Mit, és hogyan tanulnak a gyerekeink, mit gondolnak erről a szülők? És a pedagógusok? Mit kéne, lehetne máshogy csinálni? Mi az, ami annak ellenére is lehet hasznos, hogy sokszor úgy érezzük nem az? Mindezek után hogyan tanítsuk gyermekeinket? Milyen tudásra lesz szükségük az életben? Vendégeink, Jocó bácsi, pedagógus és Zeitler Ádám oktatatási szakértő hogyan vélekednek a tanulásról? Milyen saját tapasztalataik, emlékeik vannak ezzel kapcsolatban? Az Edisonplatformmal közös, 21. századi szülők podcastunk legújabb részében alaposan körbejártuk a tanulás témakörét!

Még egy országon belül is más, hogy milyen anyának, lenni, gyereket nevelni, babát várni, mik a szokások, hagyományok, lehetőségek. A világban szétnézve pedig plána olyan dolgokkal találkozhat az ember, hogy csak mereszti a szemét. 'Anyaság a világ körül' sorozatunkban egy Abu Dhabiban élő magyar anyukával, Voit Eszterrel beszélgettünk, aki részletesen avatott bele minket az Egyesült Arab Emírségek fővárosában élés előnyeibe és hátrányaiba egyaránt.

Legtöbben még úgy nőttünk fel, hogy legyintettek a gyermekek első pár évében történtekre, mondván: "úgysem emlékszik rá". Mostanra azonban tudományosan bizonyított, hogy az első 7, de még inkább életünk első 3 éve a legszámottevőbb. Mit jelent ez pontosan? Mire figyeljünk ebben a három évben? Ha úgy éreztük, elrontottunk valamit, hogyan huzalozható újra? És vendégünk Berentés Éva PhD, a Mindenható gyermekkor könyv szerzője szerint miért nem rontottuk el? Miért nincs jó és rossz nevelés, mint ahogy jó és rossz gyermek sem? Erről és még nagyon sok minden másról beszélgettünk a legújabb Mesélj, Anyukám!-ban.

Miért fontos a fantázia, a kreativitás, az érzelmi intelligencia és a családi történetek? Mi lehet a a legfontosabb útravaló gyermekeink számára? Kádár Annamária pszcihológust és Kerekes Valéria mese és játékkutatót, az ELTE TÓK oktatóját kérdeztük a legújabb 21. századi szülők podcast adás során, amelynek címe: Az EQ az új szupererő? Tényleg tud-e és ha igen, hogyan tud egy mese, egy történet, az olvasás, a közös olvasás segíteni? Vendégeink a "Mesepszichológia a gyakorlatban" című könyv szerzői, megválaszolják minden kérdésünket. És nem mellesleg rengeteg szuper könyvet ajánlanak is!

Az újévre 10-ből 8 embernek van újévi fogadalma. Az év első hónapjának a felére viszont már nagyjából 3 ember, ha tartja is még. A tél, a hideg hónapok, a sötétbe burkolózó napok tényleg alkalmasak az új évben az új énre, az új életre is? Mindenki fogyókúrába, életmódváltásba, új szokásokba, nagy változásokba kezd, miközben a természet ilyenkor pihen, terméketlen, lassú? Normális, ha mi se érezzük, hogy január 1-től szeretnénk megváltani a világot? És az, ha egyáltalán nem vágyunk új én-re, mert jó a régi is? És ha mégis? Ismét Kollár Annát hívtuk vendégül, aki rengeteg jó gondolatébresztőt hozott és mi is elmeséltük, hogyan állunk az új évhez, nem csak az elejéhez, hanem úgy az egészhez.

Az a tapasztalatom, hogy ilyenkor január kezdetén nagyon nagy lelkesedéssel vágunk bele az előttünk álló évbe. Tele van a fejünk vágyakkal, célokkal, elhatározásokkal. De vajon pontot tettünk-e az óév végére? Lezártuk-e mindazt, ami mögöttünk van? Elengedtük azt, ami nem szolgál már minket a további utunk során? A vágyainkat fejből le tudjuk hozni a szívünkbe, hogy aztán megszülethessenek? Engedjünk meg magunknak ma 20 perc pihenőt. Egy vezetett meditációra hívlak kedves Olvasó, amely során lemossuk magunkról a múlt év porát, hogy tisztán állhassunk a következő év kapujában. Ha teheted, fülhallgató vagy fejhallgató segítségével hallgasd a meditáció szövegét és az alatta lévő zenét. Ez segíteni fog a belső utazásban, kizárva ezzel a külvilágot.

A koronavírus tovább tombolt, majd kitört az Ukrajnában a háború, megrendezték a foci VB-t, a NASA módosította egy aszteroida pályáját, emberekre terjedt a majomhimlő, elhunyt II. Erzsébet királynő, Magyarországon országgyűlési választások zajlottak, hatalmas infláció indult útnak, az energiaárak (is) az egekben, tanár-diák-szülő sztrájkok a változásért... Csak néhány esemény, ami ebben az évben zajlott. Sokan érzik úgy, hogy ez az esztendő olyan sűrűre sikerült, hogy akár 3x12 hónap is belefért. Gondoltál már arra, hogy a nehéznek tűnő események utólag pozitív kicsengéssel bírnak? Hogy ami ma nehéznek tűnik, holnap a javadat szolgálja? Erről is beszélgettünk a Mesélj, Anyukám! podcast évzáró epizódjában.

Az adventi időszak utolsó hetébe lépbe arra gondoltunk, hogy mi már meséltünk eleget a karácsonyról, arról, hogy zajlott nálunk, amikor mi voltunk gyerekek, hogy zajlik napjainkban, de a legutolsó részben még a férjeink is elmesélték, nekik milyen volt és hogy élik meg most az ünnepi időszakot. Ezért ebben a részben egy meglepetés vendégünk, Szinetár Dóra mesél arról, hogy mit jelentett és mit jelent neki most az ünnep, hogy készült rá gyerekként, és hogy készül rá most a gyermekeivel, édesanyaként. Érdemes végighallgatni a részt, mert a beszélgetés végén Dóra egy meglepetéssel készült a hallgatóinknak! Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!

A REGIO JÁTÉK és a Mesélj, Anyukám! közös Játékidő podcast-sorozatának nyolcadik, évadzáró epizódjában ünnepi vizekre eveztünk Gyaraki Dáviddal a REGIO JÁTÉK, marketingvezetőjével, hamarosan 4 gyermekes édesapával és Szabó Márkkal a Cipősdobozakció koordinátorával, aki 2 gyermek büszke apukája.

Noha az elmúlt két évben is voltam karácsonyi különkiadások, egy korábbi adásban idén is elmeséltük már, hogy mi hogyan készülünk a karácsonyra. De mit jelent a karácsony a mi családjainkban az apák számára? ki milyen emlékeket hoz a saját gyerekkorából? És ki hogy éli meg az "új" családjával a karácsonyt? És hogyan mesélik ők el? Megadtuk a lehetőséget, ugyanis látjuk, hogy szeretitek, amikor a férjeink mesélnek, úgyhogy ismét átadtuk nekik a mikrofont. Jó szórakozást hozzájuk. :)

Aki maga is elvált szülők gyermeke, az tudja, hogy milyen csonka családban felnőni. Aztán amikor felnőtté válunk és anyák leszünk, még ha tudjuk is ezt, sokszor mégis elképzelni sem tudjuk, milyen lehet a másik oldalon lenni, milyen lehet egyedül felnevelni akár egy gyereket is. Aki már szülői szerepben van, biztosan ismeri azt az érzést, amikor egyedül tölt huzamosabb időt a porontyával. A GYED időszak alatt, egy-egy húzósabb, mondjuk fogzós nap után számoljuk vissza a perceket, nézzük az órát, hogy mikor jön már haza a férjünk a munkából. Amint átlépte a küszöböt – kis túlzással – már adjuk is át neki elsőszülöttünk, hogy a fürdőszobaajtót magunkra zárva egy kicsit fellélegezzünk. De mi van azokkal az édesanyákkal, akiknek nincs váltótársuk? Akiknek úgy alakult az életük, hogy a hónapok túlnyomó részében egyedül kell ellátniuk a gyerkőcüket? Akiknek nincs az éjszakákon kívül szusszanásnyi idejük sem? Akik mindig készenlétben vannak? És akik, ha kell, egyedül töltik a szentestét, minden évben. A Mesélj, Anyukám! podcastunk legújabb epizódjában Pataki-Nagy Éva volt a visszatérő vendégünk, hiszen egy korábbi részben, még az első évadunkban az egyedülálló anyaságról a covid, karantén idején már mesélt nekünk. Most visszajött pár évvel később, és kendőzetlen őszinteséggel mesélt az egyedülálló anyaság minden oldaláról.

Nyakunkon az ünnepek. Ilyenkor mindenki kapkod, siet, tesz-vesz, mindezt sokszor rutinból, mert „így szoktuk”. Amikor egy új család születik, mind a két fél hozza magával az ünnepek tradícióit. Ezeket megválogatni, elengedni elemeket és beengedni újakat sokszor nehéz – újakat kialakítani pedig igen időigényes és nagy fokú tudatosságot igényel. Pláne, ha jobban, okosabban, tudatosabban akarjuk csinálni. A legújabb ZÖLD Mesélj, Anyukám! adásban összesen 3 vendégünk van: az ünnepi dekorációt és az otthoni milliőt képviselő Haberland Filoména lakberendező, Császár Franciska vegán séf, aki a tudatosabb karácsonyi menüben segít és mivel legtöbbünk számára nincs karácsony utazás és karácsonyi családjárás nélkül, így itt van velünk Varga Zsombor is, a világ legnagyobb és legzöldebb autógyártójának, a Toyota-nak a PR managere is, ugyanis a Toyota célul tűzte ki, hogy hozzájáruljon egy jobb, élhetőbb, fenntarthatóbb társadalom kialakításához, amelyben szerepet kap a fenntartható, zöld, mindenki számára egészséges életteret biztosító jövőhöz való hozzájárulás is. Ők fognak mesélni arról, számára mitől lesz az ünnep zöldebb, fenntarthatóbb, tudatosabb.

Fogtunk egy csipetnyi 21 leckét az Edisonplatformtól, pár 21. századi fontos kompetenciát, a Gondolkodó körük által összegyűjtött 21 könyvet, hozzátettük a Mesélj, Anyukám! értékrendjét és tudásvágyát - és ebből megszületett a 21. századi szülők podcast, az ÉvaMagazin.hu népszerű podcastjának, a Mesélj, Anyukám!-nak és az Edisonplatformnak a közös sorozata. 7 adáson keresztül 14 szakértővel fogják a műsorvezetők: Veres Rita, az Edisonplatform társalapítója és Zubor Rozi, az Évamagazin.hu főszerkesztője, a Mesélj, Anyukám! alapító műsorvezetője bemutatunk a 21 könyvet és sorra venni azokat a képességeket és kompetenciákat, amik a jövőben kulcsfontosságúak lesznek a gyermekeink számára. Ezáltal nekünk, szülőknek is. Pár lépéssel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy jobban megértsük, mi fán terem a gyerekek jövője. Az első részben a Gyerekes gondolatok című könyv kapcsán a szerzővel, Herner Dorka pszichológussal, ötgyermekes édesanyával és Bojti Andrea gyermekpszichológussal beszélgetünk.

