Tudatossággal a szegénység ellen! Az utóbbi évek eseményei kilátástalan helyzeteket hoztak, és még nehezebbé tették a kitörést a mélyszegénységből. Mit tehet ilyen helyzetben egy segélyszervezet? Mi az első lépés?

A fenntarthatóság a szívügyünk kell, hogy legyen. Az élet a bolygón véges. Csökkentenünk kell az üvegházhatást, a karbon-lábnyomunkat.

A fogyasztásra megtermelt élelmiszerek harmada végül a kukába kerül. A kutatások szerint nem a gazdasági ágazatok, és nem is nagy üzletláncok pazarolják az ételt leginkább, hanem mi, a végfelhasználók.

Tollas Attila megszállottan szeret tárgyalni és a tárgyalást egy külön szakmának is tekinti. A hosszú távú, etikus üzletekben hisz, a tárgyalófélben elsősorban az embert látja. Ez az egyik titok amivel egy kisvállalkozó és a SPAR is értéket teremthet.

Nyakkendőt már rég nem visel és szeret bobcatezni a zalai lejtőkön. Már megteheti, hogy az időt válassza, ne a munkát.

Vári Gergő nagyon fiatalon ért el komoly üzleti sikereket, ő volt a Profession.hu egyik alapítója, majd mindenét elvesztette, mégis fel tudott állni.

A felsőoktatás nagyon konzervatív mindenütt a világon és nem formálódik a változások mentén. Ebbe fog belebukni. legalábbis ezt állítja dr. Láng László, aki húsz éven át volt az IBS rektora.

Vállalkozások, akik csendben teszik a dolgukat, és példaértékű munkát végeznek a fenntarthatóság, a munkavállalók jólléte érdekében.

Hogyan hihetünk egymásnak egy világban, amiben bizalmi deficit van? Ha felvállaljuk a gyengeségeinket, az az üzleti életben egyenlő az öngyilkossággal?

Dalmadi Julcsi az élelmiszerpazarlás ellen küzd úgy, ahogy eddig még csak kevesen. Élelmiszerfuturistaként az a célja, hogy minél többen megismerjék az upcycling szemléletet.

Litkai Gergely: Nem mindegy, hogy a profithoz milyen út vezet, és annak mi a nyoma. Gergő szerint az ismertségét érdemes arra használni, ami előrébb viszi a világunkat.

Szakmát, nevet, identitást, életmódot váltani nem könnyű. Ormós Gabriella szerint az igazán nagy döntéseket nem mi hozzuk, hanem megszületnek bennünk.

Iglódi Csaba hosszú évek után most kilépett a takarásból a fényre. A Dreher szimfónia című könyvének példátlan sikere megköveteli, hogy most ő legyen elöl.

Van az a lány, aki annyit utazik, amennyit csak akar. És oda, ahová akar, mert magával tudja vinni a munkáját, aki megtette azt, amiről a legtöbben csak álmodunk. Szabó Orsolya a szabadságot választotta.

Hogyan lehet a sűrű bizonytalanságban átvezetni az embereinket, a cégünket és persze magunkat a biztonság mezejére?

Milyen az az emberközpontú vezetés, ami nem csak a falra ír ki értékeket? Mit ad az embereknek, ha a főnökük nemhogy megfőzi nekik a kávét, de még azt is tudja, hogyan szeretik azt.

A napi döntéseink, apró lépéseink építik azt, amit hátra hagyunk magunk mögött vezetőként. A hitelesség egyre gyakrabban az egyetlen különbség a versenytársak között.

Hogyan degradálódott a vezetői szerep a hatásgyakorlásból gyakran szakmai koordinálásra az online térben? És ma mit kell azért tenni, hogy visszanyerjük a hatást, vagy éppen hogy lehet inspiratívnak lenni az online térben is?

Varga Eszter a cápa és Szatmári Tamás kapcsolódik dillemáik, és közös megéléseik mentén.

Vezetők, akiknek semmi nem elég, és ez nem telhetetlenséget jelent, hanem azért akarnak növekedni, mert nyomot szeretnének hagyni.

Különcnek lenni érték, de a cégkultúrában érdemes helyet adni a visszajelzésnek, a transzparenciának, a tudatosságnak, a fejlődésnek. Így lehet hosszútávú egy közösség.

Nemzetközi nagyvállalatok, itthoni első emberei kapcsolódnak ebben az epizódban: a változás-menedzsmentből a félelmet érdemes kivenni.

El kell végezni a belső munkát, hogy a közösségeinket meg tudjuk újítani.

Nem attól lesz valaki vezető, hogy egy nagy cégnél sok ember dolgozik alá.