időben vagy azoknak a leendő édesanyáknak, akik a gyermekvállalás előtt állnak, esetleg nem is olyan soká már egy kisbabával lesz még teljesebb az életük. Kezdve a szoptatástól egészen akár a pelenkázásig, amelyre például 10 nagyon hasznos tanácsot is külön összeszedtünk!

Ha valaki képes tényleg mindent bevetni annak érdekében, hogy az ősztől tavaszig tartó időszak ne csak arról szóljon, hogy valamelyik gyerek állandóan beteg – vagy épp egyszerre az összes -, aztán valamelyik szülő is, hát az egyértelműen Anya. Illóolajat párologtatunk és masszírozunk a mellkasba, cseppentünk a fürdővízbe vagy akár a teánkba, csak hogy erősítsük a saját és az egész család szervezetét. Vagy ha már lebetegedtünk, akkor gyógyítsuk meg. Ám az illóolajok nem csak erre jók. De még mennyire, hogy nem! Az illóolajok ahogy képesek javítani a család tagjainak hangulatát, úgy tudnak a nap végén segíteni az ellazulásban, a megnyugvásban, majd az elalvásban. De számtalan más, szinte minden családban fellelhető problémákra vannak megfelelő illóolajok, legyen szó visszérről, fejfájásról, narancsbőrről vagy éppen a fiús anyák idézőjeles kedvencézéről – a letapadt fityma bőrről. A mai adásunk támogatója a Panarom, vendégünk pedig Feller Adrienne, a Panarom márka alapítója, nemzetközi aromaterapeuta szakoktató, a Panarom Aromaterapeuta Intézet vezetője, akivel átbeszéljük, hogyan is készüljünk fel a téli nagy hidegekre, az influenza szezonra, milyen illóolaj jó az immunrendszerünk megerősítésére, a légúti megbetegedésekre, melyek a legjobb vírus- és baktériumölő, vagy éppen fertőtlenítő olajok. De nagyon sok minden mást is megkérdezünk még Adrienne-től, hiszen most mi magunk is majdnem mind, mint illóolaj használó családok képviselőiként is vagyunk jelen. És még ha most amatőr szinten is, de kihasználjuk, hogy eljött hozzánk Adrienne, akivel megpróbáljuk professzionális szintre emelni a tudásunkat – és ezzel együtt a tiéteket is!

Amikor még csak egy gyerekünk van, azt hisszük, hogy sosem voltunk, de talán már nem is leszünk ilyen fáradtak az életben. Majd megérkezik a második, esetleg a harmadik gyerek is, és hirtelen nem is tudjuk, hogy ugyan miben fáradtunk el 1-2 gyerekkel azelőtt? Az első gondolata általában mindenkinek az, hogy áhh, egy gyerekkel minden könnyebb. Hiszen egy helyre mész vele reggel, egy gyereket etetsz, egy gyereket öltöztetsz és és eggyel játszol. Egy gyerek igényeit kell csak figyelned. De ha jobban belegondolunk, hosszú távon azért több szempontból is meglehet az előnye egy vagy több testvérnek is. Egy állandó játszópajtás, aki néha levált, vagy akár egy kis segítség, aki legalább pár percig figyel a tesóra, amíg mondjuk mi egyedül elmegyünk a mellékhelyiségbe. Mai vendégünk a 4 gyermekes Tóth-Tenkő Bernadett, aki 3 kislánynak és egy kisfiúnak az édesanyja. Vele fejtegetjük a több gyerekes létünk kérdéseit, elevenítjük fel, hogy milyen is volt egy gyerekkel, és beszélünk arról, hogy szerintünk melyik a könnyebb, egy vagy több gyerekkel az élet.

Amikor megszületik a gyermekünk és édesanyává válunk, hirtelen nagyon sok minden megváltozik az életünkben és egy sor olyan képességgel kell felruháznunk magunkat, amire korábban nem is gondoltunk volna. A végeláthatatlannak tűnő éjszakák után az energiáink feltöltése egy bögre kávéval, a türelmünk, amivel rengetegszer képesek vagyunk elmagyarázni ugyanazt a dolgot a csemeténknek és a kreativitás, amivel egy-egy kitörni készülő hisztit előzünk meg. Vagy éppen azok az apró hazugságok, amiket mi magunk között szólva csak anyai huncutságoknak hívunk! Ebből sajnos nem ehetsz, mert csípős! Nem, persze nincs benne zöldség! A Mikulás és a Húsvéti nyuszi is látja, ha nem fogadsz szót! Sajnos elromlott a TV, ma nem tudsz mesét nézni! Csupán pár azok közül a mondatok közül, amiket mi magunk is mondunk a gyermekeinknek. Nem akarunk mi rosszat, de néha valljuk be, becsúszik egy-egy ilyen vagy ehhez hasonló anyai huncutság! A mai adásban ezekről az apró, ártalmatlan hazugságainkról fogunk mesélni nektek, amiket a gyermekeinknek mondunk, ha meg akarunk úszni egy rizikós helyzetet szülőként.

Nem minden kislány szeret babázni és nem minden kislány álma, hogy ha nagy lesz, anyuka lesz. Sőt, felnőttként sem álmodozik gyermekvállalásról, az anyaságról minden nő. Így volt ezzel Bánhidi Dóra, a Jógakaland alapítója is. Aztán az élet átírta a forgatókönyvet. Megérkezett az életébe kisfia, Ármin, aki alapjaiban változtatott meg Dóri körül és Dóriban is mindent. Az anyaság hatására egy új nő született, aki már tudja, már látja, hogy az anyaság nem elvesz sem belőlünk, sem az életünkből, hanem pont hogy hozzátesz. Erre Dóri és a Jógakaland története az egyik legjobb példa! De mit szólt hozzá, amikor kiderült, hogy kisbabát vár? Milyen volt az első találkozás? Milyen a kapcsolata a kisfiával és miben változott a véleménye az anyaságról most, hogy már ő maga is édesanya? Ezekről faggattuk Dórit.