Már jó ideje írtok nekünk üzeneteket amiatt, hogy alig várjátok a karácsonyi adást, miközben őszintén mi magunk nem igazán terveztünk idénre ilyen beszélgetést - mert hát tavaly is volt, meg tavaly előtt is. Mi újat tudnánk még mondani? Aztán csak meghoztátok a kedvünket, és úgy tűnik, tudtunk is újat mondani. És igazán karácsonyi hangulatba is sikerült kerülnünk, elég hamar. Bízunk benne, hogy nektek is meghozzuk a kedveteket és egy kellemes órát sikerült ezzel az ünnepre hangolódó órával teremtenünk nektek.

Míg például az első brit női miniszterelnök, Margaret Thatcher kapcsán mindenki arra volt kíváncsi, hogyan egyezteti össze a munkáját a családdal, egy férfi politikustól ezt általában soha nem kérdezte/kérdezi meg senki. De nem kell ehhez politikusnak lenni. Egy férfi esetében jellemzően nem kíváncsi senki arra, hogy hangolja össze az apaságát a hivatásával. Mi azonban megtesszük. Vendégül hívtuk Németh Kristóf színészt, színházigazgatót, kétgyermekes édesapát, hogy mesélje el, hogyan csinálja ő. Hogyan alakította - nem kicsit - át az életét az apaság, sokáig az egyedülálló apaság, és hogy működik most új feleségével, immáron kétgyermekes (fiús) apaként.

JÁTÉKIDŐ 7. epizód: „Az élet egy társasjáték. Nem kell játszani, de jó, hogy lehet.” - Dombóvári István

A legújabb részben arról beszélgettünk, ki hogyan közlekedik, mennyire figyelmes és tartjuk be a szabályokat és hogyan viselkedünk út közben – üljünk autóban, közlekedjünk biciklivel vagy akár gyalogosan. Meglepően sokan nem tartják be ugyanis a szabályokat, rengeteg az agresszív vezető, és ahogy az élet más területén is, úgy a gyermekeink a mintát ebben is tőlünk tanulják, viszik tovább. Tehát annak érdekében, hogy ez változzon, nekünk is változtatni kell. A Magyar Suzuki Zrt. Együtt az utakon kampánya ezt a témát járja körbe kutatásával és megoldásával is. Mi az E-KRESZ? Miért fontos, hogy úgy vezessünk, hogy az anyukánk is büszke lehessen ránk? Erről beszélgettünk Bonnár-Csonka Zsuzsannával, a Magyar Suzuki Zrt. vállalati kommunikációs vezetőjével és Csörgő Lászlóval, a Driving Camp vezető trénere is, aki az Együtt az utakon kampány egyik szakértője.

Egy igazán különleges vendég ült a stúdióba ebben az adásban, ugyanis a ZÖLD Mesélj, Anyukám házigazdája, Földi Barbara az édesanyját kérdezte arról, hogyan is kell felnevelni gyerek(eket), akik számára fontos a fenntarthatóság. "Neki egészen jól sikerült és én is szeretnék majd a nyomdokaiba lépni. Nem tudom, van-e rá recept, de szeretném elkérni, ha esetleg megmaradt volna neki és ebben az adásban veletek is megosztani." - mondta Barka. Medvácz Éva, aki ma már a főállású nagymamaság mellett vállalkozó is, tanárként dolgozott negyven évig. Mellette pedig az előző adáshoz hasonlóan a mostani alkalommal is velük lesz Erdős Anita Eperke a Whirlpooltól és kikérdezzük, hogyan segítettek az anyáknak, szülőknek a háztartási gépek abban, hogy tudatosabb szülők lehessenek régen és ma.

Ez itt a ZÖLD Mesélj, Anyukám! különkiadás első része, melyben Földi Barbara, az ÉvaMagazin.hu szerzője, társadalmi vállalkozó, kétgyermekes édesanya a műsorvezető. Barka elkötelezettje a Földünknek, aki arra törekszik mindennap, hogy élhetőbb és fenntarthatóbb életet hagyjunk hátra a felnövekvő generációnak. Egy kisgyerek érkezésével sok minden borul az eddigi életünkhöz képest. Van, aki ilyenkor költözik, újít fel, alakít át vagy minimum átrendez, hogy az új családtag egy tágasabb, rendezettebb és remélhetőleg tudatosabban és fenntarthatóbban kialakított élettérbe érkezzen. Hogyan lehet élhetőbb és fenntarthatóbb életet hátrahagyni az utánunk következő generációknak? Te is sokkal többet tudsz tenni, mint gondolnád – hiszen mindennapi apró tettek, döntések és lépések fogják alakítani hosszútávon a bolygónk jövőjét. Mindezt hol tudod elkezdeni? A lakásodon belül – és mindjárt el is mondjuk hogyan. A mai adás vendége a tudatos hedonista Kabelácsné Jónás Erika, aki háromgyermeks vállalkozó édesanya – akinek a tudatosság életszemlélet, akárcsak a hedonizmus. A kettő ötvözete teljesen átjárja a mindennapjait és nőknek, édesanyáknak segít megtalálni kettő összhangját. Őt fogjuk kérdezni, hogyan illeszthető be a tudatosság a mindennapokba és neki miért fontos, hogy fentartható(bb) módon éljünk. Mellette Bach Kata színésznő, két gyermekes édesanya is velünk beszélget, aki különösen nagy hangsúlyt fektet a fenntartható életvitelre, mióta édesanya lett. És itt lesz velünk Erdős Anita Eperke is, aki a Whirlpool képviseletében van jelen és segít nekünk majd kiigazodni a háztartási gépek hatékonysága és energiatakarékossága körül.

Az unokáinkról, a gyerekeinkről is gondoskodunk, amikor nyugdíjbiztosítást kötünk - mondta Schaub Erika, a Generali Biztosító személybiztosításokért felelős igazgatósági tagja, aki maga is két gyermek édesanyja. Erika mellett Illyés Kata kolléganőnk volt még a vendégünk, aki évek óta takarékoskodik a nyugdíjas éveire, amelyek reményei szerint a NŐK 40 programnak hála hamarosan be is köszöntenek. Aktív, segítő nagymamaként ez hatalmas megkönnyebbülés neki. De miért fontos még a nyugdíjbiztosítás? Mikor kezdjük el, és mekkora összeget spóroljunk? És mi derül ki a magyarok takarékoskodási szokásairól a Generali kutatásából? Minderről beszélgettünk a Mesélj, Anyukám! legújabb részében!

JÁTÉKIDŐ 6. epizód: Segítség! Irigy a gyerekem! Kovács Orsolya pszichológus válaszol: több áll a viselkedés mögött, mint gondolnánk

A 47. Mesélj, Anyukám! adás felvételekor kezdődött minden, aminek a témája: Milyen volt anyának lenni évszázadokkal ezelőtt?, amely epizód vendége Budai Lotti történelmi regényíró, hobbi nőtörténész volt. Aztán ebből a találkozásból pár hónappal később az ÉvaMagazin.hu következő nagysikerű műsora született meg, a Micsoda nők voltak! Budai Lotti és Zubor Rozi közös podcast műsora. És a dolog itt még mindig nem ért véget, a műsorvezetők fejéből ugyanis a Micsoda anyák voltak! könyv gondolata is kipattant, amely könyv október 19-től a könyvesboltokban is megvásárolható. Hogy miről szól a könyv? Miért pont az anyaság? És mely "micsoda nők" anyaságát, és miért pont az övéket dolgozták fel a szerzők? Erről mesélt Lotti és Rozi ebben a részben, néhány kulisszatitkot és érdekességet is elárulva a könyv készültéről és arról, miről is olvashatunk majd benne.

Milyen mesekönyvet válasszunk a gyermekeinknek? Mit olvassunk nekik? Miért olvassunk nekik? Szerencsére számtalan jobbnál jobb mesekönyv található a piacon, ám pont ezért nehéz választani is és megtalálni a nekünk, a mi gyerekünknek, a család épp aktuális élethelyzetéhez illő olvasmányt. A Bookline Kids ebben segít. Az oldalra ugyanis egyrészt csak zsűrizett kötetek kerülnek fel, másrészt a website-on a könyvek korosztályilag és tematikailag is szét vannak válogatva a még könnyebb tájékozódás miatt. Farkasházi Rékával, három gyermek anyukájával, a Tintanyúl zenekar énekesnőjével, a Bookline Kids szakmai zsűri tagjával beszélgettünk mesékről, mesekönyvekről, a mesélésről és az olvasás fontosságáról. És még nagyon sok minden másról is. 

Sokan várjuk remegve a szeptember elsejét a két és fél hónapnyi nyári szünet után, hogy a gyerekeink végre intézményben legyenek. Aztán megtörténik, elkezdődik a szeptember, és még egy hét sem telik el... sőt, valójában 3 nap sem telik el és.... és nem hiszem el, már köhögnek és folyik az orruk! Persze, nagy bajuk nincs, senki nem lázas, huncutkodni, zsiványkodni, és anya idegein táncolni mindenkinek van ereje – otthon, hiszen köhögnek, és folyik az orruk, ergo betegek, így amíg teljesen meg nem gyógyultak, nem mehetnek közösségbe. Úgyhogy kezdődik az ősztől tavaszig ismétlődő sorminta: 1 hét ovi/bölcsi/iskola-2 hét otthon. Az ember bevethet mindent: mézes teát, C-vitamint, illóolajat, gyógynövényeket, könyöröghet és imádkozhat bárkihez, akiben hisz, a sorminta akkor sem változik. Elő az orrszívóval, elő a vízforralóval és bízzunk a legjobbakban. De hogy mégis hogy telnek ezek az időszakok? Hogy készülünk fel ezekre a beteges hónapokra? Mit teszünk, hogy a lehető legtovább maradjanak egészségesek gyerekeink? És hogy próbálunk meg a lehető legkevesebb lábon kihordott agyvérzéssel túlélni egy taknyos, köhögős, influenzás szezont? A legújabb adásban erről beszélgetünk a Nosiboo sales asszisztensével, Garamvölgyi Adéllal, aki maga is három gyermekes édesanya.

