JD VANCE - Bár ez már a harmadik neve élete során. Ő az Egyesült Államok 50. alelnöke, aki még csak negyven éves, de a szabályok szerint azonnal elnök lenne, ha az idős Donald Trump hirtelen meghalna vagy lemondana. Nehéz körülmények között felnőtt, később íróként és politikusként ismertté vált személyiség, aki gyors politikai felemelkedése révén jutott el az alelnökségig. Élete elvileg a klasszikus amerikai álom: szegénységből és instabil családi környezetből indult, majd a katonai szolgálaton, kiváló oktatáson és szakmai sikereken keresztül jutott el az ország második legmagasabb politikai pozíciójába. Ám mi természetesen nemcsak ezzel a páratlanul gyors és sikeres karrierrel, hanem az ellentmondásokkal is foglalkozunk. Hogyan ne érts meg semmit a saját gyerekkorodból, hogyan moralizálj és individualizálj, ahelyett, hogy a társadalmi struktúrákon változtatnál, mint politikus.

Az ember, aki ideológiát csinált az önzésből. A XX. század egyik legellentmondásosabb, nagy hatású filozófusa és írója. Olyan életutat járt be, amely a cári Oroszországból indult és az amerikai libertariánus mozgalom szellemi ikonjaként végződött. Filozófiája, az objektivizmus, illetve nagyhatású regényei máig formálják a politikai és társadalmi diskurzust, különösen az individualizmus és piaci fundamentalizmust illetően.

Korábbi, Robert Maxwellről szóló epizódunkban szót ejtettünk már a Maxwell-Murdoch vetélkedésről. A két médiabáró versengéséből egyértelműen Rupert Murdoch került ki győztesen. Maxwell már rég halott, Murdoch pedig lassan a 95. életévéhez közelítve még mindig aktívan uralja a globális sajtót. Karrierje bemutatja a politika (Thatcher, Blair) és a sajtó összefonódásait. Murdoch és sajtója nagyban felelős a Brexitért és Trump felemelkedéséért, valamint a tabloid gyűlöletkeltő sajtó modelljének megerősödésért világszerte. Ehhez, ha szükséges, még álhíreket is simán terjesztenek.

Van, akinek egy önzetlen, jótékonykodó üzletember, a demokrácia elkötelezett támogatója. Másnak maga a patás ördög, a világösszeesküvés hatalmas arca. És közben pedig létezik egy valóságos Soros György is. Hogyan élte túl a nácikat és a kommunistákat? Hogyan vált dollármilliárdossá Amerikában? Milyen megfontolásból adta oda vagyonának messze nagyobb részét különböző ügyek előmozdítására? És elmondjuk azt is, miért gondolja Soros, hogy ha Budapesten maradt volna, taxis lett volna.

Gabrielle Bonheur „Coco” Chanel élete és munkássága nem csupán a divattörténet egy fejezete, hanem a női függetlenség és a társadalmi átalakulás szimbóluma. Születésétől kezdve küzdött a hagyományok és korlátok ellen, ám éppen ezek a kihívások formálták azt a látásmódot, amely örökre megváltoztatta a divatot. Ugyanakkor könyörtelen törtető, kábítószerfüggő és náci kollaboráns is volt. A világ bonyolult, egy ellentmondásos életrajz az övé.

Az első katolikus egyházfő, aki legalább annyira népszerű az egyházán kívül, mint azon belül. Egyértelműen a jóért, a szeretetért, a hosszú távon gondolkodó, befogadó közösségekért tenni akarók vezetője egy olyan korban, amely tele van hatalmaskodással, önzéssel, rövidlátással, erőszakkal és kicsinyes aggresszióval. Sok katolikus úgy fogalmaz, hogy alatta ismét jó érzés katolikusnak lenni. Lássuk, hogyan lett egy pápa hatalmas arc?

Robert Maxwellnek már születési neve is vagy négy van, a halálát pedig mind a mai napig nem sikerült megfejteni. Magyarul is beszélő csehszlovákiai zsidónak született, de brit parlamenti képviselő lett belőle, majd a világ első számú globális médiamágnása. Egyszerre három-négy titkosszolgálatnak és tán még több maffiával dolgozott, de leginkább csak saját magának. A lánya pedig a pedofil hálózatot működtető Jeffrey Epstein szeretője és jobbkeze lett. Egyszerre Trebitsch, egyszerre Murdoch, egyszerre Bond és egyszerre Mogiljevics.

Bill Gatesről gondolják a leggyakrabban, hogy ő a "jó milliárdos", Ahogy azonban ebben az adásban bemutatjuk, már a vagyona is monopóliumként jött létre, az utóbbi években kifejtett "jótékonykodási" tevékenysége pedig inkább nevezhető reputáció vásárlásnak, befolyásszerzésnek, sőt, néha kifejezetten nyereséget hozó üzleti tevékenységnek és adóelkerülésnek. Közeli barátsága a pedofilhálózatot működtető Jeffrey Epsteinnel pedig kimagyarázatlan maradt. Jó oligarcha nincs. Gates sem az.