Bármely szerettünk elvesztése felfoghatatlan és elviselhetetlen fájdalom, de talán mondhatjuk azt, hogy mind közül az egyik legnehezebb, amikor a saját gyermekünket veszítjük el. Pedig sajnos nagyon sok, túlságosan is sok szülőnek, édesanyának kell megtapasztalnia ezt a hihetetlen fájdalmat. A statisztikák szerint minden negyedik terhesség végződik spontán vetéléssel, azaz minden orvos által megállapított várandósság 25 százalékából nem születik gyermek. Vagy nem élve születik meg. Október 15. a perinatális gyász világnapja, vagy ahogy itthon jobban ismerik: a babagyász világnapja, amely apropóján Jeszenszky Éva és Markó-Nagy Julianna jöttek hozzánk ma mesélni. Mert sajnos van miről mesélniük. Évi a várandóssága 36. hetében, Julcsi pedig az 5. hónapban elveszített gyermekekét gyászolja.

Egy anya számára 1 nap 72 órából áll. Legalább. Bár valljuk be őszintén: mi magunk közben nem így érezzük. Mi ugyanis azt érezzük, hogy ha valamiből soha nincs elég, hát az az időnk. Anyák vagyunk, feleségek vagyunk, tanítónők vagyunk és szakácsok vagyunk, takarítónők és házvezetőnők, sokunk dolgozó nő is, barátok, lányok, testvérek és kollégák, de ha kell, ápolónők vagyunk, cirkuszi bohócok, LEGO nindzságók, Barbie babák, Bogyó vagy Babóca, de akár Sky is a Mancs őrjáratból. Ja, meg néha szimplán csak egy átlagos nők vagyunk, aki elnyúlna az ágyban, egyik kezében egy finom pohár borral, másik kezében pedig egy jó könyvvel és olvasnánk hajnalig. Ha nem is jut időnk minden nap mindenre, vagy bizonyos dolgokra olyan sűrűn, mint amennyiszer valójában szeretnénk, de valahogy azért mégis megoldjuk. Amit pedig mégse sikerül beszuszakolni a 72 órás napjainkba, azt most jól megkérdezzük Hegyi Tímea időgazdálkodási tanácsadótól, hogy hogyan lesz még arra is időnk.

Papa-Mama-Gyerekek... 1 lakás, 2 gyerek, 4 kerék... Számtalan, ezekhez hasonló, bevésődött közhelyet hallva nőttünk fel, vagy nevelkedtünk, melyek lényege, hogy egy család egy apából, egy anyából és azok gyermekeiből állhat. Csak és kizárólag. 2020-ban azonban már tudjuk és bátran ki is jelenthetjük, hogy ’klasszikus’ családmodell nincs. Családok vannak. Egyszülős családok. Egy gyerekes családok. Nagycsaládok. Elvált családok. Mozaik családok. Szülő nélkül maradt családok. Gyerek nélküli családok. Speciális igényű gyermeket nevelő családok. Többnyelvű családok. Örökbefogadó családok. Szivárványcsaládok. CSALÁDOK. Ebben az adásunkban vendégünk két anya, Rebeka és Judit, akik egy párként, egy szülőpárként nevelik hamarosan 2 éves ikerlányaikat. Hogyan lettek egy család? Miként telnek a mindennapjaik? Milyen nehézségekkel kellett és kell nap mint nap megküzdeniük? Erről és még sok minden másról fognak nekünk mesélni.

Fiú vagy lány? Mindegy, csak egészséges legyen... De mi jön azután, ha kiderül, hogy nem egészséges? Hogy kacifántos? Ahogy én magam általában mondani szoktam? Ezekről általában nem beszélünk. Az érintettnek nyilván fáj beszélni róla, a kívülálló pedig nem mer kérdezni. Ha meg merünk, akkor nem tudjuk, hogy hogyan kell, mit lehet, egyáltalán mit illik kérdezni. A mai adásban Dóri kicsit a vendégünk is lesz, akinek ugyanis második gyermeke, Zoárd Down-szindrómával született. Ő erről fog mesélni. És meghívtuk még közénk Berkeiné T. Petrát is, aki Olívia lányáról, a kislány állapotáról és arról fog mesélni, hogy milyen is egy speciális igényű gyermek anyukájának lenni.

Ahány gyerek, annyi féle képpen esznek. Ismerünk, sőt, nekünk magunknak is vannak a fényevőtől kezdve a mindenevőn át olyan gyerekünk, aki csak üres tésztát hajlandó enni, vagy éppen csak pizzát, aki zöldséget nem akar enni vagy bármit, ami pépes. De hallottunk már olyanról is, aki a zöld színű ételeket kerüli, aki már pár hónaposként utálja húst, tehát aki csak egészen kicsit vagy akár extrém módon válogatós. Ebben az adásban mi is mesélünk arról, hogy mit esznek vagy éppen nem esznek a saját gyerekeink, de a hozzátáplálás hazai nagykövetét, a Manó Menüs Ambrus Évit is meghívtuk, akinek első könyve, az Anya, kérek még! után nemrég jelent meg a Válogatós gyerekek című könyve, amelyben Évi tippekel, praktikákkal és sok-sok recepttel próbál segíteni a kétségbeesett szülőknek, hogyan hozzák meg rosszul vagy akár sehogy sem evő gyerekeik kedvét az evéshez.