132 - Ha jön a baba, ha nem jön a baba

Legújabb (ITT előjegyezhető) könyvét írja Harmincz Rita, amelyről azt mesélte, hogy egyrészt élete főműve, másrészt pedig terápiás jellegű a számára. Írás közben ugyanis a közben édesanyává vált utazó blogger visszarepül a régi időkbe, amikor még nem volt édesanya, sem feleség, csak egy lány, egy nő, akinek mindene az utazás. És aki akkor utazott, amikor akart. Egy traumatikus szülésélmény után 3 nehéz év várt rá, és sok munka saját magán. Megtanulni anyának lenni és elfogadni például olyan dolgokat, hogy már anyaként nem csinálhatja azt, amit akar, nem utazhat akkor, oda és úgy, ahogy ő akar. Ekapcsán a Mesélj, Anyukám! felvétele során egy olyan vallomást tett nekünk, amelyet még azelőtt soha, senkinek. Rita olyat mondott ki, ami sok édesanyában felmerül, kiben többször, kiben kevesebbszer. A sárga ruhás lány azonban azért beszélt erről, mert elege lett abból, hogy a közösségi médiától kezdve mindenhol az anyaság pozitívumairól beszélnek csak - a "színfalak" mögött rejlő kemény lelki folyamatokról, és munkáról azonban már nem igazán. A legújabb Mesélj, Anyukám! vendége Harmincz Rita, utazó blogger, a sárga ruhás lány volt.

130 - Mi lesz velünk a gyerekek után? Csalfa ösvény, ha a párunkkal a régi időkbe vágyunk vissza

JÁTÉKIDŐ 5. epizód: Fenntarthatóság a gyerekszobában

A negyedik Mesélj, Anyukám! évadot elindító legelső epizódunkban egy gyönyörű, hibrid, napszélsárga Suzuki Vitarában mentünk egy jó nagy kört, Urbán-Váradi Szandrával ( @forherszandra ) kiegészülve és arról beszélgettünk, hogy valóban mi anyák, meg tudunk-e oldani mindent. De mindezek előtt azt, hogy egyáltalán tényleg nekünk kell-e megoldanunk mindent?

127 - A baby brainről, vagyis az anya agyról

126 - Őszintén az anyaság első napjairól

JÁTÉKIDŐ 4. epizód: Mit játsszunk? Szakértő válaszol! Társasjáték ajánló mindenkinek

Miután megnéztük és meghallgattuk az anyukák autós videocastja, bevalljuk őszintén, nekünk is megjött a kedvünk egy ilyen beszélgetéshez. Ezért arra gondoltunk, hogy ha most ők úgyis a műsorral nyári szünetre mentek, meglepetésből mi is beülünk egy Suzukiba, megyünk vele egy kört és beszélgetünk az autókról, vezetésről, autóválasztásról és vásárlásról és minden másról, ami ezzel kapcsolatos – apa, illetve férfi szemmel. Míg a lányok egy napszélsárga, automata Suzuki Vitarában vették fel az évad két utolsó záró epizódját, addig mi egy Suzuki S-CROSS-t próbálunk ki és beszélgetünk egy nagyot közben. Jó szórakozást hozzánk!

JÁTÉKIDŐ 3. epizód: Tatár Csilla vallomása az anyaságról

Azt mondják, hogy a magyar nagyon panaszkodós nemzet. Náluk többet csak az anyák panaszkodnak. „Minek szült az ilyen, ha állandóan panaszkodik?” „Bezzeg más a tíz ujját odaadná, ha legalább egy gyereke lenne.” Mind tudjuk, milyen sokat tud segíteni már az is, ha bizonyos dolgokat, gondolatainkat, szavak formájában kiadjuk magunkból. Ha kimondjuk, ami bennünk van. De lássuk: mennyit panaszkodunk mi? Miről, kinek és mikor szoktunk panaszkodni? Jó-e a panaszkodás – ha mi vagyunk a panaszkodók, vagy akár a panaszt hallgatók? Mennyire káros, ha bent tartjuk a negatív gondolatokat? De mennyire káros az is, ha beindul a panasz cunami? És mégis: mi lehet a panasz leghatékonyabb ellenszere? Erről beszélgetünk ma, a harmadik évadunk utolsó, záróepizódjában.

Hány lóerős a kocsitok? És hány literes a csomagtartója? Még feltehetnénk pár kérdést az autótokkal kapcsolatban, amire valószínűleg a legtöbbünk nem tudja a választ. Nyugi, mi sem. Az viszont tagadhatatlan, hogy a modern, 21. századi anyák nagy többségének elengedhetetlen használati eszköze az autó. Mennyi időt töltünk átlagosan a kormány mögött, anya taxi üzemmódban? Milyen sofőröknek tartjuk magunkat? Mekkora beleszólásunk van az autóválasztásba és vásárláskor melyek a legfőbb szempontok, ami hatására mi letesszük a voksunkat egy adott márka vagy típus mellett? Erről beszélgetünk ma.

Egyre többször foglalkozunk a fenntarthatósággal mi is. Nem véletlen. Ez már nem divathóbort, nem egy jópofa közösségi médiás kihívás. A változásra való hajlandóságunkon a mi és a gyermekeink, utódaink jövője múlik. És ahogy mi tanuljuk (sok esetben újra), hogyan legyünk fenntarthatóak, úgy tanítjuk gyermekeinket is. Legalábbis próbáljuk. Mert a folyamat közben sok a kérdés – a mi részünkről is, de tapasztalat, hogy a legjobb kérdéseket a gyerekek teszik fel. 2021 szeptemberétől már 218 iskolában tanulhatják a diákok a fenntarthatóságot, mint tantárgyat. 2024 májusában pedig akár választott érettségi tantárgyuk is lehet. Az új tárgyról, amelyhez a Zöld Föld névre hallgató tankönyvcsomag és kerettanterv is készült, a tantárgy bevezetését kezdeményező Kék Bolygó Alapítvány munkatársa, Krakkó Ákos mesél.

JÁTÉKIDŐ 2. epizód: Fiús vs. lányos játékok – van egyáltalán ilyen? Szakértőnk, Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus válaszol

Már több adásban is beszélgettünk a koraszülésről és a koraszülött babákról. Nem véletlen, túl sok mindenkit érint, hiszen a statisztikák szerint minden 11. csecsemő jön világra koraszülöttként. Ám eddig mindig a család, de leginkább az anya és a baba oldaláról közelítettük meg a témát. Nem is kérdés, mennyire nehéz lehet a PIC-en töltött időszak a szülők számára. De vajon mi történik a másik oldalon? Kik azok, akik a nap 24 órájában, az év 365 napján küzdenek a PIC-en a sokszor élet-halál között lebegő, sokszor alig pár száz grammos babákért? Mi történik egyáltalán a koraszülött intenzív osztályon? Hányan, kik, hogyan dolgoznak és mit tesznek azért, hogy minél több kisbaba élve és egészségesen hagyja el az osztályt? És mi játszódik le bennük akkor, ha ez nem sikerül? A Generali The Human Safety Net programja a hazai koraszülött-ellátás fejlesztését segíti. Minden számít: a korszerű gépek, a szülők aktív bevonása, a családközpontú módszerek. A The Human Safety Net nemrég egy pályázatot hirdetett, amelyben koraszülők oszthatták meg történeteiket, hogy azokkal olyan szülőket támogassanak, akik éppen most vannak ebben a helyzetben. A beküldött történetekből is kiderült: a PIC-en eltöltött hetek, vagy akár hónapok átvészeléséhez elengedhetetlen az orvosok és nővérek elkötelezett és embert próbáló kemény munkája. Amiért az érinettek rendkívül hálásak. A mai részben ezért két „stábtag” érkezik: Dr. Nádor Csaba neonatológus, osztályvezető főorvos, aki a Semmelweis Egyetem Szülészeti Klinikájának az Üllői úti részlegén vezeti a Perinatális Intenzív Centrumot és Acél Beáta intenzív terápiás szakasszisztens, hogy a PIC kulisszatitkairól meséljenek nekünk.

Nagylabor: vér és vizeletvizsgálat, fogászati ellenőrzés, bőrgyógyászati szűrés, tüdőszűrés, mellellenőrzés, méhnyakrákszűrés. Csak néhány azok közül a vizsgálatok közül, amikre illene évente eljárnunk az egészségünk megőrzése érdekében. Évente közel 1200 nő betegszik meg, és hozzávetőleg 470 halálos áldozatot követel a méhnyakrák Magyarországon. Az ilyen jellegű daganatos megbetegedés nem csak öröklődés alapján alakulhat ki. A humán papillómavírus - közismertebb nevén HPV - felelős lehet olyan rosszindulatú daganatos megbetegedésekért, mint a méhnyakrák, a hímvessző, a hüvely vagy a szeméremtest daganatos elváltozása, bizonyos szájüregi daganatok, valamint a végbélnyílás daganatos elváltozása. A mai adásunk vendége Dr. Krasznai Zoárd szülész-nőgyógyász, egyetemi docens, a debreceni nőgyógyászati klinika igazgatója, akivel egészségről, betegségről és megelőzésről beszélgetünk.

Míg a mi generációnk jelentős része olyan verbális visszajelzésekre vágyott tiniként, mint: „szép vagy, okos vagy, ügyes vagy, büszke vagyok rád”, addig a mostani kamaszok számokat néznek. Hány like van egy kép alatt, hányan nézték meg a videót vagy éppen hányan kommentelték a közösségi médiás tartalmaikat. Persze a komment milyensége sem mindegy. Egyetlen picit negatív visszajelzés is felülírhat több száz szívecskét és indíthat el egy lavinát. A Dove Önbizalom Program Magyarországon 2019 óta próbál segíteni a fiataloknak, hogy boldogok legyenek a testükben, hogy úgy szeressék magukat, ahogy vannak. A mai lányok 12 évesen kezdenek el képszerkesztő alkalmazást használni. 12 évesen... A leggyakrabban retusált testrészeik a bőr, az arc és a has. Miről szól a Dove-nak a problémán segíteni próbáló „Fordított szelfi” és a #digitalistorzitasmentes kampánya? Mit tehetünk mi, szülők annak érdekében, hogy olyan gyermeket neveljünk, akinek van önbizalma? Aki magabiztos a testében? Erről beszélgetünk a mai részben, Kovács Orsolya pszichológussal, a Bebalanced Pszichológiai Pont-tól.