A PayPal alapítója, a Facebook finanszírozója, a Szilícium-völgy ideológusa, akinek a világnézete nagy hatással volt az összes techno-oligarchára. Libertariánus, de szerinte a monopólium az egyetlen működőképes üzleti modell, a szabad piac pedig mítosz. Utálja az államot, de megfigyelőszoftvert készít nekik jó pénzért. Melegellenes, de maga is meleg. A nők szerinte nem összeegyeztethetők a demokráciával. Peter Thiel igencsak ellentmondásos figura.

Ebben a záró epizódban a világháború utáni szerepvállalásáról lesz szó, egészen a haláláig, hiszen Winston igen hosszú politikai karrierje koránt sem ért véget ’45-ben. Sőt, még egyszer miniszterelnök lesz. Végül: mit üzen Churchill élete a mának, a mai ismét csak háborús korunknak? Miért lett tulajdonképpen ikon ő?

A sorozat első epizódjában felvázoltuk Winston Churchill életpályájának második világháború előtti szakaszát. Ebben a középső epizódban a háborús vezetői szerepéről lesz szó, arról, hogy mitől vált ő valójában ikonná.

Winston Churchill egy valódi ikon. Ezt a kifejezést olyasvalakire szoktuk használni, aki a hétköznapi emberek fölé tornyosul tettei miatt. Ugyanakkor az ikonok kétdimenziósak, merevek, akár csak a bizánci szentek ikonjai, ahonnan ez a modern szóhasználat ered. Csak a kiemelendő dolgokat tudjuk róluk, eszméket képviselnek nevükkel, életük többi részéről nem is illik beszélni, mert ezzel mintha visszarángatnánk őket a földre. Nos, most ebben az epizódban pontosan ezt kíséreljük meg Winston Churchillel, akiről a legtöbben csak azt tudják, hogy megnyerte a második világháborút Hitlerrel szemben. Miközben egy olyan életút az övé, ami a viktoriánius korból az atomkorszakba ível, és közben olyan kalandokat élt meg, amire méltán mondhatjuk, hogy Winston Hatalmas Arc volt. (Első rész.)

Nincstelen görög menekült, aki hajó- és ingatlanmágnás lesz, megveszi a görög légitársaságot, majd saját szigetén veszi feleségül a lelőtt JFK özvegyét. De milyen csalásokat és gazságokat kellett ahhoz elkövetnie, hogy a neve egy időben ugyanúgy szinonímája legyen a gazdagságnak, mint a Rotschildoké, vagy manapság Elon Muské és Jeff Bezosé?

Agatha Christiet nagyon sokan valamifajta konzervatív Miss Marple típusnak képzelik el. Valójában egy talpraesett, önálló, lázadó nő volt, saját karrierrel, saját megélhetéssel, aki bátorkodott összeházasodni egy nálánál 14 évvel fiatalabb férfival, világkörüli útra menni, szörfözni Hawaiion és ásatásokon dolgozni a turbulens Közel-Keleten. Ismerjük meg a valódi Agatha Christiet is, ne csak a könyveit!

Amikor a skandináv modellről szóló előadásaimon megkérem a hallgatóságot, hogy mondjanak híres skandináv politikusokat, néma csönd fogadja a kérésem. Aztán valaki mindig bedobja: „Olof Palme?” „Őróla mit tud?” – szoktam ilyenkor kérdezni. „Hogy lelőtték?” – válaszolja az illető. „Ezen kívül?” „Nem sokat.” Ez a rövidke teszt a legjobb példa arra, hogy az igazán sikeres társadalmaknak nem nagyon van ismert nemzetvezetője. Nem véletlenül nem tud ugyanis senki megnevezni híres skandináv vagy mondjuk japán politikust: ezekben az országokban ugyanis nincs szükség ilyenekre. A sikert a nemzeti közösség, a nép egésze produkálja, sokak együttműködésének kiérlelt mechanizmusai, az nem függ egyetlen személytől, aki adott esetben meg is halhat, és akkor mi lesz velünk azután? Viszont tényleg, ki is volt ez az Olof Palme, akit mindenki csak arról ismer, hogy lelőtték? És miért lőtték le, mikor köztudott, hogy Skandinávia egy nagyon békés része a világnak, ahol szemben Olaszországgal vagy mondjuk a Közel-Kelettel egyáltalán nem jellemző a politikai gyilkosság. Erről szól ez az adás.

A Hatalmas Arcok sorozatban nem csak békés, produktív, jóindulatú, kreatív, hasznos emberek életútját mutatjuk be, hanem néha bizony hatalmas életutat bejáró csalók, zsiványok, svihákok, vagy egyenesen bűnözők kerülnek terítékre. Most talán minden élő bűnözők legnagyobbikáról lesz szó, a politikai kapcsolatai révén a magyar sajtóban is gyakran szereplő Szimeon Mogiljevicsről, az ukrán-orosz szervezett alvilág vezetőjéről. Az Európai Unió és az FBI szerint az utóbbi évtizedekben ő volt a világ legnagyobb hatalmú maffiavezére. Ha olasz lenne, azt mondanánk, a capo dei tutti capi. De nem olasz, ukránul pedig nem hangzik olyan jól.