Június 15-én véget ér a tanév. Szeptember 1-ig, vagyis a következő év első napjáig ez azt jelenti, hogy 11 hét felügyeletét kell megoldaniuk a szülőknek..... 11 hét. Azaz 77 nap. Azaz 1848 óra. De ki számolja. :D Hát ki? Minden szülő. Aki dolgozik, azért, aki nem, azért. Akinek egy gyereke van, azért, akinek több, azért. Akinek bölcsibe megy azért, akinek oviba, azért, akinek iskolába, azért. De ki hogy oldja meg a nyarat? Ki és miért választ ügyeletet, tábort? Hol mennyit tudnak bevállalni rokonok, nagyszülők? Hogy vesznek ki szabit a szülők, hogy egész nyárra meg legyen biztosan oldva a felügyelet? És ki kényszerül a következő három hónapban újra home office-ra, és a napközben állandó készültség és kiszolgálás miatt éjszakai műszakra? Vagyis:

Néhány adással korábban arról beszélgettünk hármasban, hogy ma anyának lenni mennyivel nehezebb, mint mondjuk 20-30-40 évvel ezelőtt volt. Azzal, hogy fejlődött a technika, és bármiről információhoz juthatunk két kattintás segítségével, sokunkban szül bizonytalanságot a gyermekeink ellátásával, ápolásával, fejlődésével kapcsolatban, különösen a koragyermekkorban. Ilyen esetekben hihetetlen nagy segítséget tud nyújtani egy olyan szakember, aki objektíven látja kívülről a helyzetet, aki tudja, hogy nincs két egyforma gyerek, mindenki más ütemben fejlődik, és nem szabad gyerekeket egymáshoz hasonlítani, ugyanakkor azt is látja, ha további segítségre van szükségünk, és útbaigazít minket, hogy merre indulhatunk. A mai adásunk vendége Dr. Kereki Judit, a Családbarát Magyarország Központ Gyermekút Projektjének szakmai vezetője, aki abban segít nekünk, hogy az ellátórendszerben bolyongó családokat milyen szolgáltatások és ellátások támogathatnak a várandósságtól a kisiskoláskorig.

Valahogy nekünk, nőknek sosem elég, amik vagyunk. Óriás elvárások közepette várunk el magunktól valami még többet. Amit valljuk be: sosem tudunk elérni. Amióta világ a világ, nem volt ekkora teher a nőkön, mint most. Egyedül, segítség nélkül vagy minimális segítséggel dolgozunk, gyereket nevelünk, szexi feleségek vagyunk, táplálkozástudósok, orvosok, lelki segélynyújtók, mindent is megoldó nők vagyunk. Aztán este magunkba fordulunk és nem értjük, hogy miért nem tettünk meg még többet. Hogyan tudnánk jobbak lenni? Jön az önostorozás, meg a bűntudat, hogy holnap jobbak leszünk. Holnap talán elég jók leszünk. Mert Vekerdy is megmondta: elég, ha elég jó vagy. De miért küzd ezzel rengeteg anya? Miért nem engedünk az elvárásainkból? Miért kell nekünk elég jónak lenni? És miért nem hisszük el, hogy elég jók vagyunk? Erről beszélünk ma, hatszemközt.

A fenntarthatóság és a tudatosság 2022-ben már nem csak egy divathullám. Az életünk, a jövőnk. A gyerekeink élete, a gyerekeink jövője. De hogyan öltözködhetünk csinosan, divatosan, egyedien, kényelmesen, alkalomhoz illően fenntarthatóan mi magunk? És hogyan tehetjük ezt meg a gyerekeinkkel? Miért szükségtelen 20 garnitúra új ruha egy újszülöttnek és miért fontos, hogy jó minőségű ruhákat vegyünk ovis vagy iskolás korú gyerekeinknek? Miért válasszunk olyan márkákat, akik tudatosan előállított termékeket árulnak? Mit jelent az organikus pamut és mit az újrahasznosított poliészter? És miért ezek mellett tegyük le voksunkat? Alaposan körbejárjuk az öltözködési témát és a fenntarthatóság fontosságát a divatiparban a mai adásban, amelyet az az F&F támogat, akiknek új, Kids névre hallgató gyerekruha kollekciójuk kiváló minőséget biztosít pénztárcabarát árakon.

A láthatatlan munka az, ami csak akkor tűnik fel, amikor nem végezzük el. Mert egyébként természetes, hogy tiszta a lakás, mindig van tiszta tányér és pohár, amiből lehet enni és inni, a gyerek megkapta az összes oltást, mindig van főtt étel a hűtőben és friss pékáru a spejzban. Hogy mindig van mindenkinek tiszta alsóneműje - is, hogy a szemét nem büdösödik hetekig a kukában, hogy a kedvenc ruha tisztán, kivasalva várja azt, aki másnap azt venné fel, legyen szó kockás ingről vagy csillogós tüllszoknyáról. Hogy szép növények díszítik otthonunk milliőjét és tisztítják a levegőjét, hogy reggelre mindenkit a kedvenc szendvicse várja a konyhapulton, becsomagolva. Hogy minden számla be van fizetve, senki születésnapja nincs elfelejtve és mindenki, még az anyós is azt kapja karácsonyra, amit szeretne. A láthatatlan munkában bátran kijelenthetjük, hogy a legjobbak az édesanyák. Mégis nekik teszik fel – valami hihetetlen érzékkel általában a legnehezebb napok végén, hogy: És mégis mit csináltál ma egész nap? Miben fáradtál el? Hogy miben? Hát a szürke melegítőnadrágunkban.

Kisfiú vagy kislány? Mindegy, csak egészséges legyen - hangzik a válasz. Igen, végső soron azt gondolhatjuk, hogy tényleg csak az a fontos, hogy egészséges legyen. De ez valóban így van? Tényleg tudjuk magunkat függetleníteni attól, hogy szeretnénk fiús vagy lányos anyukák lenni? Tényleg tudjuk őszintén mondani, hogy mindegy a neme a születendő gyermekünknek? És ha mi el is fogadjuk teljes szívvel a gyermekünk nemét, miért kell meghallgatni a nagyapától, hogy ember lesz vagy szolga? Mi az, ami odáig vezetheti az anyósunkat, hogy nem tartja velünk a kapcsolatot, mert kislány unokái születtek? És mi, anyák, ezzel az érzéssel és helyzettel mit tudunk kezdeni? Vendégünk Frankó Betta, szakpszichológus, a @lelkisugo instaoldal megálmodója, aki segít nekünk átbeszélni ezt az abszurd helyzetet, avagy, negyedikre végre lány lett, maradhat?

Egy hallgatónk ültette el a bogarat a fülünkben, aki a kiemelésről mesélt nekünk. Arról, hogy néha nagyon vágyik rá, hogy kicsit kiemelődjön a jelenlegi életéből, az anya szerepéből. Hogy újra az a nő legyen, aki régen, a szülés előtt, az anyává válása előtt. Aki átalussza az éjszakát. Aki nem agyal szakadatlan azon, hogy mi van a gyerekeivel. Akinek nem kell egész nap gyerekeket szórakoztatnia. Akinek nem kell fejből tudnia, hogy melyik gyereket, mikor, milyen oltásra kell vinni. Akinek nem akkor ér véget a munkaidő, amikor a gyerekeiért kell menni. Akinek nem kell újra engedélyt kérnie az anyjától, hogy elmenjen bulizni, csak elmegy. Spontán, bárhova. Vagy aki ha akarja, egész hétvégén ki sem kel az ágyból, sorozat maratont tart és pizzát rendel. Szóval, a kiemelésről beszélgettünk. Nagyon őszintén.

Azt ígértük, hogy a harmadik évadban világkörüli útra indulunk és havonta egyszer egy külföldön élő magyar édesanyával fogunk beszélgetni a világ más-más tájáról. Eddig viszont csupán egy édesanyával sikerült beszélgetnünk, a Balin élő Tóth Mesivel. Kárpótlás gyanánt azonban most rögtön duplázunk. Ezúttal egy testvérpárt, a Mamák külföldön podcast két házigazdáját, az Olaszországban élő Mártit és az Angliában élő Lucát fogjuk kifaggatni arról, hogy milyen babát várni, szülni, családot alapítani, anyának lenni és gyereket nevelni ebben a két országban.

A Mennyibe kerül egy gyerek? kérdésre adott összegszerű válasz akkor, amikor még picik, rövid számolgatás után, pár spórolási trükköt is belekalkulálva, nem lesz egy annyira nagy összeg. Még több gyermek esetén sem feltétlenül, mert bár több az éhes száj, de sok mindent nem kell újra megvenni, tudja a kisebb testvér is használni, hordani, 3 gyerektől pedig sok minden lesz kedvezményes, akár ingyenes.De akkor ugorjunk most picit egyet előre az időben. 10 év múlva vagyunk. Amikor már nem jó a tesó levetett ruhája. Amikor már telefon és laptop kell mindenkinek – nem csak anyának és apának. Amikor már mindenki iskolába jár, amikor már továbbtanulási tervek vannak, különórák tömkelege. Amikor hívogatnak a külföldi tanulási lehetőségek és lehet, hogy még távolinak tűnik a gyerek vagy gyerekek kirepülés, valójában tudjuk, hogy egy szempillantás és itt van. Miből fogjuk fizetni az egekbe szökött albérlet árakat? Az egyetemi oktatást? Vagy hogyan tudunk, tudunk-e majd segíteni gyermekeinknek saját lakáshoz jutni? És egyáltalán abban, hogy ne üres zsebekkel vágjanak bele a nagybetűs életnek?És akkor még fel se tettük azt a kérdést, ami minden szülő rémálma: a „Mi lesz velük akkor, ha velünk történik valami?” De most feltesszük, mert ez a beszélgetésünk arról fog szólni, hogyan gondoskodhatunk a gyermekünk jövőjéről most és az elkövetkezendő években. Segítségünkre Schaub Erika, a Generali Biztosító személybiztosításokért felelős igazgatósági tagja érkezett, aki pontosan érti, miről beszélünk, hiszen maga is két gyermek édesanya.

Ebben a 70 percben a Mesélj, Anyukám! 2022-es februári 'hogy vagyunk?' különkiadását hallgathatjátok meg. Egészen pontosan február 28-án, éjjel vettük fel ezt a beszélgetést, online, amit vágatlanul adunk le. Nincs bevezető szignál, mi itt most elkezdünk egy beszélgetést, a tőlünk megszokott őszinteséggel. Ha szeretnétek folytatni, ti is megosztani velünk a gondolataitokat, érzéseiteket, várunk titeket bármelyik platformunkon, akár az Instagramon, akár a zárt Facebook csoportunkban.

Nincs jobb a házi kosztnál – ezt bátran kimondhatjuk. De hogy főz Anya egy szeparációs szorongással, fogzással, növekedési ugrással vagy éppen mindhárommal egyszerre küzdő baba mellett? Pláne a hozzátáplálás kezdetekor, amikor nem csak az alig pár hónapos babának kell bevezetni az új ízeket, megszerettetni vele az ételeket, de ott van egy vagy akár több tesó, na meg Apa és ugye egyáltalán nem utolsó sorban Anya is, aki szívesen enne valami meleget is néha ebédre. Sokan kérdezitek, hogyan oldjuk meg mi a főzést, a család étkeztetését gyerekek mellett? Pláne úgy, hogy ... khm... van köztünk olyan, aki a háta közepére nem kívánja gyereknevelés és munka mellett még a konyhában való robotolást? Erről fogunk nektek mesélni, őszintén, ismét újra hatszemközt.

Pár adással ezelőtt már foglalkoztunk azzal, hogy mi lesz a gyerekünk, ha nagy lesz. Ezért azóta már tudjuk, hogy valószínűleg nem tudjuk, hiszen 10-ből 7 gyerek olyan szakmában fog dolgozni, ami ma még nem létezik. Akkor megígértük, hogy folytatjuk a témát, és most így is teszünk. Az Edisonplatform 21 leckéje kapcsán itt van velünk két nő: Tomsits Tímea, az Éva magazin főszerkesztője, pszichológus, egy felnőtt gyermek anyukája és Herner Dorka, szintén pszichológus, coach, 5 gyermekes édesanya, akikkel a 21-ből egy konkrét leckéről, egy nagyon fontos témáról fogunk beszélgetni. Ez pedig az önismeret. De mit is jelent ez pontosan? Hogyan segíthetünk gyermekeinknek elindulni a magukhoz vezető úton? És miben kell ennek érdekében először nekünk változnunk? Erről beszélgetünk ma vendégeinkkel.

Sajnos a statisztikákból tudjuk: nem kell, hogy egy párnak gyermeke legyen, hiszen 10-ből 7 házasság végződik válással. Ha van gyerek, ha nincs. Ám az előző adás óta azt is tudjuk, hogy nagyjából ugyanilyen arányban viseli meg a párok kapcsolatát az, hogy gyermekük lesz. Szülővé válni önmagában is nagyon nehéz. És egy boldog, jól működő párkapcsolatot fenntartani is szintén az. A kettő együtt viszont életünk egyik legnagyobb kihívása. Sok, túl sok párkapcsolat nem bírja ki a gyermekáldás próbáját. Elmegyünk egymás mellett, és néha olyan távolra kerülünk, hogy nem is tudunk már újra visszatalálni a másikhoz. Valentin-nap lévén azonban egy sikertörténetet hoztunk. Szilágyi Virág, az IkerSiker könyv írója, két ikerfiú anyukája a vendégünk, aki hamarosan ünnepli majd férjével a 10. házassági évfordulójukat, és ez alkalomból újra IGEN-t mondott a férfi lánykérésére és egy újbóli esküvőre. Pedig 1 éve majdnem véget ért a közös történetük. Hogy mi történt? Hogy találtak vissza egymáshoz? Hogyan találhatunk vissza egymáshoz? Illetve mit tehetünk, hogy ne jussunk el idáig? Erről beszélgettünk Virággal.

A család olyan, mint egy ház – amelynek alapjai a szülők. És jól tudjuk, hogy ha az alap rossz, a ház előbb vagy utóbb összedől. A gyerek az első – mondják... mondjuk... de biztos, hogy ez a hozott minta a helyes sorrend? Nem lehet, hogy még ha csak egy hajszállal is, de a gyerekek érdekében a szülőtársunkat és magunkat kellene picit előrébb helyezni? A szülői jóllét elengedhetetlen a gyerekek fejlődéséhez - vallja a Hintalovon Alapítvány, akik Párkapcsolat vagy Szülőség? című kiadványukat azzal a céllal állították össze Yelon programjuk munkatársaival, hogy megpróbáljanak segíteni a szülőknek, hogyan ne csak szülőtársként, hanem újra párként tekintsenek egymásra. Hogyan készült a kiadvány, kik ihlették és miért kifejezetten fontos ez a téma? Arról Ruttner Zsóka pszichológus, a Yelon szakmai vezetője jött mesélni nekünk.

Dobok, harsonák, fanfárok tűznyelők! Ez itt a Mesélj, Anyukám! podcast 100. epizódja! Hisszük, hogy meg kell állni egy-egy mérföldkőnél, és meg kell adni a módját az ünneplésnek.  Éppen ezért a ebben, a szám szerint századik adásban ezt fogjuk tenni. Megállunk, nosztalgiázunk és egy kicsit játszunk.

A tömegközlekedési járművekért rajongó totyogóst már buszvezetőként könyveli el a család, a babák haját ollóval megigazító ovist meg fodrászként. Aztán az iskolába kerülve a lényeg már csak az, hogy jól tanuljon a gyerek, de legalább jó jegyei legyenek, hogy aztán majd egyetemre mehessen és minimum ügyvéd vagy orvos váljék belőle. De 15, 20, 25 év múlva még vajon lesznek ezek a szakmák? Hiszen amikor például én voltam gyerek, ha édesanyámat kérdezték, mi lesz ebből a lányból, biztos nem azt mondta, hogy social media szerkesztő, hiszen még híre hamva sem volt a közösségi médiának. Az Edisonplatform 21 lecke elnevezésű 21 leckéje azoknak a 21. századi szülőknek szól - és segít -, akik szeretnének megismerkedni a jövőben fontos kompetenciák és tudás világával, és a hogyan továbbal. Ennek kapcsán mai vendégeink Veres Rita, az Edisonplatform vezetője és Frankó-Csuba Dea, jövőkutató, a Spark Institue volt vezetője és az Edisonplatform Gondolkodó körének oszlopos tagja, valamint szakértőjük, például a 21 leckében is.

Ha az internet keresőjébe begépeljük, hogy fejlesztés, száz fajta, különböző szakembert és lehetőséget találunk, de, hogy merre induljunk tovább, azt maximum a Google jólirányzott reklámai segíthetik. Ha nem lenne elég anyaként a rengeteg nyomás, itt van nekünk ez is: ismerd fel, hogy a gyermekednek fejlesztésre van szüksége. De hogyan? Merre induljunk? Hogyan igazodjunk el a rengeteg fejlesztési lehetőség között? Ebben az óriási labirintusban segít nekünk kiutat találni Nébald Alexandra 'Torna néni', TSMT terapeuta es mozgásfejlesztő, aki maga is édesanya.

Ha újév, akkor újévi fogadalmak. Vagy mégse? 2022 első Mesélj, Anyukám! adásában arról beszélgetünk, hogy egyéni és műsorszinten milyen fogadalmaink vannak, min változtatnánk, illetve min nem. Ezúttal tízszemközt, Mersével és Fridával. Előre is bocsi.

Hát megint itt vagyunk. Eltelt egy év, és ismét az év utolsó epizódját rögzítjük. Mintha csak néhány hónapja zendült volna fel Michael Bublé albuma. Mintha egy gyorsvonatra pattantunk volna fel 2021-ben. Felnőtt életünk talán legnehezebb évét zárjuk néhány héten belül. Nagy mélységeket és magasságokat éltünk meg együtt, és külön-külön is. Talán éppen ezért várjuk már annyira, hogy lecsukhassuk a laptopunkat, repülőüzemmódra állítsuk a telefonunkat, elfelejtsük, hogy az otthonunkon kívül van más hely is a földön, és a családunknak, a csillagszórónak, a beiglinek és a töltött káposztának adjuk át magunkat teljesen. Hogy vagyunk most? Erről beszélgetünk hatszemközt.

Tervezés, lopakodás, surranás, suttogás, tejivás, kekszevés. Ezek mind-mind a decemberi hónapunk teendőlistájának részei. Hiszen az év végével nem csak anyák, de Mikulások, angyalkák és Jézuskák is leszünk. Aztán egyszer csak megérkeznek a jól értesült kortársak, és huss oda az egész család csoda-várós mesevilága, és vehetjük le a piros jelmezt, mert kiderül, hogy a Mikulás nem is létezik. Csalódás lesz a csemetéinknek, ha rádöbbennek a valóságra? Elkerülhető a kiábrándultság? A mai adásban ismét Bojti Andrea gyerekpszichológus látogatott el hozzánk azért, hogy segítsen tisztán látunk, mi zajlik a kis fejekben?

Már csak kevesebb, mint 1 hónap van hátra karácsonyig. Bár a nagy többség mostanra elvileg már beszerezte az összes ajándékot, 10-ből 1 család az utolsó pillanatra hagyta a bevásárlást. Nekik próbálunk segíteni ezzel az adással, amelyben a tökéletes karácsonyi ajándékok nyomába próbálunk járni. Olyan ajándékok nyomába, amik remélhetőleg még jövő karácsonykor is meglesznek és örömmel fognak visszaemlékezni rá gyermekeink. Segítségünkre ezúttal egy apuka érkezett, méghozzá 3 gyermek büszke édesapja, aki nem is akárki, mint Gyaraki Dávid, a REGIO JÁTÉK marketingvezetője. Ha valaki, hát ő tud mesélni nekünk a tökéletes karácsonyi ajándékokról.

A legfrissebb adatok szerint Magyarországon közel 250 ezer nő él bántalmazó kapcsolatban és minden ötödik nőt ért már élete során fizikai bántalmazás a partnere részéről. Ez nagyjából 760 ezer nőt jelent. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy bántalmazottá válhatnak férfiak, idősek, gyermekek, egészségi állapotuk miatt kiszolgáltatott emberek is. Bár nem kifejezetten adventi időszakhoz illő téma, ám mégis aktuális, hiszen pár napja, november 25-én volt a Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Meg, úgy egyébként is... De mit nevezünk kapcsolati erőszaknak? Kiket érinthet? Hol, kitől és milyen segítségre számíthatnak az áldozatok? Többek közt ezeket fogjuk megkérdezni Boglacsik Tímeától, a Családbarát Magyarország Központ szakmai igazgatójától ebben az adásban.

A szülők számára autóvásárláskor a két legfontosabb kérdés, hogy befér-e egy babakocsi a csomagtartóba és hogy biztonságban lesznek-e a gyerekeink abban a bizonyos járműben. Ám a biztonságosság nagyjából miden más területre is igaz. Biztonságos a játszótér? Az emeletes ágy? A polcok a falon? A biciklije? Az iskola, ahova jár? A közössége? A telefon, amit vettünk neki? Az applikáció, amibe regisztrált? Biztonságban van egyáltalán a gyerekem az online téren? A koronavírus járvány okozta karantén helyzetben sajnos a gyermekek elleni erőszak is felerősödött, ráadásul az online oktatás miatt sokkal korábban vannak jelen már a picik is a digitális világban, a nagyobbak pedig többet, mint valaha. Ennek veszélye pedig, hogy sokkal kevésbé látunk rá mi is, de akár a pedagógusok is a problémákra, konfliktusokra, esetleges bántalmazásokra. Ez a jelenség hívta életre az UNICEF Magyarország és a Magyar Suzuki Zrt. közös kampányát, a KiberKRESZ-t, melynek központi témája a gyermekbántalmazás felismerése és az ellene való küzdelem. Ezért van itt velünk a mai adásban Tari Annamária, klinikai szakpszichológus és Bonnár-Csonka Zsuzsanna, a Magyar Suzuki vállalati kommunikációs vezetője, hogy alaposan átbeszéljük: hogyan lehet biztonságban a gyermekünk az online térben?

A várandósság utolsó heteiben a kismamák többsége a falat kaparja, csak hogy szülessen már meg végre a gyermekük. Évente viszont átlagosan több mint 8000 korababa édesanyja adná oda mindenét azért utólag, ha egyáltalán a 36. hétig eljuthattak volna. A 36. hétnél korábban született babákat nevezzük ugyanis koraszülötteknek. De mi vár ezekre a babákra a PIC-en, azaz a Perinatális Intenzív Központban? Kik és mit tesznek meg azért a nap 24 órájában, hogy ezek a babák épen és egészségesen térhessenek haza a szüleikhez? És mit élnek át az édesanyák az PIC-en túl, akiknek tényleg minden vágyuk, hogy babáikat hazavihessék és a saját karjaikban tartva gyermekeiket végre megtapasztalhassák az anyaság szépségeit és nehézségeit? Ebben, a Pampers által támogatott adásban Földvári Zsuzsanna, a KORE elnöke és Kollányi Zsuzsi énekesnő a vendégeink, akik mindketten korababa anyukák. Ők fognak őszintén mesélni nekünk mindezekről.

A bántalmazás fogalma nagyon komplex. Az elhanyagolástól, a szexuális erőszakon át, a lelki és fizikai bántásokig mind-mind nyomot hagynak. Magyarországon 1 felismert gyermek ellen elkövetett erőszakra 25 fel nem derített eset jut. Ezek a gyermekek felnőve maguk is szülővé válnak. A gyermekkorban bántalmazott felnőttek talán mára már fel sem ismerik magukban azokat a sérüléseket, amiket magukkal hoznak érzések, érzetek, minták formájában. Ők milyen szülőkké válnak? A mai adásban Záborszky Zsófia pszichológus a vendégünk, ő segít nekünk ezt a nehéz témát körbejárni. Hogyan legyünk bántalmazott gyerekből nem bántalmazó szülők?

1 hét bölcsi - 2 hét otthon, 2 hét ovi - 1 hét otthon. Minden édesanya jól ismeri ezt a sormintát, amiben a közösségben töltött napokat betegségek váltják fel. Nem egyszerű az ősztől-tavaszig terjedő időszak. Nem, nem egyszerű. Pláne most a pandémia alatt, amikor a legkisebb köhintésre, tüsszögésre is hazaküldik a gyerekeket. A szülő pedig széttárja a kezét, hogy akkor most mit tegyen: menjenek orvoshoz, vagy elég a meleg tea és a plusz vitaminforrás? Hogyan készítsük fel a gyerekek immunrendszerét? Hogyan küzdjük le leggyorsabban a betegségeket? És mikor szükséges meglátogatnunk a doktort? Ezekre a kérdésekre segít megtalálni a választ Dr. Lengyel Boglárka, gyermekorvos.

Az általunk is nagyon kedvelt Párnacsata podcast ominózus része óta szerintünk túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egy ország teszi fel a kérdést így: Hogy vagy? De tényleg! Az elmúlt hetekben mi például minden egyes nap feltettük egymásnak. És hihetetlenül sokszor tettétek fel ti is nekünk. Nehéz hetek állnak mögöttünk, fogzás, éjszakázás, növekedési ugrások, mozgásfejlődés, lakásfelújítás, költözés, iskolakezdés, óvoda kezdés, sok-sok munka, párkapcsolati kihívások, elengedések és újrakezdések, teliholdak, újholdak, hihetetlen magasságok és óriási mélységek. Húzós év vége vár ránk, a következő hetekben nagyon fontos témákról fogunk beszélgetni, csodálatos vendégekkel. Ezért arra gondoltunk, hogy mielőtt belecsapunk úgy igazán az év végi hajrába, picit összeülünk, csak mi hárman – na és persze Frida baba – és csak egyetlen egy kérdést teszünk fel egymásnak: Hogy vagy? De tényleg!

Ha máskor nem is, mire szülők leszünk, addigra azért nagyjából mi is rájövünk, hogy milyen fontos a testmozgás. Így amint a gyerekeink elkezdenek járni, szaladni, kismotorozni, labdázni, újabb fontos kérdések merülnek fel bennünk. Mikor sportolhat a gyerek? És ami talán még fontosabb: mit sportoljon? És akkor ott van még a hol, no meg a kivel és sok család esetében, pláne több gyerekes családoknál kardinális kérdés a miből. A mai vendégünk Dr. Paksi Piroska, a Sport For Free (Sport43) programigazgatója, akik kezdeményezésükkel mostanra több tízezer általános iskolásnak nyújtanak ingyenes sportolási lehetőséget országszerte.

Vajon más érzés lenne édesanyának lenni, ha a világ másik felén történik meg velünk az a csoda, hogy világra tudunk hozni egy gyermeket? Úgy döntöttünk, hogy a harmadik évadban utánajárunk ennek a kérdésnek, és terveink szerint minden hónapban egy-egy magyar anyával beszélünk, aki a Föld egy távolabbi pontján él. Amíg nem gyógyítjuk meg a szülést, hogyan gyógyíthatnánk meg a Földet? Ez a kérdés összefoglalja Robin Lim, a világ leghíresebb bábájának életfilozófiáját, aki bár amerikai származású, Balin hozott létre egy szülésházat, ahol a gyöngéd szülést támogatja. A mai vendégünk Tóth Mesi, két gyermekes édesanya, aki a muzulmán Indonézia hindu vallású szigetén, Balin élhette át a lótusz szülés csodáját, kétszer is.

A játékok jók, mert amellett, hogy nem csak szórakoztatják, de akár fejlesztik is gyermekeinket, egy jó játéknak köszönhetően anya akár még melegen is meg tudja inni a kávéját, vagy kicsit rendbe tudja tenni a lakást. Ám maga a játék, mint olyan, ennél még csodálatosabb dolgokra lehet képes. Segíthet kimondatni dolgokat, megoldani problémákat, javíthat a szülő-gyerek kapcsolaton is, és egy nagy, közös, hétvégi legózás vagy társasjátékozás az egész családra jó hatással lehet. Hogyan gyógyíthat a játék, segíthet gyermekünknek jobban megnyílni? És milyen hatással lehet ránk, felnőttekre akár napi pár perc közös játék? Bojti Andrea pszichológussal, a Régió játék szakértőjével beszélgetünk ma a játékok csodálatos erejéről.

Az életünk egyik legcsodálatosabb és legfontosabb feladatát látjuk el a napjaink legnagyobb részében: anyák vagyunk. De nem csak anyák vagyunk. Feleségek és nők is vagyunk ugyanúgy, továbbra is. Habár ezt nagyon könnyen el lehet felejteni az egész napos szoptatás, hasfájás, fogzás és gügyögés világában, amikor például ruhát magunknak sem aszerint választunk, hogy miben vagyunk csinosak, mi a szexi, hanem hogy mi a kényelmes, vagy miben lehet könnyen szoptatni. Nap végére nem csoda, ha azt mondjuk: fáj a fejünk, és a rettegett „Na, és ma összehozunk valamit?” kérdés feltételekor inkább úgy teszünk, mintha meg se hallanánk, mintha már mélyen aludnánk. Pedig nagyon fontos megtartani magunkban a nőt, vagy ha már ott tartunk, újra feléleszteni, párunkkal újra egymásra találni, és a testi örömöknek ugyanúgy hódolni, mint kapcsolatunk legelején. De hogyan éljük meg anyaként a szexualitásunkat? A védelmező anyatigrisből hogyan tudjunk könnyen átvedleni szexi vadmacskává? Miért fontos igenis, hogy ezekben az években is ne csak anyák, hanem ugyanúgy nők is legyünk? Oláh Barbival fogunk arcpirítóan őszintén beszélgetni szexről, szexualitásról, testi örömökről és ezek fontosságáról azután, hogy édesanyák, szülők lettünk.

Három féle nő létezik: aki sokat sír, aki keveset és aki egyáltalán. És vannak az anyák, akik sírnak. Többnyire sokat. Pláne anyaságuk első pár hónapjában. Sírni nem rossz dolog. Sőt. Sok esetben kifejezetten jót tud tenni. Meg ugye ne felejtsük el, hogy nem csak fájdalom vagy bánat állhat mögötte, hanem örömkönnyeket is hullajthatunk. Mennyit sírunk mi, mióta anyák vagyunk? Milyen a viszonyunk a sírással? Hogy viseljük, ha más sír? Például a férjeink vagy a gyerekeink? Na és mikor és miért sírtunk utoljára? Erről beszélgetünk ma, hatszemközt.

Hogyan beszélünk el egymás mellett? Mi lehetne a megoldás rá? Vadas János Kispapa coach, párkapcsolati terapeuta, férj és édesapa a vendégünk, aki tanácsaival segít nekünk is rendet tenni a párok közti kommunikációban.

Szoptatni mindenki tud. Hát hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga: táplálni melleinkből a gyermekeinket. Az arcunkba is tolják a számtalan meghitt fotót, videót, meg posztot arról, hogy mennyire csodás és meghitt dolog is ez. A császár utáni nehéz tejbeindításról, a fájdalmas tejbelövellésről, a fejésről, a sajgó, sebes, olykor vérző mellbimbókról, a befelé forduló mellbimbók miatti bimbóvédővel való szoptatásról, a mellgyulladásról, az átszoptatott napokról és éjszakákról, majd a nehézkes leválasztásról azonban valahogy nem igazán beszél senki. Szoptatni jó, a legjobb, a legcsodálatosabb dolog – és ezt úgy mondjuk, hogy jelenleg is mindhárman szoptató édesanyák vagyunk. De akár az anyaság - a csodálatossága mellett számtalan nehéz pillanatot is tartogat. Tényleg szopás a szoptatás? Erről beszélgetünk ma Bocskainé Ircivel, IBCLC laktációs szaktanácsadóval, a Méhemgyümölcse.hu oldal alapítójával, az Életkezdet Szakmai Egyesület alelnökével.

A 80. epizódjához érkezett a Mesélj, Anyukám! , amiről úgy gondoltunk, tökéletes lezárása lehet az új felállásos, avagy a 4 műsorvezetős második évadnak. Ennek apropóján pedig azt találtuk ki, hogy az utolsó egy Q and A, azaz kérdezz-feleek rész lesz. Ti kérdezhettetek minket a különböző platformjainkon, mi pedig igyekszünk a legtöbbetek által feltett és legizgibb kérdéseket megválaszolni. És egy nagy bejelentéssel is készülünk a műsor jövőjét illetően.

Azt mondják, hogy ha gyereked van, a nyaralás gyakorlatilag nem is nyaralás. Csupán egy másik helyen csinálod ugyanazt, amit egész évben: vigyázod és neveled a gyerekeidet. Hogy így gondoljuk-e mi is? Hogyan nyaralunk, mióta gyerekeink vannak? Hova és hogyan készülünk idén nyáron? Erről mesélünk a mai részben, nyolcszemközt: így nyaralunk mi!

Vajon jó anya vagyok, ha gyorsan belenézek pár percre a kedvenc sorozatomba, amikor a gyerkőc éppen nyugodtan eljátszik? Ha ételt rendelek, mert nincs kedvem aznap főzni? Ha nem megyünk ki sétálni, helyette inkább mesét nézünk? Jó anya vagyok, ha néha elmennék meginni egy kávét egyedül vagy babysittert hívnék, hogy kettesben randizhassunk? Az anyai dilemmák már a gyermekünk érkezése előtt ott motoszkálnak bennünk, hiszen teljesen megváltozik minden és immár nekünk kell gondoskodnunk egy kis ember életéről, ami hatalmas felelősségel jár. Nem csoda, hogy a lehető legjobban akarjuk csinálni és akár egészen apró dolgok miatt is rosszul tudjuk magunkat érezni. De miért érezzük úgy, hogy elrontunk valamit, vagy nem vagyunk elég jók? Miért van lelkiismeretfurdalásunk, ha olykor lazítunk a gyeplőn és csak felszabadulva élvezzük az anyaság és a gyermeknevelés mindennapjait? Hogyan állunk mi az anyai lelkiismeret furdalással? Mitől szólal meg az a hang bennünk, ami azt kérdezi: Vajon jó anya vagyok, jól csinálom? Ma erről beszélgetünk Kollár Anna coach-al.

Az én gyerekem biztos nem fog tévét nézni. Azért pláne nem, hogy megihassak egy ültő helyemben, még melegen egy bögre kávét. Természetesen cukrosat se ehet, legalább 3 éves koráig. Babakaját se fogok adni neki, csak olyat, amit magam párolok, főzök és pépesítek. És csak bio-t. Az meg egyenesen kizárt, hogy a mi, vagyis a felnőttek ágyában aludjon! Csak pár fogadalomtétel vagy nevezzük elvnek a sok közül, amit megfogadtunk, hogy mi biztosan nem fogunk csinálni, megengedni a saját gyerekeinknek. Persze, voltak elveim.... Csak hogy aztán megszülettek a gyerekeim – mondják a már rutinos anyukák. Mondtuk mi mi is, akik már csak legyintünk, ha hasonló elvekről hallunk. De mit fogadtunk meg mi? Milyen kőbe vésett elveink voltak, amiket sikerült betartanunk, és mely fogadalmainkat rúgtuk fel a könnyebb mindennapok érdekében? Erről mesélünk ma, nyolcszemközt.

Anyának lenni, anyává válni, gyermeket nevelni, lavírozni a számtalan feladat között, nem könnyű. Tudják ezt az apukák is. De mi a helyzet velük, az apákkal? Az igazság az, hogy apának lenni, apává válni, és apaként gyereket nevelni sem egyszerűbb. Hogy mennyire nem az, arról ebben a részben a Mesélj, Anyukám! műsorvezetőinek férjei: Dóri férje: Takács Áron, Timi férje: Endrész Előd és Rozi férje: Zubor Imre fognak mesélni nektek ebben az apák napi különkiadásban, őszintén, hatszemközt.

Valószínűleg nincs olyan kisgyerekes édesanya, akinek az estéi ne meseolvasással telnének. Így volt ezzel Dr. László Tímea is. Ám az ingatlanjogász édesanya két kislánya után úgy érezte, hogy a meseírás neki is menne. De miről vagy kiről szóljanak a mesék? „Anya, hát rólunk!” Így született meg az ’Olívia, Nonó és Beni kutya’ mesekönyv, ami nem csak a lányokat, de azóta egyre több kisgyereket megbabonázott.

Anya mindent megold. Főz, mos, takarít, gyereket nevel, hol óvodapedagógus, hol szakácsnő, hol anyatigris, hol szexi vadmacska, ha kell, fejlesztő, takarítónő, egy két lábon járó naptár és jegyzetfüzet, és amikor már semmire nem elég a GYED, akkor pénzkereső, dolgozó nő is. De hol van mindezek mögött A szerepek és feladatok mögött a nő? A nő, aki néha kikapcsolódna, énidőzne, olvasna, 3 óránál többet aludna – még akár több részletben is? Aki elmenne néha a barátnőivel kávézni vagy apával kettesben vacsizni? Aki elfárad, aki töltődésre vágyik, aki néha átadná a terhet, vagy legalább osztozna vele picit mással? Miért akarunk mindent egyedül megoldani? Miért olyan nehéz segítséget kérnünk? Miért van lelkiismeretfurdalásunk, ha csak egy órára ott hagyjuk a gyereket apára, amíg elmegyünk futni vagy a fodrászhoz? Neked van segítséged? És kérsz segítséget? Családtagét, barátét? Vagy akár olyanét, akinek fizetni kell? Miért érzed magad ettől rossz anyának és miért vagy pont hogy jobb anya ettől? Ma erről a segítségről és a segítségkérésről beszélgetünk, nyolcszemközt.

„A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad játék.” – mondta dr. Vekerdy Tamás, amivel mi is teljesen egyetértünk. De mivel, mit és hogyan játsszon a gyermek? Milyen a jó játék? Egyedül játsszon, testvérével vagy, szülőkkel? Szükséges, hogy mindig fejlesztő játékokkal játsszon? És miért fontos, hogy néha unatkozzon a gyermek, hogy ne szórakoztassuk őt mindig valamivel, hogy egyedül is megtanuljon játszani? És mindenre hogyan tudjuk megtanítani őt? A mai részben a REGIO JÁTÉK szakértője, Bojti Andrea, kétgyermekes anyuka, klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus érkezett segítségünkre, hogy megválaszolja ezt a sok-sok kérdést.

Az anyukák egyik legnagyobb dilemmája, hogy jól csinálják-e. Jó anya vagyok? Elég jó anya vagyok? Nem rontom el? Milyen hatással lesznek a tetteim, a döntéseim a jövőjére? Milyen gyereket nevelek? Az egészben a legrosszabb, hogy a választ nem is rögtön most kapjuk meg, hogy esetleg korrigáljunk, amíg még időben vagyunk. Hanem majd 20-30 év múlva, amikor gyerekeink már felnőttek lesznek. Szandi nem csak az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb énekesnője, de 3 csodálatos gyermek édesanyja, akik mind fantasztikus emberekké cseperedtek, miközben irigylésre méltó kapcsolatuk van édesanyjukkal is, és egymással is. De hogyan csinálta? Hogyan érte ezt el? Milyen anya volt? Milyen elvek szerint nevelt gyereket? Mennyire volt szigorú vagy épp engedékeny? Nagy megtiszteltetésünkre Szandi eljött hozzánk, méghozzá Blanka lányával, hogy ők maguk meséljenek erről.

Szülőként fontos feladatunk, hogy olvasó gyerekeket neveljünk. Hogy akár már majd tizenévesként előbb fogjon a kezébe egy könyvet, mintsem üljön a gép elé játszani vagy nyomkodja értelmetlen célból a telefonját. És mert az olvasás és a könyvek olyan élményeket adhatnak nekik is, amihez nincs fogható. Illetve mert mindeközben a könyvek tanítják és fejlesztik őket – már egész pici kortól. De mikor és hogyan kezdjünk neki csemeténk és a könyvek közötti jó kapcsolat kialakításának? Melyik életkorban, milyen gyermekkönyvet érdemes beszereznünk? Mire figyeljünk mesekönyv vásárlásakor? Klasszikus vagy kortárs alkotást válasszunk? Miért kiemelten fontos, hogy minden nap olvassunk KÖZÖSEN, együtt a gyermekünkkel? Pláne a járvány miatti maradjotthon időszakban? És hogyan igazodjunk el a mostanában oly színes gyerekkönyv kínálatban? A Bookline együtt olvasunk – gyerekkönyves kampány alkalmából Kövesiné Schmidt Krisztina óvódapedagódussal, mentálhigiénés szakemberrel, pszichodráma asszisztenssel, a Bookline szakértőjével beszélgettünk, aki a mai napig hallgat és olvas meséket a saját magam szórakoztatására és hisz benne, hogy a mese a szimbólumok nyelvén tanítja a gyerekeket megküzdeni az élet nehézségeivel, ezért ő maga szívesen vállal szerepet a mese és a mesélés fontosságának népszerűsítésében.

A legtöbb szülő megfogadja, hogy többek közt a családi harmónia és mi magunk érdekében is, semmin nem fogunk változtatni, csak mert gyerekeink születnek. És ez az otthonukra is igaz lesz. A mi lakásunk nem lesz tele játékokkal. Nem lesznek gyerekrajzok a falra ragasztva. Nem lesz tele játékokkal a fürdőszoba és nem lesznek autós meg pónilovas matricák minden bútorra ragasztva. A Pinterest kompatibilis családi otthon azonban legtöbbünk esetében csak álom. Addig legalábbis biztosan, amíg a gyerekek bele nem lépnek abba a korba, amikor beköltöznek a saját szobájukba és azt „csinosítgatják” saját ízlésüknek megfelelően. Addig viszont maradnak a kisnyuszis éjjeli lámpák, az Elzás takaró a kanapén, a soha el nem fogyó, száradó ruhák látványa és a Minnie egeres étkészlet. Mert ugye van, van, aki csak abból hajlandó inni és enni...

Gyermekem lesz, anya leszek. Olyan sokan képzeljük el az anyaságot a 9 hónap alatt, aztán amikor megszületik a babánk és a kezünkbe adják, rá kell jönnünk, hogy mostantól ennek az apró lénynek az életben tartása a mi feladatunk. Van, akinek megy, mint a karikacsapás, mintha mindig is ezt csinálta volna és van, akiknek kicsit nehezebben megy az összeszokás a babával. Az anyává válás során annyi gyönyörű pillanat van, de lehetnek olykor huppanók is, amiket lehet, hogy éppen nem így képzeltünk el. Olykor elbizonytalanodunk, vagy nem megy minden úgy, ahogy terveztük. Ettől senki sem lesz kevesebb vagy rosszabb édesanya. Mindannyian mások vagyunk, más-más kihívásokkal, feladatokkal, amikor megszületik a gyermekünk. Erről beszélgetünk ma humorosan, de nagyon is őszintén Ráskó Eszter humoristával, aki elárulja milyen volt számára az anyaság első hónapjaiban arra a bizonyos lelki hullámvasútra felülni.

Mennyit híztál a terhesség alatt? Visszahúzódott már a hasad? Lettek csíkjaid? Sikerült visszafogynod? Mikor kezded a fogyókúrát? Tervezed megműttetni a melleidet szoptatás után? Kérdések, amelyek hol jobban, hol kevésbé burkoltan, mégis egy olyan testet és annak átalakulását minősítik, amely egy csodát hoz, vagy hozott nemrég létre. És igen, lehet, hogy ezzel épp a tökéletességét áldoztuk fel. Nem kéne, hogy zavarjon minket, nem kéne, hogy már 2 héttel szülés után úgy nézzünk ki, mint Heidi Klum a Victoria’s Secret divatbemutatón. Teljesen normális, hogy hetek, hónapok, akár évek kellenek ahhoz, hogy visszaszerezzük a régi formánkat. És az is teljesen normális, ha nem ugyanabban a formában kapjuk vissza. Mert a szép test, a szép anyatest, amely 9 hónapig egy magzatnak adott otthont, majd egy gyermeket hozott világra, nem csak vékonyan, feszesen, kockásan, laposan, tigriscsík-mentesen tökéletes. Az úgy tökéletes, ahogy van. Erről beszélgetünk ma két különleges vendéggel: Kulcsár Vajda Enikővel, az Anyatest Projekt alapítójával és Gőbel-Szabó Szandrával, a Szeretest projekt egyik tagjával.

Bár egyre többen szülnek otthon, ma mégis ritkaságnak számít, ha valaki bábával, dúlával, otthon, családja, szerettei körében szül. Míg régen: nagyanyáink, dédanyáink idejében teljesen szokványos volt mindez. Manapság a nagyjából éves szinten kilencvenezer babából csupán pár száz látja meg a napvilágot otthon. Akik pedig a kórház falai között születnek, azoknak 40%-a születik császármetszéssel. Arról nem is beszélve, hogy hányan élik meg a napot, amely életük egyik legszebb napjának kellene lennie, traumaként. Ezt pedig a számtalan nehézséggel és kihívással járó 6 hetes, sok esetben igen magányos gyermekágyi időszak követ. Nem kevésszer szülés utáni depresszióval. De nem volt ez mindig így. Mai vendégünk Miskovics-Kobza Zsuzsanna Meső, perinatális családtámogató, akivel arról beszélgetünk, hogyan is lehet a modern, számunkra megszokott módokon kívül felkészülni egy szülésre testileg és lelkileg, hogyan lehet életet adni egy babának, majd segítséggel túlélni az első heteket, hónapokat.

Húszat ütött az óra, térjünk mi is nyugovóra. Máris csak még leszedem az asztalt, bepakolok a mosogatógépbe, kiteregetek. Leviszem a kutyát sétálni. Tekerek öt kilométert a szobabiciklin. Összeszedem a nappaliban hagyott legókat. Visszateszem a plüssállat hadsereget a tárolóba. Nyugovóra? Végre elaludtak a gyerekek, úgyhogy most betestápolózhatom a testüket, és a telefonom fényénél levághatom a körmüket. Előkészítem a holnapi ruhácskáikat, két szettet is, hogy biztosan tudjanak majd választani. Bepakolok a táskákba és letisztítom a cipellőket. Meg kell írnom egy cikket. Holnap dél a leadási határidő. Be kell időzítenem egy tucat Facebook és Instagram posztot. Öt olvasatlan email várja, hogy megválaszoljam őket. Ki kellene állítanom egy számlát, ezt a másik kettőt meg át kellene utalnom. Engedek egy hatalmas kád habos vizet, gyújtok három mécsest, elindítok egy vezetett meditációt, mert a saját gondolataimat sem hallom. Aztán olvasnék két fejezetet a könyvből, amit már két hete elkezdtem. Hajat szeretnék mosni. Egy hete készülök epilálni. Készítenék egy szolid manikűrt is. Nyílik a dugi csokoládékat rejtő fiók, pukkannak a palackok, csörrennek a boros poharak. Aludni? Bújjunk össze a kanapén, nézzünk meg egy filmet. Tudod azt, amit régen is úgy szerettünk. Vagy indítsuk el a most legnépszerűbb sorozatot és daráljuk le egy éjszaka alatt az egészet. Vagy ne indítsunk el semmit, csak élvezzük egy mást társaságát. Ha érted mire gondolok… A sor végeláthatatlan. Amint elcsendesedik a ház, beindul Anya titkos élete. Az, amire délután fél négy óta várt. Az, amiről a gyerekei mit sem sejtenek. Erről beszélgetünk ma nyolcszemközt.

Biztosan sokan ismeritek a mondást, hogy "szeretnék úgy aludni, mint egy kisbaba". Nos, én inkább szeretnék úgy aludni, mint a férjem, aki reggelente halálos nyugalommal és mosolyogva mondja, mikor rám tekint, hogy "milyen szép esténk volt, alig ébredt a gyerek!" Hasfájás, fogzás, szeparációs szorongás, oltások, betegségek, frontok és növekedési ugrás, később pedig a rémálmok, a pisilni kell, a szomjas vagyok és társaik. Mindig akad valami, amiért mozgalmasak az éjszakák egy anya számára. És ami miatt szépen lassan megtanuljuk, hogy szinte minimális alvással és annál több kávéval bizony túl lehet élni egy napot. De mivel érdemes felfrissíteni magunkat egy nehéz éjjel után? Milyen praktikákat alkalmazunk mi, hogy ne csak zombi üzemmódban éljünk túl egy napot, hanem fáradtan is anyák, nők és feleségek legyünk nap, mint nap!

A féltékenység érzése egy teljesen természetes, születésünk óta velünk lévő életösztönünk. Szerepe a fajfenntartás kapcsán létszükséges, a természetes versengés kapcsán lép életbe. A féltékenységnek számos fajtáját ismerjük. Szerelmi féltékenységgel például szinte már mindannyian találkoztunk, melynek alapja az önbecsülés sérülése vagy a csalódottságtól való félelem lehet. De mi a helyzet a testvérek közötti féltékenységgel? Milyen érzések gyötrik a gyermeket, ha például testvére születik? Hogyan tudjuk segíteni a lelkét, hogy feldolgozza a változásokat? Mit tehetünk mi anyaként, hogy könnyen kezelje a gyermekünk a féltékenység érzését? Erről beszélgetünk a mai napon Bojti Andrea gyermekpszichológussal.

Ha együtt alszunk a gyerekkel az a baj, ha külön alszunk, az a baj. Ha egy szobában alszunk vele az a baj, de ha külön szobában, akkor meg az a baj. Számtalan olyan téma van az anyukák körében, ami garantáltan vitát tud elindítani a véleménykülönbségek miatt. Ilyen az együtt alvás kontra külön alvás kérdése is. Aludjunk-e együtt a gyerekkel? Mikortól? Meddig? Egy ágyban aludjon velünk? Vagy csak az ágyunk mellett? Ha velünk alszik picinek, akkor örökké ott is marad? És ha nem alszik velünk, akkor az egyenlő azzal, hogy rossz anyák vagyunk? A mai részben ennek járunk utána.

Első hullám, második hullám, harmadik hullám. Egy éve gyökeresen megváltozott az életünk. A COVID-19 járvány és az abból eredő karantén, kifordította sarkaiból a világunk. A bezártság, a távolságtartás, a korlátozások, a maszkos, arcnélküli embertársak látványa, lassan megszokottá válik mindannyiunknak. Tudjuk, hogy a kijárási tilalom a járvány terjedésének lassítása, megállítása érdekében történik, azonban egyre erősebben érezhető a negatív hatása: az elzártság, a magány, az egyedüllét, a gyermekek ellátása, otthoni oktatása, hatalmas pszichikai terhet jelent a szülők számára. Sokszor érezzük azt, hogy nem bírjuk tovább, hogy elfáradtunk. Pihenni szeretnénk és nem csak szünetet tartani egy-egy óra erejéig. A hosszútávú érzelmi megterhelés, a mindennapos stresszhatások mentális kimerüléshez vezetnek. A kiégés veszélye fenyeget minket. Igen, minket is, épp úgy ahogy bármely szülőt. Sokáig talán szégyelltük az ezekből fakadó gondolatainkat, óvatosan fogalmaztunk még egymás között is a bennünk lévő feszültségről vagy a kiborulásainkról. A mai adásban azonban őszintén, tabuk nélkül beszélgetünk. Nyolcszemközt.

Nem lepődnénk meg, ha gyereknevelés és anyaság témakörökben a legtöbb keresés a Google-ben a ’hiszti’, ’hisztikezelés’ vagy a ’tippek hiszti ellen’ szavakra érkezett volna. Már csak azért sem, mert az elmúlt pár évben mi magunk is nem egyszer kerestünk rá ezekre kétségbeesésünkben. Szoptatni, hozzátáplálni, éjszakázni, nem aludni, fogzást túlélni, cumiról leszoktatni, szobatisztaságra nevelni – talán mindezek együtt sem olyan idegörlőek, mint amikor imádott, cuki kis totyogónk belép a dackorszakba és határozatlan ideig, de jó pár hónapig biztosan értelmetlen, indokolatlan, megmagyarázhatatlan és váratlan hisztik nehezítik meg a mindennapjainkat. Félbetörted a banánt? Belenyaltál a majdnem lecsöpögő fagyiba? Piros pólót adtál rá? Nem piros pólót adtál rá? Ránéztél? Nem néztél rá? A pokol bárhol és bármikor elszabadulhat, a hiszti bármikor kitörthet. Az úttest közepén, a supermarketben, a játszótéren, az orvosi rendelőben, a kocsiban és természetesen otthon is. De mit tehet a szülő, ha hisztizik a gyerek? Mi áll egyáltalán a hisztik mögött? Hogyan csökkenthetjük le a hisztik számát vagy rövidíthetjük le az idejüket? És hogyan éljük túl a hisztis dackorszakot mi, szülők ép ésszel, gyakorlatilag napi idegösszeroppanások nélkül? Bojti Andrea gyermekpszichológus válaszolja meg a kérdéseinket és lát el minket tanácsaival!

Külön kassza vagy közös kassza? Jó, de kinek a pénze? A tiéd? Az enyém? A miénk? Ki mit fizet? Tabu téma, nem szeretünk róla beszélni, de közben meg ha szóba kerül, mindenkinek megered a nyelve. Mindenki máshogy csinálja, mindenki úgy, ahogy neki jó. De ki, hogy csinálja? Miért pont úgy? Kinek mi vált be? A családi kassza témát járjuk körül most nagyon alaposan és őszintén – nyolcszemközt.

Az ÉvaMagazin.hu-nak adott interjújában arról mesélt, hogy rocksztárság ide vagy oda, neki nincs házvezetőnője. Pásztor Anna főz, mos, takarít, gyereket nevel, közben próbál dolgozni, nő maradni, barátnő lenni. Él bennünk egy sok szempontból téves elképzelés arról, hogyan is él, hogyan is telnek a mindennapjai egy hírességnek, méghozzá egy híres nőnek, egy rocksztár édesanyának Magyarországon. De Anna eljött hozzánk, hogy őszintén, TABU-k nélkül meséljen arról: milyen is a rocksztár anyaság, hogyan telnek a mindennapjai, és hogyan, mivel próbál meg töltődni, vagy ahogy ő mondja: jutifalatokat dobálni saját magának.